Prof. Dr. Hideghéty Katalin

– A klinikai onkológia fénysebességgel fejlődik, egyre gyorsabban jutnak el az újdonságok a kezdeti fázisból a rutinszerű napi alkalmazásig. Minden évben több olyan előadás hangzik el, amely érdemben befolyásol- hatja a hazai betegek ellátását is, más referátumok inkább még csak a jövőt vetítik előre. Ugyan a legnagyobb érdeklődés érthetően leginkább a leggyakrabban előforduló daganatok iránt jellemző, ám a szimpózium összefoglalóiból idén is kiderült: az olyan ritkább daganatoknak a kezelése, mint a lágyrész szarkómák vagy a központi idegrendszer elsődleges tumorai is sok tanulsággal bírnak az onkológiai szemlélet egészére is – fogalmazott prof. dr. Hideghéty Katalin, az MKOT elnöke.

Prof. Dr. Bodoky György

– Az orvostudományi eredményeket világszerte minden országban csak kisebb-nagyobb késéssel követi az egészségügyi finanszírozás változása, azaz hogy elérhetővé is válnak az újabb és újabb hatóanyagok és módszerek a rutin betegellátásban. Viszont minden évben sok olyan tapasztalatról is beszámolnak a publikációkban, amelyek a már alkalmazott kezelések eddigiektől eltérő ütemezése, adagolása vagy a gyógyszerek és módszerek új kombinációi révén hoznak előrelépést a betegek számára. Ezek közül számos javaslat akár már másnaptól megvalósítható a magyar onkológiákon is, ezért fontos az új ismeretek gyors átadása – érvelt prof. dr. Bodoky György, a szimpózium elnöke.

Kihívások fiataloknál, időseknél

A betegségtípusonként ismertetett nemzetközi publikációk részletes összefoglalói jobbára csak a szakorvosok számára értelmezhetők, viszont néhány fontos elem kiemelhető a tapasztalatokból. Például vissza- térő téma, hogy mind az átlagosnál fiatalabb, mind az átlagosnál idősebb daganatos betegek kezelése kihívás. Mivel a fiataloknál is egyre nagyobb a gyógyulási arány, az életmentés mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap, hogy minél inkább csökkentsék az onkológiai kezelések lehetséges – akár több évtizedes távlatban jelentkező – hosszú távú mellékhatásait, vagy hogy megmaradjon a biztonságos gyermekvállalás lehetősége.

Az átlagos életkor kitolódásával az időseknél pedig azt a problémát kell áthidalni, hogy az új gyógyszerek engedélyezés előtti klinikai vizsgálataiba – például a társbetegségeik miatt – kevésbé vonják be az idősebb betegeket, az engedélyezés után viszont nagy arányban kell náluk is alkalmazni az adott hatóanyagokat.

Általános törekvésként rajzolódik ki, hogy amíg korábban a daganatpusztítás általi életmentés mellett mellékesek voltak a kezelések következményei, mára sok kutatás azt próbálja megállapítani, hogy mi a minimálisan szükséges beavatkozás a gyógyuláshoz. A cél persze nem változott: le lehessen győzni a rákot. Ám mivel ez egyre többeknek sikerül, egyre fontosabb az is, hogy a rák utáni élet is a lehető legkevesebb kompromisszummal járjon az életminőséget tekintve.

Visszatérően napirendre kerül a keringő tumor DNS-ek (ctDNS) kimutatása a vérből. A daganatsejtekből a véráramba kerülő örökítőanyag molekuláris diagnosztikai elemzésével követni lehet az onkológiai terápiák hatékonyságát, illetve látható méretű daganatos góc megjelenése előtt akár több hónappal előre lehet jelezni a kiújulást, majd ennek ismeretében beállítani a kezelést.

Ugyancsak tárgyalták az orvosok a COVID-ellenes védőoltásoknál már sikerrel alkalmazott RNS vakcinák daganatellenes terápiában való lehetséges alkalmazását. A gyógyszervizsgálatba bevont betegek daganatának részletes genetikai elemzése után személyre szabott vakcinát készítettek, amivel javítani tudták egyes daganatellenes hatóanyagok hatékonyságát. Az eredmények ígéretesnek tűnnek, viszont széles körben alkalmazott eljárás csak akkor várható, ha az egyéni vakcinagyártástól sikerül ellépni olyan vakcinák felé, amelyek adott betegcsoportban általánosan hatékonyak lehetnek.

Remény és realitás

Reményt adó betegtörténeteket is bemutattak. Elhangzott egy 8 éves amerikai fiú esete, akinek a csípőcsontjában alakult ki daganata, ami mindkét combjába és a koponyacsontjába is továbbterjedt. Kemoterápiával kombinált sugárkezeléssel mégis sikerült meggyógyítani, s ugyan kicsit bicegve jár, de immár több mint egy évtizede tumormentes. Egy 14 éves szintén amerikai fiú története még biztatóbb: egy másfél kilogrammos daganatot műtöttek ki az egyik combjából, majd sugárkezelés és kemoterápia után tumormentes lett. 2 év elteltével viszont berobbant a betegsége: áttétek jelentek meg a lábában, mindkét karjában, a kismedencéjében, a tüdejében. Felvette a harcot: a tüdejét megműtötték, szinte minden kialakult daganatos gócot besugaraztak, újra kapott gyógyszeres kezeléseket is és meggyógyult. Leérettségizett, megnősült, ma 27 éves…

Természetesen ezekből az esetekből nem lehet általánosítani, hiszen a fiataloknál előforduló daganatoknak (jelen esetben szarkómáknak) is számtalan altípusa létezik. A legtöbb típusú, a szervezetben ennyire szétterjedt daganatos folyamat jelen tudásunk szerint ma még nem gyógyítható meg teljesen. Mindenesetre a pozitív történetek kapaszkodót nyújthatnak abban, hogy egy-egy rosszabb eredmény vagy egy kiújulás esetén sem szabad feladni a reményt.

A cikk a Rákgyógyítás Magazin 58. számában jelent meg, szerző: B. Papp László. A hirdetések nélküli országos magazin negyedévenként 15 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tudományos partnerségével, az Alapítvány a Daganatos Betegek Gyógyításáért és Rehabilitációjáért kiadásában megjelenő ingyenes lap a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, terápiás lehetőségek, mellékhatások csökkentése, klinikai kutatások, a betegség lelki vonatkozásai, példaadó betegtörténetek.