Áttöréses fájdalomnak azt nevezik, amikor a jól beállított fájdalomcsillapító kezelés ellenére hirtelen nagy fájdalom jelentkezik, tehát a fájdalom áttör a fájdalomcsillapító gyógyszer hatásán. Áttöréses fájdalomtól leggyakrabban az előrehaladott stádiumú daganatos betegek szenvednek. Amint arra a Magyarországi Fájdalom Társaság novemberi online kongresszusán rámutattak, a korábbi vélekedésekkel ellentétben az áttörő fájdalom közel sem mindig kiszámíthatatlan, így megfelelő gyógyszeradagolással a villámcsapásszerű fájdalmaknak közel fele megelőzhető. A fájdalmakba sosem szabad beletörődni, mert a szenvedés elszívja az életerőt, a beteget elszigeteli a külvilágtól. Az áttörő fájdalom kezelésére nem alkalmasak a krónikus fájdalmakat kordában tartani képes gyógyszerek, a lehető leggyorsabban felszívódó hatóanyagra és beviteli módra van szükség.
Dr. Csikós Ágnes
– A fájdalomcsillapítás egyik legnehezebb feladata, hogy az áttöréses fájdalmak ellen gyorsan és hatékonyan, a megfelelő ütemezésben tudjunk fellépni. Az alapvető, bázis fájdalomcsillapítással összefüggésében, azonban önálló problémaként kell foglalkozni a betegek áttörő fájdalmaival – vezette fel a témát dr. Csikós Ágnes egyetemi docens, a Pécsi Tudományegyetem Alapellátási Intézetének vezetője a konferencián.
Az áttörő fájdalomérzet csúcspontja nagyon hirtelen bekövetkezhet, majd ugyanígy el is múlhat. Másoknál lépcsőzetesen erősödik, egy erősségi szintet elérve kitart rövidebb-hosszabb ideig, majd fokozatosan múlik el. Az áttörő fájdalmak mintegy felének beazonosíthatóan szervi károsodás az okozója, több mint egynegyedében neuropátiás (idegi eredetű) a fájdalom, egy ötödében pedig szervi és idegi eredetű is egyszerre. Egy belenyilallás átlagosan 3 másodpercig tart. Előfordul, hogy ennél rövidebb, valóban villámcsapásszerű, ám a rendkívül intenzív és kínzó fájdalomérzet akár fél órán keresztül, ritkán akár órákon át is gyötörheti a beteget.
Pontos kórrajz a fájdalmakról
Ha nem kellő részletességgel térképezik fel a beteg fájdalmait, a nem megfelelően beállított fájdalomcsillapítás sok – egyébként elkerülhető – gyötrődést okoz. Az áttörő fájdalmaktól szenvedő betegeknek rosszabb a fájdalomkontrollja, érthető módon elégedetlenebbek a fájdalomcsillapítással, rosszabb a hangulatuk. Az érintett betegek erősebb szorongással élnek, hiszen félelemben és bizonytalanságban telnek a napjaik attól, hogy bármelyik pillanatban váratlanul rájuk törhet az erős fájdalom. Amint Csikós Ágnes elmondta, ha valakinek napi három-négy alkalomnál többször van áttörő fájdalma, valószínűleg a bázis fájdalomcsillapító dózisát is indokolt emelni.
Milyen gyakran jelentkezik az áttörő fájdalom? Kiszámítható a jelentkezése? Milyen gyógyszereket használt eddig a beteg? Melyik hogy vált be? Milyen kísérőtünetei vannak a fájdalomnak? Milyen gyorsan éri el a teljes erősséget a hirtelen bekövetkező fájdalom? Mennyi ideig tart? Ezek a legfontosabb kérdések, amelyeket tisztázni kell ahhoz, hogy egy kielégítő fájdalomcsillapítás felépíthető legyen. Érdemes akár egy füzetbe fájdalomnaplót vezetni, a panaszoknak minél több részletét és körülményét lejegyezni. Ez mind adalék lehet ahhoz, hogy mielőbb meg lehessen találni azt a hatóanyagot, gyógyszerformát és adagolást, ami segíthet.
– A lehető legtöbb információt meg kell tudnunk a betegtől és a hozzátartozóktól. Nagyon fontos például annak feltérképezése, hogy a fájdalom köthető-e beavatkozáshoz, mozdulatokhoz, evéshez. Idiopátiás fájdalomnak nevezzük, amikor nem tudjuk beazonosítani az áttörő fájdalom eredetét, nem sikerül ok-okozati kapcsolatot találni.
Korábban úgy gondoltuk, hogy az áttöréses fájdalmak mindig kiszámíthatatlanok, nem lehet előre felkészülni rájuk, azonban ma már tudjuk, hogy az esetek felében nem így van. Legalább részben összefüggést lehet találni egyes helyzetváltoztatások, mozdulatok, tevékenységek és a fájdalomérzet között, ha pedig így van, akkor erre legalább részben fel lehet készülni.
Kulcs az időzítés
– Mivel az áttörő fájdalom rendkívül erős és gyorsan jelentkezik, olyan kiegészítő gyógyszerekre van szükség, amelyek nagyon gyorsan hatnak. A pontos időzítés kulcsfontosságú. Ha egy olyan fájdalomcsillapítót használunk, aminek 30 perc alatt épül fel a maximális hatása, akkor például egy fej-nyaki daganatos betegnek azt nem elég az evési fájdalmak csökkentésére evés előtt 5 perccel beadni, mert akkor nem csináltunk semmit. Ugyanúgy időben és kellő gondossággal kell felkészülni arra, ha tudjuk, hogy egy előrehaladott csontáttétekkel élő beteg hamarosan fel fog kelni az ágyból, ami fájdalmakat szokott okozni számára – említett köznapi példákat az előadó. Mivel a gyorsan ható fájdalomcsillapítók csak korlátozott ideig hatnak, nemcsak a túl késői, hanem a túl korai adagolás sem megfelelő.
Az is fontos szempont, hogy a választott fájdalomcsillapító könnyen adagolható (szakszóval titrálható) legyen a beteg, illetve a laikus családtagok számára is, hogy mindig a szükségletnek megfelelő dózist használják. A fájdalomcsillapító gyógyszereknek is vannak mellékhatásaik, így amíg az aluldozirozás miatt a betegnek olyan fájdalmai lehetnek, amelyek elkerülhetők, a túladagolásnak éppúgy lehetnek veszélyes szövődményei, a beteg rosszullétét fokozó mellékhatásai.
Túl a gyógyszereken
Nemcsak gyógyszerekkel lehet csillapítani a fájdalmakat. A terápiás idegblokádok például úgy hatnak, hogy megszakítják a fájdalomvezetést. Ezt helyi érzéstelenítők, illetve tartósan ható készítmények befecskendezésével érhetik el. A fájdalomcsillapítás esetenként csak idegsebészeti beavatkozással, tehát operációval, ortopédiai műtéttel érhető el, amikor lekötik vagy csonkolják a fájdalmat továbbító idegkötegeket. Elsősorban a csontfájdalmak kezelésében alkalmazható palliatív sugárterápia is, aminek célja a fájdalom gyors és hatékony enyhítése, illetve a csontok meggyengüléséből adódó patológiás törések megelőzése. A fizioterápiának szintén fontos szerep juthat: a nyújtások, speciális masszázsok is sokat segíthetnek, ám azokat csak a rákbetegek ellátásában tapasztalt szakembernek szabad végezni. A fájdalom megélése, erősségének észlelése jelentős részben függ a beteg pszichológiai állapotától is. A gyógyszeres fájdalomcsillapítást nem képes kiváltani, ám az arra nyitott és alkalmas betegeknél a különféle relaxációs technikák, a stresszkontroll, a hipnózis is érdemben javítani tud az életminőségen.
