Önmagában az életkor nem ellenjavallata egyetlen onkológiai kezelésnek sem, minden beteget aktuális egészségi állapota és nem életkora alapján kell kezelni. Egy 50 éves betegnél is ítélhetnek túl kockázatosnak egy kezelést, míg adott esetben egy 70 éves páciensnél előnyösnek találhatják  ugyanannak a gyógymódnak az alkalmazását. Nemcsak szólam, hogy valaki fiatalabb vagy idősebb lehet a koránál: egy rákbeteg szervezete is lehet az általános állapotát tekintve a naptár szerinti életkoránál akár egy évtizeddel fiatalabb vagy idősebb is biológiailag.

Az életkornál sokkal fontosabb az általános állapot: a műthetőséget (akár az altathatóságot) befolyásolja a szív- és érrendszer, valamint a tüdő állapota, a testsúly vagy a daganat melletti más betegségek. Ugyanezek a jellemzők kihatással lehetnek arra is, hogy egy várhatóan megterhelő onkológiai kezelés elindítható-e az adott páciensnél. Az orvosoknak mindig az adott szituációban kell mérlegelniük, hogy egy kezelés a konkrét páciens számára milyen előnyökkel járhat, illetve milyen kockázatokat hordoz. Nem az életkor tehát a döntő tényező, bár kétségtelen, hogy általában minél idősebb valaki, annál több társbetegsége van, de ezt mindig személyre szabottan kell mérlegelni.

Minél több társbetegséggel él valaki, annál körültekintőbben kell eljárni a daganatellenes kezelések során. Ha a kísérőbetegségek jól karban vannak tartva, a beteg pedig megkapja a mellékhatásokat és szövődményeket csökkenteni képes támogató (szupportív) ellátást, az idős rákbetegek nagyobb arányának lehet esélye az eredményes kezelésre. Az idős daganatos betegek ellátására egyre több országban külön specializáció indult el, ez a geriátriai onkológia: erős belgyógyászati alapokon a társbetegségek kontrollálására, a daganatellenes kezelésekhez szükséges állapot elősegítésére és fenntartására is összpontosítanak.

További információk a betegségről: 50 kérdés – 50 válasz a prosztatarákról