Széles körű sajtóvisszhangot váltott ki, az interneten is sokakhoz eljutott dr. Fábián István vegyész professzornak, a Debreceni Egyetem korábbi rektorának a Magyar Tudomány Ünnepén a Magyar Tudományos Akadémián a csodavizekről tartott előadása. A professzor részletesen bemutatta, hogyan csapják be az embereket különböző, tudományosnak ható állításokkal azok, akik mindenféle rendkívüli tulajdonságokkal felvértezett vizeket árulnak. Elemző kémikusként tudományos alapossággal, ugyanakkor közérthető módon világított rá a félreértésekre, a jóhiszeműen, segítő szándékkal terjesztett, vagy üzleti érdekből eredő, szándékos félrevezetésen alapuló tévhitekre. Az előadás sikere adott lökést ahhoz, hogy egy régebbi terv megvalósuljon: elindították a tudomany.hu internetes oldalt. A portál – melynek felelős szerkesztését Fábián István felvállalta – nemcsak a természettudományos, hanem a társadalomtudományos tévhitek ellen is küzd. A védőoltásokkal összefüggő félreértésekkel éppúgy foglalkoznak, mint a magyarság őstörténetére vonatkozó legendákkal.
– Milyen vizet iszik?
– Csapvizet.
– És ha daganatos beteg lenne?
– Akkor is csapvizet innék. Semmilyen vízről nem bizonyították be, hogy egy daganatos betegségre érdemi kihatása lenne. Itt, Debrecenben egy liter jó minőségű csapvíz ára 50 fillér, ebben már a csatornadíj is benne van. A különféle különlegesnek kikiáltott vizeket literenként több száz vagy több ezer forintért árulják, az ezek egy részét odahaza állítólag előállítani képes vízkezelő készülékekért pedig akár több százezer forintot is elkérnek.
– Van rá kereslet, azért tudják eladni.
– De abban a hiszemben veszik meg az emberek, hogy ezekkel jót tesznek önmaguknak, az egészségüket szolgálják, nagyobb eséllyel legyőzhetik a betegségeket. De ez nem igaz. Kiválóan képzett és tapasztalt marketingesek és jogászok dolgoznak azon, hogyan építsék fel ezeknek a termékeknek a hírverését úgy, hogy az ne legyen számon kérhető vagy büntethető, viszont a betegek a reményt hallják ki az üzenetből. Sok esetben nem jelentik ki, hogy gyógyít a termékük, csak sejtetik. Például a hirdetésben vagy a termékbemutatón tudományosnak tűnő állításokat sorolnak, majd feláll valaki és személyesen is tanúságot tesz arról, hogy a halál torkából jött vissza, mióta issza az adott vizet vagy használja a terméket. Ők általában beépített emberek. De még ha igaz is az adott történet, ez akkor sem bizonyíték az ok-okozati összefüggésre, hiszen az állapotot ezer más tényező is befolyásolja. Viszont aki szorong, aki kétségbe van esve a saját vagy családtagja betegsége miatt, az úgyis azt fogja leszűrni tanulságként, hogy jobb megvennie a terméket, hátha segíteni fog.
– Akinek azt mondta az orvos, hogy nem tudja meggyógyítani, mit veszíthet?
prof. dr. Fábián István – fotó: MTA.hu
– Egyrészt sok pénzt, de ez talán a kisebb baj, persze csak akkor, ha emiatt nem megy tönkre anyagilag a család, mert sajnos erre is van példa. Nagyobb baj, hogy a beteg ronthat is a saját állapotán és életkilátásain, főként ha a gyógyszereit cseréli le a kuruzslók által kínált módszerekre. Egy orvos felelősen nem tehet irreális ígéreteket. Azt mondhatja, ami bizonyított: hosszú, nehéz és az adott kezelések által kiváltott mellékhatásokkal tovább nehezített út végén az esetek adott százalékában várható egyik vagy másik kimenetel. Az áltudományok ezzel szemben bármit megígérhetnek, amit a beteg vagy a családtag hallani szeretne. Leginkább azt, hogy a bonyolult problémákra léteznek egyszerű megoldások: a gyógyuláshoz elég C-vitamint enni, energetizáló karkötőt viselni vagy oxigénnel dúsított vizet inni. Ezek egyike sem igaz.
– De akár igaz is lehetne. Persze a Föld pedig akár lapos is lehetne. Vannak, akik szerint lapos is. Ha szétnézünk, tényleg laposnak tűnik.
– Lényegében az áltudományok terjedésének ez az alapproblémája. Mindig jön valaki, aki megszállottságból vagy érdekből könnyed megoldásokat kínál súlyos problémákra. Velük szemben pedig ott vannak a bonyolultan fogalmazó, a közvélemény szemében akadékoskodónak tűnő, és valahol egy elefántcsonttoronyban élő tudósok, akik mindent komplikálnak, és nem tudnak egyszerű megoldásokat kínálni. Ezért is igyekszik az Akadémia is azt képviselni, hogy a tudósok munkája nem érhet véget a kutatások publikálásával, az eredmények közérthetővé tétele, népszerűsítése is kutatói feladat. Ezt szeretnénk szolgálni a tudomany.hu honlappal is.
– A vizekkel különösen sokat foglalkozik.
– Kémikusként a szakmámba vág, így itt a leginkább szembeötlő számomra, hogy tudományos mázzal borítva mennyi áltudományos félrevezetés kering a köztudatban. Oxigénnel dúsított vizeket például számos weboldal kínál különböző fantázianeveken, mindenféle pozitív élettani hatást tulajdonítva ezeknek a vizeknek. Valójában viszont a vízben oldott oxigén arányát a hőmérséklet és a légkör nyomása határozza meg, ráadásul a gyomorban nincsenek az oxigént felvenni képes léghólyagocskák sem, azaz semmi értelme ezektől a vizektől élettani hatást várni. De tekintsünk el egy pillanatra attól, hogy a gyomor nem tud oxigént felvenni. Egy perc alatt annyi oxigént lélegzünk be a tüdőnkbe, amennyi körülbelül 75 liter vízben található meg. A szervezet oxigénszintjét tehát nem víz- ivással lehet növelni, hanem a légzés- és pulzusszámot emelő mozgással. De az is sületlenség, amikor a vízmolekulák szerkezetének átalakításáról vagy a víz memóriájáról hadoválnak.
– A homeopátiára gondol?
– Arra is. Leegyszerűsítve a homeopátiás szerek lényege, hogy azok előállításakor a hatóanyagot olyannyira felhígítják, hogy annak már semmilyen hatása nem lehet. Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete állásfoglalása a mérvadó: a homeopátiás szerek hatékonyságát ugyanolyan szigorú eljárásokban kellene bizonyítani, mint a valódi gyógyszerekét. Ennek ellenére a módszer hívői például azt állítják, hogy a vízben lenyomata vagy emléke lehet a hatóanyagnak, ami így is hathat. Ha lefordítom, ez azt jelentené, hogy spicces lehetek attól is, ha egy deci borból és ezer liter szódavízből csinálok fröccsöt.
– Miért olyan nehéz megkülönböztetni a tudományt az áltudománytól?
– Az áltudományok művelői is sokszor hivatkoznak szakértőkre, akik valójában nem valódi tudományos eredményekkel bíró kutatók. De gyakori az is, hogy egy-egy félrevezető cikk bevezetőjében egy ismert tudós vagy Nobel-díjas kutató egyébként helytálló, pontos és igaz megállapítását idézik. Ezzel megalapozzák a hitelességet, a tudományosság látszatát. Viszont ezt követi az ámokfutás: a kiinduló mondatból olyan következtetéseket vonnak le, amelyek már köszönőviszonyban sincsenek a valósággal vagy a józan ésszel. Például jön a megállapítás: „az oxigén és a víz az élet alapjai.” Ez vitathatatlan tény. Ám ebből nem következik, hogy az oxigénnel dúsított víznek bármi értelme lenne. Egy másik példa: az egyik weboldalon ez áll a pí víz fotói fölött: „az orvostudomány által fogyasztásra javasolt folyadékmennyiség felnőtteknek 2,5-4 liter” – a mondat önmagában igaz, csakhogy nem a pí vízre, hanem a vízre vonatkozik. De persze azt ők sem azt írták, hogy a pí vízre vonatkozna bármilyen orvosi ajánlás, csak a termékük fölé rakták ezt a mondatot, ezzel keltve a látszatát annak, mintha az orvostudomány által elismert termékről volna szó.
– A tudomány sem tévedhetetlen: sok kérdésben más ma az álláspont, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Honnan tudhatjuk, hogy az a helyes, amit ma annak tartanak?
prof. dr. Fábián István – fotó: MTA.hu
– Törvényszerű, hogy a fejlődéssel új tényekre derül fény. A tudomány mindig nyitott az új ötletekre: amiről tárgyilagos, mérhető, bárhol megismételhető módon bebizonyítják a hatásosságot, azt a módszert a tudomány is elismeri. Saját szakterületemen is sokszorta több olyan anyagot tudunk kimutatni ma a vízből, amelynek korábban a létezéséről sem tudtunk, mert nem volt mivel mérnünk. Ezért jogos „a tudomány jelenlegi állása szerint…” kitétel minden megállapításnál. Más kérdés, hogy a kutatók is követnek el hibákat, sőt közöttük is lehetnek gyenge, korrupt emberek. Ám éppen a tudományos kutatásokkal szemben támasztott követelmények garantálják azt, hogy a véletlen hibák vagy szándékos elhallgatások kiderülnek. Ha valaki tesz egy bejelentést, világszerte tudományos műhelyek sora kezdi szinte azonnal vizsgálni, ellenőrizni az eredményeket. Ha helytállóak a megállapítások, akkor onnan szeretnének mások is továbblépni, ha pedig más kutatók más eredményekre jutnak, a cáfolatok is publicitást kapnak. Ezért nincs értelme azoknak az összeesküvés-elméleteknek, miszerint a tudósok már tudják valamely problémára a megoldásokat, csak szándékosan eltitkolják. Ezzel ugyanis azt kockáztatnák, hogy a világ más pontján egy másik kutatócsoport hamarabb közli majd az eredményeket.
– Mi az oka annak, hogy a tévhitek gyorsabban terjednek, mint a megalapozott tudományos eredmények?
– Egyrészt az emberek többségének nincs olyan természettudományos jártassága, hogy kontrollálhassa, amit hall vagy olvas. Másrészt a többség mindig vágyik bonyolult problémák egyszerű, fájdalommentes, biztosnak tűnő megoldására. Ez nem mai jelenség, a hiedelmek, babonák és a tudományos tények szembenállása régen is megvolt. Csakhogy mára rendkívül felgyorsult az információáramlás. Az internetre kezdetben, mint az információkat sokakhoz eljuttató eszközre tekintettünk, ám mostanra megtapasztaljuk: a világháló révén inkább kollektív elbutulás megy végbe. Kritika nélkül osztják meg sokan például az olyan híreket, amikor a parlagfűről, egy gyógynövényről, mágneskarikáról vagy bármi másról azt állítják, hogy az gyógyítja a rákot. Akik ebben hisznek, belépnek ilyen témákkal foglalkozó Facebook csoportokba, onnan már csak ilyen híreket fognak kapni. Csak olyan információkat, amelyek alátámasztják a tévképzeteiket, megerősíti őket a hitükben, az ellenvéleményekre pedig egyre kevésbé lesznek nyitottak vagy kíváncsiak, illetve az el sem jut hozzájuk. De ez nemcsak az egészségügyi témákra igaz, erre a jelenségre világszerte politikai kampányokat építenek fel: bonyolult összefüggések helyett a problémákat leegyszerűsítő, tőmondatokban fogalmazott üzenetek terjednek, függetlenül attól, hogy azok igazak-e vagy sem.
Névjegy: prof. dr. Fábián István 1980-ban lett okleveles vegyész, két év múlva egyetemi doktor, 1991-ben a kémiai tudomány kandidátusa, 2002 óta a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Kutatott Németországban és az USA-ban is. 35 éves oktatói tapasztalata van, 2015 óta a vegyész mesterképzés szakfelelőse a Debreceni Egyetemen. Dolgozott kutatási, fejlesztési és innovációs elnökhelyettesként, 2010-2013 között rektorként irányította az egyetemet.
Rákgyógyítás Magazin – B. Papp László
