– Ekkor én már alig tudtam megmozdulni: fekvőbetegként kerültem a szegedi klinikára. Miután a szövettanból kiderült, hogy a csontvelőből kiinduló myeloma multiplex, magyarul plazmasejtes daganat nevű betegségem van, áthelyeztek a hematológiára. A következő másfél évem rövidebb-hosszabb megszakításokkal a kórházban telt: a csigolyákat megerősítő gerincsebészeti műtétre, sugárterápiára, kemoterápia is szükség volt. És még csak ezek után következett, hogy felajánlották: vállaljam az őssejt átültetést. A Szegeden még csak akkoriban indult eljárásra először nemet mondtam, haza akartam jönni. Igaz, még akkor is olyan fájdalmaim voltak, ami miatt többször is meg kellett állnunk a fiammal hazafelé, mert nem tudtam hosszasan ülni az autóban. Nem sok idő telt el idehaza, amikor jött a lelki összeomlás. Egy napon fésülködés közben olyan sok haj maradt a mosdókagylóban, hogy zokogni kezdtem. A lányom vigasztalt, és akkor ott a mélyponton eldöntöttem: én meg akarok gyógyulni. Kértem a gyerekeket: vigyenek vissza a klinikára az őssejt-terápiára.

Újraindítás őssejtekkel

Az őssejtek olyan különleges sejtek, amelyek képesek önmaguk megújítására és más típusú sejtek kialakítására, ezáltal szerepet játszanak a szervezet fejlődésében, növekedésében és regenerációjában. Az őssejt-terápia lényege, hogy első lépésként – gyógyszeres előkezelés után – a beteg vérét egy speciális berendezéssel „átszűrik”, kivonják belőle a keringő őssejteket, míg a vér többi összetevője benne marad a keringésben. Ez egy több órán át tartó eljárás, amelyet az esetek egy részében meg is kell ismételni, hogy elegendő őssejtet lehessen kinyerni. Az őssejteket lefagyasztják, mivel ezekkel fogják később „újraindítani” a vérképzést. Miután ez megtörténik, erős gyógyszeres kezelésekkel elpusztítják a kóros csontvelői sejteket. Mivel a terápia agresszivitása miatt az egészséges sejtek is pusztulnak, az immunrendszer ilyenkor gyakorlatilag szinte teljesen leáll, a betegeket ekkor steril szobában gondozzák a nagy fertőzésveszély miatt. Következő lépésben a fagyasztással megőrzött őssejteket infúzióban visszaadagolják a szervezetbe, amelyek a csontvelőben megtapadva elkezdik újraépíteni az immunrendszert.

– Egyáltalán nem volt olyan borzasztó, amennyire tartottam a kezeléstől. Nekem a 12. napon tapadtak meg az őssejtjeim és onnantól fokozatos volt a javulás – emlékezik vissza Éva. Kezelése idején családja otthon már készült a hazatérésére. Kifestettek, takarítottak, fertőtlenítettek, mert odahaza Évának még száz napon át fokozott elővigyázatosságra volt szüksége ahhoz, hogy csökkentsék a fertőzések kockázatát. A terápia sikeresnek bizonyult, utókezelésre nem volt azóta sem szükség. Éva fokozatosan illeszkedett vissza a mindennapokba, egyre inkább megerősödött, aktívabbá vált. Ma is kertészkedik, autót vezet, segíti a gyerekeit.

Szégyen és büszkeség

– Jánoshalma, ahol élek, egy kisváros. Miután meggyógyultam és elkezdtem mozogni a városban, sokáig röstelltem, hogy nekem daganatos betegségem volt. Magam sem tudom miért, hiszen nem loptam én ezt a betegséget, de mindenkinek azt mondtam, hogy a gerincemet műtötték. Egyszer ezt a szégyenkezésemet elmondtam egy helybéli asszonykának, akiről tudtam, hogy már mindenféle daganata volt. Ő nagyon leteremtett. „Micsoda? Én büszke vagyok arra, hogy mennyi mindent végigcsináltam! Voltak, akik már temettek, de én annyi terápia és műtét után ma is itt száguldozok a biciklimmel. Nem szégyellni kell, ami velünk történt, hanem büszkén hirdetni, hogy itt vagyunk, élünk!” Igazat adtam neki. Helyre tette bennem a dolgokat, attól fogva nem titkolózom, hanem a saját tapasztalataimmal próbálok másoknak is segíteni.

– Az út elején azzal biztatott a professzornő: van olyan páciense, aki már 8 évvel túlélte ezt a betegséget. Azt válaszoltam, én ezt szeretném túllicitálni. Ebben az évben pedig már 15 éve, hogy nálam kiderült a myeloma multiplex! A daganat néhány hónap alatt tette tönkre az életemet, tett egy lebénult, ágyhoz kötött, kiszolgáltatott, lelkileg is összetört emberré. De a családom gondoskodása, az orvosok, az ápolók tudása és segítsége révén sikerült talpra állni. Tudom, hogy a történet vége nem mindenkinél jó, viszont itt vagyok élő példaként arra, hogy a kilátástalan helyzetből is sikerült meggyógyulni, újra teljes életet élni. Táncoltam az unokám esküvőjén, a három unokám mellett ma már kétszeres dédnagymama is vagyok, és úgy érzem, tele vagyok energiával!

Reumatológiáról a hematológiára

A 70. évében járó, aktív korában óvónőként dolgozó Horváth Lászlóné Amália még csak 49 éves volt, amikor derékfájással a reumatológiára ment, ám az ott beállított kezelések ellenére a fájdalmai csak fokozódtak. Hónapokkal később, a kivizsgálások után kiderült, hogy neki is egy olyan rosszindulatú betegsége van, amiről még soha életében nem hallott: ez volt a myeloma multiplex.

– Sokkot kaptam a csontokból kiinduló daganat hallattán, meg sem tudtam szólalni. Amikor megértettem, hogy egy súlyos betegségem van, nagyon szomorú lettem, hiszen ott voltak a gyerekeim, akiknek még szükségük volt rám – emlékezett vissza Amália. Gyógyszeres kezelést kapott, majd a daganat által roncsolt gerinccsigolyának egy részét a tumorral együtt műtéttel kivették és feltöltötték csontcementtel, hogy stabilizálják a tartását. Miután a gyógyszerekkel visszaszorították az elsődleges rosszindulatú folyamatot, Amáliát a kórházban előjegyezték őssejt transzplantációra.

Az asszonynál 2004-ben zajlottak le az őssejtkezelés kórházi hetei. Azóta számos új terápia elérhetővé vált, ám a myeloma multiplex kezelésének alapja ma is a saját őssejtek összegyűjtésével, lefagyasztásával, majd a drasztikus kezeléseket követően azok visszaadásával zajló őssejt terápia. Ugyan myeloma multiplexben az eljárás teljes, végleges gyógyulást csak az esetek egy kisebb részében ér el, és kockázatai is vannak a módszernek, viszont a sikeres beavatkozás akár fél évtizeddel is késleltetni tudja a betegség kiújulását. Így történt ez Amáliánál is. Miután talpra állt a transzplantációt követően, nála sem volt szükség hosszú éveken át más kezelésre. Ő azonban – mint kiderült – nem a véglegesen meggyógyult betegek táborát gyarapította, mert egy évtized múlva kiújult a betegsége.

Uralni a kiújulásokat

Amint kezelőorvosa összefoglalta, Amáliánál az elmúlt évtized orvosilag arról szólt, hogy az újra és újra jelentkező betegséget időről-időről kezelni kellett, amivel mindig sikerült azt rövidebb-hosszabb ideig visszaszorítani. Kiújuláskor pedig újabb és újabb gyógyszerekkel újraindították a terápiát.

– Amikor kiderült a daganatos betegségem, én azt hittem, hogy egy-két, legfeljebb három év lehet hátra az életemből. De immár húsz év eltelt azóta! Ugyan nem gyógyultam meg teljesen, már nem is fogok, de az életminőséget, az önálló életvitelemet sikerült fenntartani. Két évtizedet én már ajándékként megkaptam, ez idő alatt sok-sok örömöt, élményt megéltem. Sokan gondolhatják hozzám hasonlóan egy daganatos diagnózis ismeretében, hogy mindennek vége. De itt a példám: nincs vége! És persze tudom, hogy nem sikerül mindenkinek, de mindig bízni kell a legjobb kimenetelben, és nem szabad feladni.