Egy daganatos betegség kezelhetőségét, a betegek gyógyulási esélyét, hosszú távú életkilátásait nemcsak a felfedezett rosszindulatú betegség stádiuma, hanem a szív- és érrendszer állapota is befolyásolja. A szívbetegségek és a daganatos betegségek rizikófaktorai között sok az átfedés, a legújabb kutatások szerint a genetikai hajlamosító tényezőkben is lehetnek azonosságok. Nem ritka, hogy egyszerre kell gyógyítani, karban tartani a szívet és a daganatos betegséget. Az onkológiai kezelések eredményességének, a meggyógyuló betegek arányának növekedésével egyre inkább előtérbe kerülnek a daganatellenes kezelések hosszú távú szív- és érrendszeri kihatásai is, ezek szintén gondozást indokolhatnak. Mindez napirendre került a közelmúltban Kecskeméten, az V. Onko-Kardiológiai Napokon, amelyről dr. Czuriga Dániel, a szervező és tudományos bizottság tagja, a Debreceni Egyetem Kardiológiai Intézetének adjunktusa adott áttekintést.
„Egyik betegség sem véd meg egy másiktól” – foglalható össze a tanulsága a Magyar Onko-kardiológiai Munkacsoport által szervezett tudományos fórumnak. A konkrétumokra lefordítva: attól, hogy valakinél egy rosszindulatú betegséget fedeztek fel, még ha az esetek többségében ennek a legsürgetőbb is a kezelése, nem lehet figyelmen kívül hagyni más betegségeket sem. Sőt, még nagyobb figyelmet kell fordítani a társbetegségekre, hiszen azok egyensúlyban tartása előfeltétele lehet a sikeres daganatellenes kezeléseknek is.
Közös kockázatok
A szív-érrendszeri, valamint az onkológiai betegségek egyik legfőbb kockázati faktora azonos: az életkor. Ehhez társulnak még olyan életmódbeli tényezők, mint a dohányzás, az elhízás, a mozgásszegény életmód, a feldolgozatlan, tartós stressz, amelyek úgy a daganatos betegségek, mint a szívbetegségek kockázatát növelik. Emellett a kardiológiai betegekre is igaz az, mint az onkológiai páciensekre: az esetek egy részében nem fedezhető fel érdemi kockázati tényező, mégis kialakul a betegség. Amint dr. Czuriga Dániel megjegyzi, az újabb kutatások a genetikai mutációkban is találtak közös metszetet, azaz olyan elváltozásokat, amelyek bizonyos daganattípusokra és bizonyos szívbetegségekre egyaránt hajlamosíthatnak. A genetikának ugyanakkor ezzel együtt is valószínűleg kisebb a szerepe, sokkal nagyobb súllyal esnek a latba azok a károsodások, amelyek a környezeti ártalmakból, az életkörülményekből és az életkorból adódóan felhalmo- zódnak évtizedek alatt a szervezetben. Mindez egyben azt is jelenti, hogy már csak a megelőzés terén is kézenfekvő a kardiológiai és az onkológiai szakma együttműködése.
– Mediterrán étrend és sokkal több mozgás. A magyarok által túl nagy mértékben fogyasztott, koleszterindús sertéshúsok helyett bőr nélküli szárnyasok és hal, a fehér kenyér és tészta helyett teljes kiőrlésű lisztből készült ételek, magvak és rostok, sok gyümölcs és zöldség, kevés alkohol. Mozgás minden mennyiségben, amit az aktuális állapot és erőnlét megenged, dohányzás pedig semmilyen mennyiségben, mert a cigarettafüst mindent tönkretesz – sorolja Czuriga Dániel a szív- és érrendszer védelméhez szükséges teendőket. Egy onkológus pontról-pontra ugyanezt mondja, ha a rákkockázat csökkentéséről kérdezik.
Milyen állapotban van a szíve?
Amikor egy onkológiai betegséget felismernek, nem elég a daganattal törődni, fel kell mérni a szív- és érrendszer állapotát is. Milyen a vérnyomása, a pulzusa, van-e túlsúlya, mennyit mozog, voltak vagy vannak-e szívpanaszai, kezelt vagy kezeletlen szív- és érrendszeri problémái a betegnek? Mindezek ismerete már csak egy tervezett műtét, az altathatóság miatt is fontos lehet, hiszen a lehető legkisebbre kell csökkenteni a műtét közbeni szövődmények kockázatát. Akinek ismert, de jól karbantartott szív- és érrendszeri betegsége van, az általában nem akadálya a műtétnek.
– Vannak esetek, amikor mérlegelni és dönteni kell arról, hogy a szív állapota vagy a daganat jelent-e sürgetőbb fenyegetést a beteg számára. Némely esetekben akár jelentősen is halaszthatja a tumoreltávolító műtétet, ha egy elhanyagolt szívbetegség miatt katéterezésre, koszorúér-tágításra, sztent beültetésére van szükség, viszont ezek a beavatkozások olykor elkerülhetetlenek ahhoz, hogy a beteg altatható és operálható legyen. Arra is van példa, hogy az onkológiai kezelést kell átmenetileg felfüggeszteni egy sürgőssé váló szívbillentyűcsere miatt. Ezekben az esetekben nagyon szorosan együtt dolgoznak a szakmák és közös döntések születnek annak mentén, hogy az adott körülmények között a legjobb kilátásokat biztosíthassák. A kecskemétihez hasonló onko-kardiológiai tanácskozá- sok azért is fontosak, mert itt lehetőség van az orvosoknak saját tanulságos eseteik bemutatására, megbeszélésére – mondja Czuriga Dániel.
Amíg egy operáció nagy, de általában egyszeri beavatkozás, az onkológiai gyógyszeres kezelések mellett folyamatosan, s akár hosszabb távon kell menedzselni a szív- és érrendszer állapotát. A gyógyszeres kezelések megválasztását is befolyásolhatja, hogy egy beteg milyen állapotban van, amikor belevág az onkológiai terápiába. A gyógyszerek alkalmazási előírása tartalmaz információkat arról, hogy az adott terápia mennyire számít a szív- és érrendszer szempontjából kockázatosnak, szakszóval kardiotoxikusnak. Ez függ a kemoterápia konkrét összetevőitől, a célzott kezelések típusától is.
dr. Czuriga Dániel
– Az, hogy egy onkológiai terápiának lehetnek a szívet is érintő mellékhatásai, régóta ismert tény. Ez nem pánikra vagy elbizonytalanodásra kell, hogy okot adjon, hanem ennek tudata a körültekintő odafigyelésre ösztönöz. A daganatellenes kezelések az életmentést szolgálják, egy onkológiai beteg esetében nincs ennél fontosabb. A mi feladatunk az onkológusokkal közösen, hogy a kockázatok felmérése alapján megadjuk a beteg számára azt a kardiológiai támogatást, amely révén a mellékhatások rizikója kivédhető, csökkenthető, így a daganatellenes terápia végigvihető – érvel Czuriga Dániel.
Az egyre gyakrabban és elterjedtebben alkalmazott immuno-onkológiai kezelések új kihívások elé állították a kardiológusokat is. A kezelés lényege, hogy az immun-ellenőrzőpont gátló gyógyszerek az immunrendszer elől meg- búvó daganattal szemben képesek újraaktiválni a lefojtott immunválaszt, így lehetővé válik a daganat visszaszorítása. Az immunterápiáknak ugyanakkor a klasszikus kemoterápiáktól eltérő mellékhatás jellemzőik vannak. Ezek közül az adjunktus az immunrendszer esetleges „túlműködéséből” adódó gyulladásokat emeli ki: az erek, a szívizom gyulladása, az érelmeszesedés felgyorsulása okozhat problémát, ám – hangsúlyozza – ezek a folyamatos kontroll révén, időben felismerve többségükben jól kezelhetők.
Hosszú távú gondozás
A kezelések alatt jelentkező rövid távú mellékhatásokon túl egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a hosszú távon jelentkező kockázatok feltérképezésére. Ennek azért van kiemelt jelentősége, mert egyre nő azon daganatos betegek tábora, akik meggyógyulnak a betegségből, vagy a betegség fennállása mellett, annak kordában tartásával sokáig élhetnek.
– Ma már a sugárkezeléseket jóval precízebb és körülhatárolt célzással, a besugározandó céltérfogaton túli egészséges szövete- ket kímélő módon tudják kivitelezni. Akiknek viszont tíz-húsz évvel ezelőtt volt mellkasi, például a mellett vagy a tüdőt érintő besugárzása, náluk nagyobb mértékben fordulhatnak elő az idő előrehaladtával szívpanaszok. Itt nem ezek tömeges megjelenésére kell gondolni, hanem a statisztikai valószínűség valamivel nagyobb mértékére. Másik példa: akiknek a fej-nyaki régióban történt besugárzása, az onkológiai kontroll mellett néhány évente érdemes a nyaki erek állapotát is megnézni – fogalmaz Czuriga Dániel.
Kardiológiai éberség
Daganatos betegségeknél úgy a megelőzésben, mint a kontrollvizsgálatok kapcsán gyakran elhangzik az „onkológiai éberség” kifejezés, ami arra utal, hogy a gyanús jeleket időben felismerjék, kivizsgálják. E mellé teszi Czuriga Dániel a „kardiológiai éberség” kívánalmát, hiszen az idősebb korral más korábbi betegség nélkül is nő a szívbetegségek kockázata.
– Ha valaki hirtelen rosszul lesz, mellkasi fájdalmat, szorítást, légszomjat érez, egyértelmű, hogy azonnal mentőt kell hívni. Viszont gyakran elsikkadnak olyan jelek, panaszok, amelyek már gyanút kelthetnének és kivizsgálást indokolhatnának. Ha valaki azt tapasztalja, hogy csökkent a fizikai terhelhetősége, kevesebb teendő elvégzése is nehezebbé válik és légszomjat okoz, ha túl lassú, túl gyors vagy rendezetlen pulzust észlel, ha ingadozik a vérnyomása, ezekre nem szabad legyinteni. Ugyancsak szívelégtelenség jele lehet a víz szövetek között történő felszaporo- dása a szervezetben. Ennek jele, ha a sípcsont feletti bőrt megnyomva megmarad az ujj benyomata. Ezeket észlelve érdemes kardiológiai vizsgálatot kérni. Egy alap laborvizsgálatot a háziorvos is kérhet, EKG-t pedig a háziorvosi rendelőben is tudnak végezni. A családorvos tud beutalót adni kardiológiára, illetve az onkológus kezelőorvos is bármikor kérhet kardiológiai vizsgálatot – emeli ki a betegek és hozzátartozók számára is praktikus tudnivalókat Czuriga Dániel.
