Természetes, hogyha egy komoly következményekkel járó egészségügyi beavatkozás előtt a beteg vagy családtagjai olykor elbizonytalanodnak és szeretnének több szakvéleményt megismerni. A műtétnek, a sugár terápiás kezelésnek, a gyógyszeres terápiák felvállalásának egyaránt lehetnek olyan rövid- és hosszabb távú kihatásai, amelyekkel tisztában kell lenni a kezelés megkezdésekor. A betegek bizonytalanságát sok esetben az okozza, hogy a kórházban, szakrendelőben tapasztalt zsúfoltság és időhiány közepette gyakran úgy érzik, nem kaptak választ minden kérdésükre, ezért kétségek maradtak bennük. Más esetben azzal szembesülhetnek, hogy más kezelési stratégiát javasol egyik és másik szakorvos. Mindenekelőtt a kezelőorvossal vagy az osztályvezető főorvossal javasolt átbeszélni a kérdéseket, sokszor egy tisztázó konzultáció elegendő a javaslatok hátterének megértéséhez.
A daganatellenes kezelésekről sosem egyetlen orvos dönt, hanem az előírások szerint ezt onkológiai munkacsoportnak (onkoteam) kell megtennie. Ennek tagja sebész, urológus, onkológus, sugárterapeuta, patológus, radiológus, pszichológus, valamint az adott betegségben még érintett társszakma képviselője. Ez is jelzi, hogy egy terápiás javaslat előtt sok nézőpontot figyelembe kell venni. Az esetek egy jelentős részében egyértelmű, hogy mely kezelési és ütemezési mód lehet a leginkább célravezető, más esetekben több alternatíva is felmerülhet: az előnyök és kockázatok mérlegelése után végül a betegnek kell kimondania a végső szót. Ilyenkor merülhet fel annak igénye, hogy az elsődleges kezelési javaslattól független szakvéleményt is megismerhessen a beteg, illetve az érintett család.
Minden betegnek elemi joga másodvéleményt kérni. Ennek költségét az állami intézményekben a társadalombiztosítás állja, viszont a folyamat nem automatikus, utánajárni az érintettnek kell. Az összes rendelkezésre álló lelettel meg lehet keresni egy másik intézményben egy másik szak orvost, aki felkérhető, hogy a leleteket áttekintve, szükség esetén a beteget megvizsgálva, véleményezze a kezelési javaslatot. Prosztatarák esetén természetesen olyan onkológushoz, urológushoz, sebészhez, sugárterápiás szakemberhez célszerű fordulni másodvéleményért, akinek a szakterületébe tartoznak a prosztatadaganatok, sok beteget kezel, nagy tapasztalattal rendelkezik.
Felmerülhet a dilemma: nem veszi-e zokon a kezelőorvos az efféle kontrollt? Ezt teljesen kizárni nem lehet, ám ha partneri a viszony a kezelőorvossal, akár az ő véleményét is ki lehet kérni arról, kitől kérjünk másodvéleményt. Egy szakmai ajánlással egyszerűbb is lehet a beteg helyzete, mintha informális úton próbálna orvost keresni. Napi probléma ugyanis, hogy az ambulanciáknak, osztályoknak nap mint nap nagyon sok beteget kell ellátniuk, így a mindennapos betegellátásra is kevés a kapacitás. De ez nem szabad, hogy bárkit is eltántorítson attól, hogy a saját életét érintő kérdésben körültekintően tájékozódjon és megalapozott döntést hozzon. Azt ugyanakkor fi gyelembe kell venni, hogy nincs sok idő a döntésre, a vacillálásra.
Mivel az írásbeli leletek a beteg rendelkezésére állnak, a diagnózist felállító intézménytől/osztálytól teljesen függetlenül is lehetséges kikérni más szakember véleményét, akár egy magánrendelésen kért konzultáció keretében. Dilemma akkor merülhet fel, ha a két szakvélemény eltér egymástól. A végső döntést mindenképp a betegnek kell meghoznia, méghozzá záros határidőn belül.
Másodvéleményen kizárólag szakorvosi szakmai vélemény értendő! Nem tekinthető másodvéleménynek azoknak a kuruzslóknak, „csodadoktoroknak”, szellemgyógyászoknak és más ezoterikus és alternatív módszereket propagáló szolgáltatóknak a tevékenysége, akik előszeretettel kínálják termékeiket, szolgáltatásaikat kétségbeesett, súlyos betegeknek, mondják azt, amit a beteg vagy a családtag hallani szeretne, rosszabb esetben lebeszélik a betegeket az orvosi kezelésekről. A rákból nincs könnyű gyógyulás. Aki mást állít, nem mond igazat.
További információk a betegségről: 50 kérdés – 50 válasz a prosztatarákról
