Természetes, ha egy komoly egészségügyi beavatkozás előtt a beteg vagy családtagjai olykor elbizonytalanodnak és szeretnének több szakvéleményt megismerni a kezelésről. Egy műtétnek, egy sugárterápiás kezelésnek, a gyógyszeres kemoterápia és a célzott onkológiai terápiák felvállalásának egyaránt lehetnek olyan rövid- és hosszabb távú kihatásai, amelyekkel tisztában kell lenni a kezelés megkezdésekor. A betegek bizonytalanságát sok esetben az okozza, hogy a kórházban, szakrendelőben tapasztalt zsúfoltság és időhiány közepette gyakran úgy érzik, nem kaptak választ minden kérdésükre, ezért kétségek maradtak bennük. Mindenekelőtt a kezelési javaslatot megfogalmazó kezelőorvossal vagy az osztályvezető főorvossal javasolt átbeszélni a kérdéseket, sokszor egy tisztázó konzultáció elegendő a javaslatok hátterének megértésére.
Nem véletlen, hogy a daganatellenes kezelésekről sosem egyetlen orvos dönt, hanem onkológiai munkacsoport (onkoteam), amelynek tagja sebész, onkológus, sugárterapeuta, patológus, radiológus, pszichológus, s az adott betegségben még érintett társszakma (urológia, neurológia, nőgyógyászat, stb.) képviselője. Ez is jelzi, hogy egy-egy terápiás javaslat megfogalmazásánál számos nézőpontot figyelembe kell venni. Az esetek egy jelentős részében egyértelműen kijelenthető, hogy mely kezelési és ütemezési mód lehet a leginkább célravezető, más esetekben több alternatíva is felmerülhet: az előnyök és kockázatok mérlegelésével végül a betegnek kell kimondania végső szót. Leginkább ez utóbbi esetben merülhet fel annak igénye, hogy az elsődleges kezelési javaslattól független szakvéleményt is megismerhessen a beteg, illetve az érintett család.
Minden betegnek joga van másodvéleményt kérni. Ennek a költségét az állami intézményekben a társadalombiztosítás állja, viszont a folyamat nem automatikus, utánajárni az érintettnek kell. Méghozzá úgy, hogy az összes rendelkezésére álló lelettel megkeres egy másik intézményben egy másik szakorvost, akit felkér, hogy a leleteket áttekintve, s szükség esetén a beteget megvizsgálva, véleményezze a kezelési javaslatot. Vastagbéldaganat esetén természetesen olyan onkológushoz, sebészhez, sugárterápiás szakemberhez célszerű fordulni másodvéleményért, akinek a szakterületébe tartozik a betegség.
Felmerülhet a dilemma a betegek részéről: nem rontja-e meg a viszonyt, nem veszi-e zokon a kezelőorvos az efféle kontrollt? Erre azt válaszolhatjuk: ezt teljesen kizárni persze nem lehet, ám ha partneri a viszony a kezelőorvossal, akár az ő véleményét is ki lehet kérni arról, kitől kérjünk másodvéleményt. Efféle szakmai ajánlással egyszerűbb is lehet a beteg helyzete, mintha informális úton próbálna orvost keresni. Mivel az írásbeli leletek rendelkezésre állnak, a diagnózist felállító intézménytől teljesen függetlenül is lehetséges persze kikérni más szakember véleményét is, akár magánrendelés keretében.
Dilemma akkor merülhet fel, ha a két szakvélemény eltér egymástól. A végső döntést mindenképp a betegnek kell meghoznia. Azt ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy nincs sok idő a döntésre, a vacillálásra.
Figyelem! Másodvéleményen kizárólag szakorvosi szakmai vélemény értendő! Nem tekinthető másodvéleménynek azoknak a kuruzslóknak, „csodadoktoroknak”, szellemgyógyászoknak és más ezoterikus és alternatív módszereket propagáló szolgáltatóknak a tevékenysége, akik előszeretettel kínálják termékeiket, szolgáltatásaikat kétségbeesett, súlyos betegeknek, s mondják azt, amit a beteg vagy a családtag hallani szeretne. A rákból nincs könnyű gyógyulás. Aki mást állít, nem mond igazat. Az elvesztegetett idő nem hozható vissza, a kihagyott orvosi terápia nem pótolható, a halogatás miatt bekövetkező esetleges daganatterjedéssel az életkilátások romlanak.
Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról
Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!
