Gyakran szembesülnek a betegek azzal, hogy egy kezdetben jól működő terápia egy idő után elveszíti hatásosságát, a tumor pedig a kezelések ellenére újra növekedni kezd, illetve újabb gócok jelenhetnek meg. A jelenség magyarázata, hogy a daganatok nem egyféle daganatsejtből állnak, hanem különféle ráksejtek halmaza alkotja a tumort. A hatékony kezelések látványosan csökkenteni tudják a tumor méretét, a gócok számát, ám sajnos ezek nem hatnak a daganatban található minden egyes ráksejtre, így lehetnek olyan daganatsejtek, amelyek túlélik a kezeléseket. Bár a kontrollvizsgálatok azt jelzik, hogy a tumor zsugorodik, illetve stagnál, kordában tartható, ám közben egyes ráksejtek mégis tovább tudnak élni, szaporodni. Ha ezek a túlélő, a terápiának ellenálló ráksejtek többségbe kerülnek, az adott kezelés hatástalanná válik.

A másik ok: a daganatsejtek osztódásuk, szaporodásuk közben is változnak, alkalmazkodnak a környezetükhöz. Ha a kezelés az egyik jelátviteli útvonalat blokkolja, s nem engedi, hogy azon keresztül szaporodjon a ráksejt, a daganatsejtek megpróbálnak más útvonalon tovább osztódni. A betegség előrehaladásával egyre többféle genetikájú daganatsejt található egy tumorban, illetve kering a szervezetben, emiatt egyre nehezebb olyan terápiát találni, ami a lehető legtöbb daganatsejt ellen hatásos lehet. Ezt azzal próbálják kiküszöbölni, hogy egyszerre több támadásponton ható gyógyszert adnak, kombinációkban alkalmazzák a gyógyszereket. Ha van rá lehetőség, roszszabbodás esetén gyógyszerváltással próbálnak új támadáspontokat megcélozni, hogy a korábbi terápiának ellenálló ráksejtek szaporodását továbbra is gátolni lehessen.

Prosztataráknál például a hormonkezelés akár éveken át hatékony és elegendő lehet a tumoros folyamat fékezéséhez, ám nagy a valószínűsége, hogy a hormonterápiára egy idő után a betegség ellenállóvá válik. Ebben az esetben szakszóval már kasztráció-rezisztens daganatról van szó. Ilyen esetekben újabb típusú hormonterápiákra és/vagy kemoterápiára, egyelőre nagyon ritkán immunterápiára is szükség lehet.

Általában az elsőként indított daganatellenes terápia képes a legtovább hatékony tumorgátlást biztosítani. Ennek magyarázata, hogy a betegség előrehaladásával gyengülhet a beteg, illetve felerősödhetnek a mellékhatások, valamint egyre többféle és nagyobb számú daganatsejt van jelen a szervezetben, így csökken azon daganatsejtek aránya, amelyre egy-egy újabb vonalban elindított kezelés érdemben hatni képes.

A kezelési lehetőségeket befolyásolja az is, hogy korábban milyen gyógyszereket kapott a beteg, vannak ugyanis olyan terápiák, amelyek nem alkalmazhatók egymás után. Az újabb és újabb gyógyszerek megjelenése az elmúlt években előrelépést hozott, ám némi bizonytalanságot is, mert nincs egyértelmű tapasztalat és megegyezés abban, hogy egy-egy adott betegségtípusba tartozóknál mely lehet a leginkább optimális kezelési sorrend. Ez persze azt is jelenti, hogy egyre inkább személyre szabhatóvá válik a terápia, amiben a konkrét betegség jellemzőit, a beteg egyéni adottságait és személyes választását is figyelembe tudják venni.

Az, hogy hányszor van lehetőség terápiaváltásra, a daganat típusától, a beteg állapotától, a kezelések sorrendjétől is függ. A prosztatadaganatoknál az utóbbi években sokat szélesedett a terápiás paletta, így a beteg állapotának függvényében másod, majd ha a körülmények megengedik, harmad, negyed vonalban is indulhatnak még kezelések annak reményével, hogy azokkal javítani lehet a beteg életkilátásain.

További információk a betegségről: 50 kérdés – 50 válasz a prosztatarákról