Miért? A jelenség egyik fő magyarázata, hogy minden daganat különféle ráksejtekből áll (szakszóval heterogén), azaz egy tumort nem egyforma túlélési képességgel rendelkező ráksejtek építenek fel. A daganatsejtek osztódásuk, szaporodásuk közben is változnak, szelektálódnak, alkalmazkodnak környezetükhöz. A betegség előrehaladásával egyre többféle genetikájú daganatsejt található egy tumorban (illetve kering a szervezetben). A kezelések sajnos nem hatnak egyszerre az összes ráksejtre: a célzott terápiák által elérhető támadáspontok (például a ráksejtek felszínén lévő, a gyógyszer által blokkolt receptorok) ugyanis nem találhatók meg minden egyes daganatsejten.

Egy hatóanyag tehát csak a ráksejtek egy részét képes elpusztítani, egy másik hatóanyag pedig a ráksejtek egy másik részét. Ezért alkalmaznak több hatóanyagból álló kemoterápiás vagy célzott terápiás kombinációkat, hogy minél több daganatsejtet sikerüljön elpusztítani. A kedvező folyamat hamar kimutatható: ahogyan az adott kezelésre érzékeny ráksejtek tömegesen pusztulni kezdenek, a daganat(ok)  mérete akár néhány hét leforgása alatt is látványosan csökkenhet.

S ekkor jön a probléma. Miközben a nagy tömeget adó daganatsejtek elpusztítása eredményeként a tumor kisebbedik, a háttérben a sejtek egy kisebb hányada – amelyekre nem hat a gyógyszer – tovább szaporodik. Idővel pedig ez a szaporodás látható méretűvé válik, s a képalkotó (CT) vizsgálatokon a daganat mérete ismét növekedést mutat. A terebélyesedő tumortömeget ekkor már olyan daganatsejtek alkotják, amelyek ellen az addig adott kezelés nem képes felvenni a harcot. Ha van rá lehetőség, gyógyszerváltással próbálnak új támadáspontokat megcélozni, hogy a korábbi terápiának ellenálló (rezisztens) ráksejtek szaporodását gátolni lehessen.

Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról

Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!