Gyógyíthatatlan állapotban is az egyik legjobb esélyekkel éveken át lassítható, kordában tartható betegségek közé tartozik a prosztatarák. Amint arról dr. Maráz Anikó, a Szegedi Tudományegyetem Onkoterápiás Klinikájának adjunktusa a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság által szervezett Update’20 szimpóziumon beszámolt, a jövőben a betegek egy része számára kényelmesebbé válhatnak a kezelések. Megoldás körvonalazódik abban is, hogyan lehet az esetek egy részében a prosztatarákot érzékennyé tenni az immunterápiára, merthogy az eddig nem reagált az újfajta kezelésekre.
– Szinte félévenként bejelentenek olyan újdonságot a nemzetközi szakmai fórumokon, amely révén javulhat a prosztatadaganatos betegek életkilátása vagy életminősége – jelentette ki Maráz Anikó. Az időben felfedezett prosztatarákból sokan teljesen meggyógyulnak, ám amikor nem lehet véglegesen eltüntetni a daganatot a szervezetből, ma már akkor sem reménytelen a helyzet.
dr. Maráz Anikó
– Az előrehaladottabb stádiumú, áttétes betegeink egy részénél régen már az is eredmény volt, ha 4-5 hónapot hozzá tudtunk adni az életükhöz. Ma az új terápiás lehetőségekkel 4-5 év, olykor ennél hosszabb túlélés is reális lehet, ami sok fontos életesemény megélésére lehetőséget adhat. Különösen, hogy a kezelések általában jól tolerálhatók, nem rontják jelentősen az életminőséget – fogalmazott az előadó.
„A kulcsszó a betegszelekció.” A kijelentésen Maráz Anikó azt értette, hogy minden betegnél egyre több paramétert vizsgálnak, mert ki kell választani minden kezelési típushoz azokat a pácienseket, akik számára az adott alternatíva a legnagyobb életnyereséget hozhatja. Szintén döntő az ütemezés, a különféle típusú hormonkezeléseknek, kemoterápiáknak vagy csontcélpontú terápiáknak a sorrendje. Fontos kérdés például, hogy meddig vezeti csak az urológus a beteget, majd a betegség romlásának legkoraibb időpontjától már az onkológussal karöltve, onkoteam döntés alapján történjen a betegség menedzselése. A terápiaváltások legjobb ritmusának eltalálása jelentős hozadékot hozhat a beteg számára, ez a záloga annak, hogy a különféle hatóanyagok által biztosítható eredmények összeadódhassanak.
Nemcsak az idő hossza számít
A gyógyszerfejlesztések egyik legfontosabb iránya, hogy minél hosszabb életidőt biztosítsanak a betegeknek (teljes túlélés, OS), ám az is fontos, hogy ezt az időt milyen állapotban tölti el valaki. Ezért jelentős egy másik mutató, a progresszió-mentes, azaz betegségromlás-mentes túlélés (PFS). Ez azt jelzi, hogy az adott terápia átlagosan mennyi ideig képes javítani az állapoton vagy stabilizálni a betegséget.
Fontos szempont a mellékhatások gyakorisága és erőssége, valamint az alkalmazás módja is. Amint arról Maráz Anikó beszámolt, a jövőben ez utóbbiban várható előrelépés: olyan terápiák is elérhetővé válhatnak tablettás gyógyszerként, amelyek most csak kórházban vagy szakrendeléseken beadható injekcióként hozzáférhetők. Az előadó hangsúlyozta ugyan, hogy ezek egyelőre kutatási beszámolók eredményei, ám tapasztalata szerint például azok a gyógyszerek, amelyekről a 2018-as amerikai kongresszuson hallottak, másfél év múlva már Magyarországon is elérhetők lettek.
Nemcsak az új gyógyszerek hozhatnak előrelépést, hanem a meglévő hatóanyagok kombinált felhasználása, a terápiában betöltött helyüknek a változása is. Példaként az új típusú hormonkezeléseket említette: a betegút minél koraibb fázisában jutnak hozzá a betegek, annál több előnyt várhatnak a kezelé- sektől. Ennek magyarázata, hogy a betegség előrehaladása során a tumorsejtek szaporodásával egyre többféle, egyre eltorzultabb ráksejt-típusok lehetnek jelen a daganatban, ezért többet használhat adott gyógyszer, ha azzal még egy koraibb, kevesebb sejtmutációt mutató fázisban bombázzák a daganatot.
Hatékonnyá teszik az immunterápiát
Amíg rendre jelennek meg a korábbinál jobb eredményekről szóló beszámolók az immunterápiákról, a prosztatarák az egyik kivételt jelentette. A prosztatadaganatok ugyanis rendszerint úgynevezett hideg tumorok, nem erősen immunogén daganatok, biológiai jellemzőikből adódóan nem alkalmasak arra, hogy önmagukban az új típusú immunterápiákkal hatásosan küzdeni lehessen ellenük. Az immunrendszer aktiválása azonban nem elvetendő gondolat a prosztatarákok esetén sem, csak ehhez, mint kiderült, más készítményekkel történő kombinálás szükséges. A kombinációs gyógyszerek úgy meg tudják változtatni a prosztatatumort és környezetét, hogy azon már az immunterápia is „találhat fogást.” Ez egyelőre az áttétes prosztatarákos betegek egy kisebb hányadánál lehet alternatíva, esetükben tovább javíthatja a betegek életkilátásait, de ezt a folyamatban levő nagyobb betegszámú klinikai vizsgálatoknak még meg kell erősíteniük.
Maráz Anikó hozzátette: minden daganatos betegségre, de a prosztatarákra kifejezetten igaz, hogy maga a beteg is sokat tehet a saját állapotának javulásáért. Nem elegendő a gyógyszerekre hagyatkozni, azoknak van nagyobb esélyük az eredményesebb kezelésre, akik nem hagyják el magukat, sokat mozognak, kerülik a túlsúlyt, aktív életet élnek, odafigyelnek meglévő más betegségeik karbantartására is.
