Alapvetően nem az életkor határozza meg az onkológiai terápiákat: önmagában az életkor nem ellenjavallata egyetlen daganatellenes kezelésnek sem, minden beteget aktuális egészségi állapota és nem életkora alapján kell kezelni. A terápiák tervezésénél ugyanakkor az egyéni élettervekre, az életkilátásokra, a kísérőbetegségekre figyelemmel kell lenni, ezek pedig összefüggnek az életkorral is.
Általában a rosszindulatú daganatok kezelésénél másodlagos szerepe van az életkornak, sokkal inkább a biológiai kor számít. Egy 50 éves betegnél is ítélhetnek túl kockázatosnak egy kezelést, míg adott esetben egy 70 éves páciensnél előnyösnek találhatják ugyan- annak a gyógymódnak az alkalmazását. Döntő az általános állapot: a műthetőséget (akár az altathatóságot) befolyásolja a szív- és érrendszer, valamint a tüdő állapota, a testsúly, vagy hogy a daganat mellett még milyen más betegségei vannak valakinek. Ugyanezek a jellemzők kihatással lehetnek arra is, hogy egy várhatóan megterhelő onkológiai kezelés elindítható-e az adott páciensnél.
Az orvosoknak mindig az adott szituációban, személyre szabottan kell mérlegelniük, hogy egy adott kezelés a konkrét páciens számára milyen hozadékkal járhat, illetve milyen kockázatokat hordoz. Egy onkológiai gyógyszer vagy eljárás alkalmazhatósága függ az adott tumor stádiumától, operálhatóságától, szövettani és molekuláris patológiai jellemzőitől, a korábban már alkalmazott gyógyszerektől, az azok- ra adott válaszreakcióktól vagy kialakult mellékhatásoktól.
Az életkor közvetetten befolyásolhatja a terápiás döntést: kívánhat más kezelési stratégiát egy fiatalabb, mint egy idősebb daganatos beteg. Idősebb korban nagyobb valószínűséggel vannak a daganat mellett más társbetegségek (komorbiditás), amelyekre tekintettel kell lenni, míg fiatalabb korban a hosszú távú mellékhatások elkerülése lehet hangsúlyosabb szempont. Például egy 20-as, 30-as éveiben járó fiatalnak a gyógyulás mellett a családalapítás, a termékenység megőrzése is fontos tényező lehet, ezért a kezelések hosszabb távú, a szexuális életre, a férfi vagy női termékenységre, a gyermekvállalási lehetőségekre való kihatását is mérlegelni kell. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ne „csak” a betegséget sikerüljön meggyógyítani, hanem el lehessen érni a beteg teljes fizikai-lelki felépülését.
Nőknél több betegség – emlőrák, nőgyógyászati daganatok – kezelését az is befolyásolja, hogy a beteg a változó kor (menopauza) előtt áll-e még.
A tapasztalatok szerint egyes ráktípusokra más-más biológiai viselkedés jellemző fiatalabb, mint idősebb korban. Az idősebb betegek ellátásának jellegzetességeire fókuszál az egyre inkább önálló területté váló geriátriai onkológia. Az életkorral ugyanis együtt járnak olyan változások, amelyekre figyelemmel kell lenni. Például az emésztőrendszer, a kiválasztó szervrendszer (máj, vesék), a bélrendszer megváltozó működése befolyásolja a szájon át szedhető gyógyszerek felszívódását, hatását és mellékhatásait is. Ezzel együtt is igaz: az idős betegeket aktuális egészségi állapotuk és nem életkoruk alapján kell kezelni. Egy idős beteg ugyanúgy profitálhat a daganatellenes kezelésekből, mint a fiatalabbak, legfeljebb egy 80-as éveiben járó betegnek más szempontjai és elvárásai lehetnek a betegség kezelésével összefüggésben.
