Ugyan a rákellenes kezelésekről nem a háziorvos dönt, optimális esetben mégis fontos szerepe van az onkológiai betegségek terén is. A családorvosoknak a betegség felfedezésétől a teljes kivizsgálásig, majd a terápiás folyamaton át az utógondozásig rá kell(ene) látniuk a praxisukba tartozó betegekre.

– Sokszor a háziorvoson múlik, hogy időben felfedezzenek egy daganatos betegséget. Felkészültsége és tapasztalata meghatározza, mely betegeit tekinti olyan rizikócsoport tagjainak, amelyben szorosabb kontroll szükséges valamilyen betegség irányában. Természetesen ehhez kell a páciensek partnersége is, hiszen sokakkal éveken át nem találkozunk. Akikre rálátásunk van, azoknak is sokszor a lelkükre kell beszélni, hogy panaszmentes állapotban rászánják magukat egy szűrésre vagy kivizsgálásra – számol be meglátásairól dr. Magyar Anna budapesti háziorvos.

– A praxisomban vannak Amerikából hazaköltözött betegek is, akik minden létező és elérhető szűrővizsgálatot kihajtanak belőlem, ki nem hagynának egyetlen mammográfiás vagy nőgyógyászati vizsgálatot, urológiai kontrollt sem. Ezzel szemben a hazai pácienseim jelentős részét hat lóval sem lehet elvontatni egy szűrővizsgálatra addig, amíg nem fáj valami. Ellentmondásos módon sokszor éppen a ráktól való félelem tartja vissza az embereket, pedig a halogatással csak súlyosbítjuk a bajt. Ha egy daganatnak akárcsak a gyanúja is felmerül, az rögtön halálfélelmet és szorongást vált ki. Ez egyrészt érthető, másrészt viszont a rákhoz társuló társadalmi félelmeket és bűntudatot is jelzi. Ha valakivel azt közlöm, hogy szívelégtelensége van, abba könnyebben belenyugszik, ritkán szorong miatta, pedig nagyobb a halálozási kockázata, mint például egy panaszmentes állapotban kiszűrt emlőrákos betegnek – avat be tapasztalataiba Magyar Anna.

Meg kell érteni a leleteket

A doktornő arról számol be: a daganatos betegek a diagnózist követően az aktív terápia idejére sokszor eltűnnek a látóköréből. A főváros II. kerületében a körzeti szakrendelőben végzett vizsgálatokra és beavatkozásokra az informatikai rendszeren keresztül ugyan rálát a háziorvos, azonban a daganatos betegek kezelése gyakran a körzeten kívül történik valamelyik kórházban vagy klinikán, így ezt akkor tudja követni, ha a páciens a leletekkel, a zárójelentésekkel jelentkezik nála is.

– Az operáció, majd a hónapokig tartó kezelések idején a betegeknek elég megterhelés a kórházba visszajárniuk. Engem általában csak akkor keresnek meg, ha bizonytalanok valamiben vagy olyan probléma lép fel, amely például a házhoz hívásomat indokolja. A terápiás stációk végigjárása után viszont visszatérnek a háziorvosi rendelőbe, hiszen a kontrollvizsgálatok megszervezésében, a gyógyszerek felírásában, a beteg állapotának nyomonkövetésében fontos szerepe van a háziorvosnak – fogalmaz Magyar Anna. Megjegyzi: a szabályozás olykor megnehezíti a munkájukat. Miközben például egy otthon ápolt beteg orvosi gondozását folyamatosan a háziorvos végzi, vannak olyan készítmények és eszközök – például tápszerek vagy a szobai illemhely -, amelyet hiába tart indokoltnak, önmaga nem rendelhet, csak szakorvosi engedéllyel, s annak beszerzése többlet adminisztrációt, levelezést igényel.

Lelki mankóra is szükség van

– A leletek, a zárójelentések megértésében, a lehetőségek és kockázatok higgadt átbeszélésében, az új élethelyzet segítésében, a tüneti kezelésekben egyaránt feladatok hárulnak ránk. Lényeges a lelki-érzelmi támaszadás is, hiszen másként viszonyulunk mi a betegeinkhez, akiket akár több évtizede ismerünk, mint egy olyan szakellátóhely, ahol hétről-hétre több száz újabb daganatos beteg fordul meg – fogalmaz Magyar Anna.

Hozzáteszi: a szorongások oldása az egyik legfontosabb és legnehezebb feladat. Úgy tapasztalja, akinek az élete a betegség miatti állandó rettegésben telik, rosszabbul viseli a kezeléseket is, s nemcsak az életminősége, hanem az életkilátásai is rosszabbak, mint annak, aki vissza tudja nyerni lelki békéjét és optimista marad.

– A sugárterápiás vagy onkológiai szakrendelőkben olyan nagy a betegforgalom, hogy a futószalagszerű ellátás közepette gyakran nincs idő részletesen átbeszélni azokat a kérdéseket, amelyek egy beteget foglalkoztatnak, netán gyötörnek – támasztja alá az érintettek által is sokszor panaszolt helyzetet a Veszprém megyei Kőröshegyen praktizáló dr. Kisegyházi Attila. A doktor kiáll amellett: bár a daganatellenes terápia nem háziorvosi kompetencia, a panaszok enyhítése fontos feladat mind a műtét után, mind az onkológiai kezelések ideje alatt és azokat követően.

A fájdalomcsillapítás kötelesség!

– Valóban vannak olyan gyógyszerek, amelyeket nem írhat fel háziorvos, ilyenek egyes hányáscsillapítók, s a daganatos betegeknek a kóros fogyás kivédésére kifejlesztett bizonyos tápszerek is csak szakorvosi ajánlás alapján rendelhetők. A fájdalomcsillapítókra viszont semmilyen megszorítás nem vonatkozik, ennek ellenére sok beteg küzd fájdalmakkal amiatt, mert panaszait nem csillapítják meg- felelően – szögezi le Kisegyházi Attila.

– A fájdalom elszívja az energiát és az életkedvet, tönkreteszi az egyébként is szorongás terhelte mindennapokat. Pedig a ma hozzáférhető készítmények a betegek többsége számára képesek jó közérzetet biztosítani, erről nem szabad lemondani – fogalmaz Kisegyházi Attila.

– A betegek fájdalomcsillapítása okozza az egyik legnagyobb gondot a számunkra – erősíti meg az elhangzottakat intézményi oldalról dr. Hajnal Lajos, a kecskeméti kórház Onkoradiológiai Centrumának onkológus főorvosa.

– Mi az osztályon felvállaljuk: szükség esetén befektetjük a betegeinket, hogy beállítsuk a fájdalomcsillapító kezelést, ám ez gyakran nem szól hosszútávra, a hatás fenntartásáért a szükségletek szerint változtatni kell az adagoláson vagy készítményt kell váltani, azonban ez sokszor elmarad, pedig ebben a háziorvosnak szabad keze van. A törvény szerint minden orvosnak joga és egyben kötelessége a fájdalom csökkentése. Ez nem szakorvosi feladat, nem kell hozzá sem szakvélemény, sem kezelőorvosi javaslat. Akinek van orvosi diplomája és receptfelírási joga, annak bármelyik típusú, formájú, erősségű és adagolású, tehát akár a legerősebb fájdalomcsillapító felírására is joga van – tájékoztat Hajnal Lajos.

A főorvos úgy látja, egy rákkal küzdő páciens kezelése három alappilléren nyugszik: a kezelőorvosnak, a háziorvosnak és a betegnek az együttműködésén. Természetesen a patológusnak, a radiológusnak, a sebésznek és a sugárterápiás szakembernek is nélkülözhetetlen a munkája, ám egy több éven át tartó kezelési, majd utógondozási betegútnak ők egy-egy szakaszában töltenek be fontos szerepet.

A betegeknek is tudniuk kell, panaszaikkal mikor kell a háziorvoshoz fordulniuk, s mikor az onkológiára. Ezt a kezelőosztályon el kell mondani, illetve optimális esetben az intézmény által kiadott zárójelentésen is minden szükséges információt közölnek, amely alapján a kórházon kívüli ellátás megszervezhető.

Felkészülés a mellékhatásokra

– Mindig felhívjuk a betegek figyelmét, hogy adott terápia esetén milyen tipikus mellékhatásokra kell felkészülniük. A kezelések vérképzőszervi mellékhatásait az onkológián kell ellátni, hiszen ezek összefüggenek az onkológián adott kemoterápiákkal, esetleg a sugárkezeléssel. Ezért fontos a betegnek és a háziorvosnak is gyanakodni, ha például kemoterápiás ciklus alatt lázas fertőzés jelentkezik. Ez azonnali vérképvizsgálatot indokol, mert állhat a háttérben alacsony fehérvérsejtszám (neutropénia) is, ami kezelés nélkül szövődményes fertőzések forrása lehet – hoz példákat az odafigyelés fontosságára Hajnal Lajos.

A főorvos azzal folytatja: a székrekedés vagy a hasmenés kezelésében a háziorvos is tud segíteni, ezeket a tüneteket sem szabad elbagatellizálni. A hányás-hasmenés miatti kiszáradás elkerülése nemcsak a kellemetlen szájszárazság miatt fontos, hanem mert a nagy folyadékvesztés akár vesekárosodást is okozhat.

A háziorvosoknak is szembe kell nézniük a betegeknek borsos áron kínált alternatív terápiák divatjával. Mivel a legtöbb készítményről – gombákról, kapszulákról, teákról – nincsenek megbízható orvosi adatok, az orvos felelősséggel nem foglalhat ezekről állást.
– Akik netán úgy érzik, hogy nem számíthatnak a háziorvosukra, vagy valami miatt nem értenek szót egymással, célszerű megfontolniuk a változtatást – jelenti ki Kisegyházi Attila.

– A falvakban ez nehezebb, de ott sem lehetetlen, a városokban viszont egyszerűen lehet másik praxishoz igazolni. Muszáj, hogy mindenkinek legyen egy olyan orvosa, akiben valóban, s minden körülmények között megbízik, akire akár évtizedeken keresztül számíthat, aki elől nem hallgat el információkat, s akitől sértődés nélkül elfogadja az ellenvéleményt, vagy akár azt is, ha épp letorkolja valamiért – vallja a kőröshegyi háziorvos.