A prosztatarák kilátásainak (prognózisának) meghatározása számos tényezőn múlik, az azonos típusú tumorokon belül is nagy eltérések vannak. Egy daganat kockázatát a mérete, szövettani típusa, rosszindulatúságának foka, valamint stádiuma határozza meg. Általában minél kisebb egy daganat, annál jobb prognózisú. Legjobbak a kilátások, ha a betegség helyi (lokális), tehát sem környező nyirokcsomókban, sem más szervekben nem találhatók daganatsejtek, hanem a daganat belül maradt a prosztatán.
A tumorok szövettani típusa is meghatározza a viselkedésüket. Egy adott betegségtípuson belül is vannak lassabban és gyorsabban növekvő, hamarabb vagy később áttétet adó szövettani típusok. A daganat szerkezete, a tumort felépítő sejtek alakja, mérete, a sejtek, illetve sejtmagok egymáshoz viszonyított eltérése, az aktív osztódási fázisban lévő sejtek aránya alapján határozható meg a daganat rosszindulatúságának foka (grádus, grade). Minél nagyobb a szám, annál magasabb a grádus, azaz annál agresszívebb viselkedésű daganatról van szó.
Prosztataráknál a Gleason-értékek (Gleason score) alapján határozzák meg a rosszindulatúságot. A Gleason-érték minimuma 2, maximuma 10 lehet, ez a legjobb és a legrosszabb kilátásokkal bíró daganat. Az értéket úgy határozzák meg, hogy a daganatban a legnagyobb kiterjedésű tumorterületet 1-től 5-ig értékelik, hogy ott mennyiben térnek el a ráksejtek a normális sejtektől. Ezt követően megkeresik a tumorban a második legjellemzőbb területet, azt is 1-től 5-ig értékelik, majd a két számot összeadják. A végeredményt tekintve 2 és 4 között ritkán viselkedik agresszíven a daganat, még az 5-6 értéket sem tekintik magasnak. 7-es pontszámnál közepes, 8-10 esetén nagy kockázatúnak számít a betegség.
A prosztatadaganatok kilátásait előrejelző prognosztikai faktorok között tartják számon a PSA (prosztataspecifi kus antigén) tumormarker műtét vagy sugárterápia előtti és utáni értékét is.
A prosztatarák biológiai viselkedését meghatározza, hogy a prosztata melyik részéből indult ki és milyen eredetű a daganat. A prosztatatumorok döntő többsége (95 százaléka) adenocarcinoma, azaz a prosztatamirigyekből kiinduló tumor. Ennek is vannak különféle altípusai, mint kis acináris, nagy acináris, kribriform, szolid trabekuláris. Ha nem a mirigyekből, akkor ritkán a stroma részekből is kiindulhat prosztatarák. A stroma egy összefoglaló név, amely a prosztata nem mirigyes részeire utal, mint a kötőszövet, a simaizomszövet, az erek, a nyirokerek. Altípusai közé tartoznak a hámsejt eredetű daganatok (endometroid, mucinosus, pecsétgyűrűsejtes, adenosquamosus, squamosus, átmeneti sejtes, neuroendokrin, comedocarcinoma), valamint a nem hámsejt eredetű (mesenhymalis) daganatok (szarkómák, limfóma). Egyes szövettani altípusú daganatok – függetlenül attól, hogy helyileg a prosztata területén alakulnak ki – teljesen eltérő viselkedést mutatnak, mint a prosztatamirigyekből kiinduló „klasszikus” prosztatarák, így a kezelési módozatok is jelentősen különbözhetnek. A kötetünkben leírtak a prosztata adenocarcinoma betegségre vonatkoznak.
További információk a betegségről: 50 kérdés – 50 válasz a prosztatarákról
