Az MR nem használ ionizáló sugárzást, így használatának nincs ismert egészségügyi kockázata. Ellenjavallt viszont abban az esetben, ha valaki szívritmusszabályzót (pacemaker) használ vagy a testében mágnesezhető (szakszóval nem MR-kompatibilis) fém van (implantátumok, protézisek, sztentek, esetleg fémszilánkok az arc vagy a szem területén). Fémtárgyakat (ékszer, szemüveg, telefon, övcsat) a sérülés és a károsodás veszélye miatt már az MR berendezéssel egy helyiségbe sem szabad bevinni.

Ha szükséges, intravénásan adnak be kontrasztanyagot, ami ritka esetben mellékhatást, allergiás reakciót okozhat. Hasi MR és kontrasztanyagos vizsgálat esetén a vizsgálat előtt 4-6 órával már nem szabad enni, más régiót érintő, kontrasztanyag nélküli diagnosztikánál általában nincs az evésre-ivásra vonatkozó korlátozás.

A beteg miután felfekszik a vizsgálóasztalra, egy 60-70 centiméter átmérőjű csőbe kerül (léteznek nyitott MR készülékek is, de azoknak általában kisebb a kapacitásuk). A bezártságtól tartók (klausztrofóbia) számára nyomasztó lehet a csőben feküdni, indokolt esetben ők nyugtatót kaphatnak a vizsgálat előtt, illetve vannak olyan gépek, ahol tükrökkel oldják meg, hogy a beteg kilásson a csőből. A berendezés működés közben hangosan zúg és zakatol, ezért a betegek fülvédőt kaphatnak a vizsgálat idejére. A hangos dübörgés sokak számára zavaró, de arra is van példa, hogy a hangok úgy kizárják a külvilágot, hogy a páciens elalszik vizsgálat közben.

Vastagbéldaganatos betegeknél MR vizsgálatot végezhetnek egyrészt az operálhatóság megítéléséhez, másrészt a műtéti tervezéshez (akár az elsődleges vastagbéltumor, akár májáttét, tüdőáttét tervezett eltávolítása előtt). A műtétet követő kontrollvizsgálatok során a kezelőorvos dönt arról, hogy mikor indokolt MR vizsgálatot végezni.

Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról

Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!