Az ultrahang (UH) készülék magas rezgésszámú, az emberi fül számára nem hallható hanghullámokat bocsát ki, amelyeket az egyes anyagok különböző mértékben nyelnek el, illetve vernek vissza. A radiológus a monitoron gyakorlatilag a visszhangok képpé alakított formáját látja csaknem valós időben. Az ultrahang jól alkalmazható a hasi szervek (vese, lép, máj, hasnyálmirigy, epehólyag), a fej-nyaki régió (pajzsmirigy), a szív, az ízületek, a herék, a prosztata, a méh, a petefészek, az erek vizsgálatára is, illetve egyes beavatkozásokat (szövettani mintavétel) is ultrahang által vezérelten végeznek.
Az ultrahangvizsgálat nem terheli meg a szervezetet, nem jár sugárzással, nincs mellékhatása, tehát kockázatmentesen ismételhető (ezért alkalmas magzati vizsgálatokra is). Olykor kérik a beteget, hogy üres vagy teli hólyaggal érkezzen, s egyes vizsgálatok előtt 4-6 órával már nem szabad enni – a vizsgálatot kérő orvossal ezt érdemes előre egyeztetni. A helyszínen egy zselés anyag a vizsgált területre való felvitelén túl sincs szükség különösebb előkészületre.
Az ultrahang nem alkalmas minden szerv és elváltozás vizsgálatára: nem ad elegendő információt az üreges szervekről, például a belekről, a gyomorról, a tüdőről, valamint az elhelyezkedésük miatt úgynevezett „hangárnyékban” lévő területekről. Az ultrahang megbízható és elérhető elsődleges vizsgálati módszernek tekinthető, amelynek helye van a vastagbéldaganatos betegek kontrollvizsgálataiban is.
Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról
Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!
