Hogyan segíti a rendszeres mozgás az állapot javítását prosztatarákos betegeknél?

Olyan sokszor elmondták már, hogy a mozgás rendkívül fontos az egészség megőrzésében, hogy az emberek egy jelentős része elengedi a füle mellett. Pedig mára az is kiderült: nemcsak a megelőzésben, hanem a gyógyulásban, a visszaesés megelőzésében is sokat jelent a fizikai aktivitás. Nemzetközi vizsgálatot bizonyították: a prosztatarákos betegek körében jelentősen csökken a halálozási kockázat, tehát nő a várható élettartam, ezzel együtt pedig az életminőség is, ha mozognak. Kevesebb panasszal és tovább élhetnek azok, akik sportolnak, mint akik nem. A kockázatcsökkenés azoknál mutatható ki, akik legalább hetente három alkalommal legalább egy órán át a pulzusszámot a nyugalmi szinthez képest megemelő mozgást végeznek.

A fizikai aktivitás mind a fizikai, mind a lelki állapotot kedvezően alakítja. Javítja az erőnlétet, az állóképességet, lassítja az izmok – az életkorral együtt járó, de a betegség miatt fokozódó – gyengülését (szarkopénia), csökkenti a fáradtságérzést, javítja a szervezet oxigénszintjét és a szellemi képességeket (memória, koncentrációképesség). Operáció után a mozgás mérsékli a trombózis kockázatát. Onkológiai kezelések idején a mozgás – illetve a megőrzött erőnlét – enyhítheti a mellékhatások egy részét is, mérsékelheti a hányingert, javíthatja az étvágyat. A pulzusszámot megemelő rendszeres mozgás számos biokémiai hatásmechanizmuson keresztül javítja az életkilátásokat. Csökkenti például a vérnyomást, segít megőrizni a testsúlyt, elkerülni vagy csökkenteni az elhízást, illetve a szervezet izomarányának csökkenését, hozzájárul a hormonháztartás egyensúlyához, a csontok erősségének megőrzéséhez. A mozgás bizonyítottan képes csökkenteni az éhomi inzulinszintet, aminek azért is van jelentősége, mert ezzel csökkenti a vérben keringő gyulladásos faktorok számát, ami pedig befolyásolhatja a daganatos folyamatot is.

Lelkierőt is adhat a tudat, hogy valaki nem passzív elszenvedője a terápiáknak, hanem aktívan tesz a felépülésért, ezáltal javul kedélyállapota, erősödik önbizalma, csökken a szorongása, jobban érzi magát a bőrében. A társaságban végzett mozgás – legyen az közös torna, szervezett séta, kirándulás vagy úszás – segít az elszigetelődés megelőzésében is.

A mozgásformának igazodnia kell az általános állapothoz, az erőnléthez, a lehetőségekhez, de még egy ágyhoz kötött beteg is jobb állapotba kerülhet, ha megtanulja és rendszeresen végzi a számára javasolt mozgásformákat. Legyen szó akár a teljes gyógyulás reális esélyével megműtött, jó állapotú betegről, akár a végstádiumban élete utolsó szakaszát élő emberről, a személyre szabott, szakszerű gyógytorna minden élethelyzetben javíthat a beteg aktuális állapotán. Ha lehetőség van rá, már egy tervezett daganateltávolító műtét előtt érdemes felvenni a kapcsolatot gyógytornásszal, átbeszélni, esetleg gyakorolni vele a műtét utáni teendőket.

A mozgást – természetesen a korlátozások betartásával, a műtéti seb óvásával – már ágyban fekve is meg kell kezdeni. Fekvőbetegként is végezhető például vénás torna, amely – az operáció után rutinszerűen adott véralvadásgátló kezelés hatását erősítve – csökkenti a mélyvénás trombózis kockázatát. Ugyancsak fontosak a légzőgyakorlatok, mert hozzájárulnak a vér oxigén szintjének növekedéséhez, emellett stresszoldó hatásuk is van, továbbá a has és a rekeszizom tudatos légzéssel való átmozgatása a bélműködést is segíti.

Speciális gyógytorna segíthet a vizelettartási és/vagy széklettartási panaszok (inkontinencia) enyhítésében is, ez különösen a prosztataműtéten vagy besugárzáson keresztülment férfiakra igaz, de a hólyagproblémák miatti panaszokat is csökkentheti. A medencefenék izmainak erősítését érdemes megtanulni. A gyakorlatok egy részéhez odahaza vagy tornateremben neki kell készülődni, más részük akár észrevétlenül is végezhető a gátizmok tudatos összehúzásával, erősítésével a mindennapokban. Aki nap mint nap elvégzi a gyakorlatokat, jelentősen hozzájárulhat vizelettartási problémáinak orvoslásához, enyhítheti a panaszokat, vagy segíthet azok megelőzésében, a súlyosbodás elkerülésében is. Akinél a prosztatatumor teljes, maradéktalan eltávolítása idegkárosodást okozott, annál a húgyhólyag záróizmát érintő problémák vagy a merevedési panaszok véglegesek is lehetnek. Ha sikerült idegkímélő operációt végezni, a betegek jelentős része idővel visszanyerheti a kontrollt a vizeletürítés felett, és az erekciós képesség is visszatérhet (ha azt nem nyomja el hormonkezelés). Ha ez nem reális célkitűzés, érdemes felvilágosítást kérni a különféle gyógyászati segédeszközök által nyújtott lehetőségekről.

Sugárterápia és kemoterápia alatt is érdemes folytatni a tornát. A daganattól független mozgásszervi betegségek, ízületi, izom- és csontfájdalmak tüneteinek csillapításához ugyancsak hozzájárulhat a fizioterápia. A gyógytorna erőfeszítést és kitartást igényel, ám megtérülő befektetés. A mozgás sem gyógyszerrel, sem étrend-kiegészítőkkel vagy vitaminokkal, egészséges táplálkozással sem helyettesíthető.

További információk a betegségről: 50 kérdés – 50 válasz a prosztatarákról

Az alábbi cikkeket olvasta már?

Top