Felfázás tüneteivel fordult orvoshoz Rácz László, de a háziorvos által felírt gyógyszer nem segített. Amikor vesefájdalmai is jelentkeztek, már az urológiára vezetett az útja. Ott kiderült, hogy egy akkora rosszindulatú daganat van a húgyhólyagjában, ami már a vizelet elfolyását is akadályozza. Azonnal utat kellett biztosítani a folyadék távozásának, így a hólyag megkerülésével a vesékből közvetlenül egy külső gyűjtő tartályba vezették ki a vizeletét. Egyúttal beütemezték a következő műtétet is, amely során nemcsak a daganat, hanem az egész húgyhólyag eltávolítását tervezték. A kivezetett vizelet miatt viszont húgyúti fertőzés, szövődményes vérmérgezés alakult ki nála, így a hólyagrák műtétje is csúszott. Arra végül 2013. áprilisban került sor.

9 órás műtét

– Kilenc órán át tartott a műtét. Ekkora ugyanis nemcsak a húgyhólyagot kellett eltávolítani, de a kismedencéből nagyon sok nyirokcsomót is kiműtöttek. A hólyag helyére a vékonybélből vettek ki egy darabot, és abból formáltak póthólyagot, amibe belevezették a vesevezetékeket, a külvilág irányába pedig egy állandó mesterséges nyílást, urosztómát alakítottak ki – vázolja az operáció részleteit László. A lábadozás viszonylag gyorsan haladt, viszont azt el kellett fogadnia, hogy a vizelet kivezetése immár véglegesnek tekinthető. A nyirokcsomó-áttétek miatt kemoterápiára is szükség volt, hogy elpusztíthassák a szervezetben esetleg még keringő daganatsejteket, ezzel csökkentsék a kiújulás kockázatát.

– A sebész megmentette az életem, az onkológus pedig végigvezetett azon az úton, hogy végleg sikerüljön megszabadulnom a ráktól. Határozott és szigorú volt, viszont mindig akkor és ott mondott egy-egy továbblendítő mondatot, amikor arra a legnagyobb szükségem volt, amikor azzal valódi kapaszkodót adott a soron következő hetekre. Azzal kezdte: „maga nincs túl jó állapotban, de van remény, lesz ez még sokkal jobb is” – idézi fel László. Az orvosok mellett a nővéreknek is hálás, mert a konkrét ellátásán túl sok biztató szóval is segítették.

A férfit más frontokon is nehézségek tették próbára: nem sokkal betegsége előtt halt meg áttétes prosztatarákban az édesapja, a kemoterápia idején pedig súlyos beteg édesanyját járt látogatni egy másik kórházba, ahol az asszony nem sokkal később szintén meghalt.

A kemoterápia hónapjai mindenesetre arra ösztönözték, hogy a sok rossz hír közepette is próbáljon talpra állni. A rendszeres mozgás sokat segített: ezt a szakorvosok is javasolták, mert a mozgásnak a fizikai és a lelki erőnlétre is kedvező hatása van, támogatja a felépülést, javítja az életkilátásokat.

– Fiatalon sportoltam, vízilabdáztam, az akkor megalapozott erőm most is segített. A kemoterápia mellékhatásai nem voltak olyan szörnyűek, mint ahogyan tartottam tőle, közben egyre aktívabb lettem. Hozzászoktam az urosztóma kezeléséhez is. Lassú sétákkal kezdtem, majd egyre hosszabb túrákra vállalkoztam a barátaimmal, sőt strandra jártam, úsztam is a Balatonban. Az urosztóma kivezetését a fürdőnadrággal eltakartam, így pedig szinte mindent meg tudtam csinálni, amit korábban.

Visszatért a betegség

Az onkológiai terápiák után a kontrollvizsgálatok nem mutattak kóros elváltozást. Az eredményesség reményét adta, hogy a kezdeti negyedéves ellenőrzések egy idő után félévessé ritkultak. A nyugalom azonban nem maradhatott tartós: 2015 nyarának végén az egyik CT felvételen gyanúsan megnagyobbodott nyirokcsomókat észleltek, amelyek jelezték, hogy a rák még mindig ott van a szervezetében és újra aktivizálódni látszik.

A betegség kiújulása gyakran nagyobb traumaként éri a betegeket, mint az első diagnózis, mert ekkor szembesülnek azzal, hogy talán mégsem sikerül legyőzniük a kórt. Lászlónál nem így történt: a kiújulás kevésbé rázta meg. Amint mondja, tisztában volt vele, hogy „ez benne van a pakliban.” Újabb kemoterápiás kezelés mellett döntöttek, amely viszont „brutálisabb volt, mint az első. A kezelések után két napig csak vonszoltam magam, már a kórházi fertőtlenítő szagától is rosszul lettem és lelkileg sem voltam valami fényesen.” Az első CT kontroll azt jelezte, hogy a kóros nyirokcsomók elkezdtek visszahúzódni, egy következő CT ellenőrzésre pedig teljesen eltűntek a megnagyobbodott gócok. Új időszámítás kezdődött: ettől az időponttól ismét a gyakoribb kontrollokra tértek vissza, amelyek ismét csak fokozatosan váltak egyre ritkábbá. Immár több mint 5 év telt el az utolsó kezelés óta, a leletei azóta rendben vannak.

Mi a fontos?

– A betegség óta megváltoztak a fontossági sorrendek az életemben. Többet igyekeztem a hobbijaimnak élni, az agyam pedig nagyon sok dolgot kiszűr, amiket elengedek a fülem mellett: sokkal magasabbra került az az ingerküszöb, hogy mivel vagyok hajlandó foglalkozni. Nagyon hamar újra sportolni kezdtem: szeretek úszni, ami- kor tehetem, elmegyek síelni, imádok a Balatonon vitorlázni. Két éve a barátaimmal teljesítettük az Alpok-Adria kerékpártúrát. A vizeletgyűjtő tartály kezelése pedig már rég észrevétlen rutin, ami semmilyen fizikai korlátot nem okoz a mindennapokban.

– Kilenc éve egy már-már műthetetlen daganat jelenthette volna a halálos ítéletet. Hét éve kiderülhetett volna, hogy a kezdeti siker ellenére mégsem sikerül legyőzni a rákot. Ma pedig még mindig itt vagyok, ráadásul úgy, hogy különösebb egészségügyi problémáról nem is tudok beszámolni. Ezért nem üzenhetek mást azoknak a sorstársaknak, akik épp benne vannak a sűrűjében, minthogy tartsanak ki, ne adják fel! Egy vertnek tűnő meccsben is lehet remény a fordításra!

A húgyhólyagrákról bővebb információ és film is található a Rakgyogyitas.hu/hugyholyagrak oldalon és a Gyógyulj Velünk Egyesület által működtetett Holyagrak.hu weblapon.