Mivel az immunterápiák hatásmechanizmusa gyökeresen eltér a kemoterápiák vagy célzott onkológiai gyógyszerek működésétől, a jellemző mellékhatások is különböznek.

dr. András Csilla

– Az immunterápiákat a betegek nagyobb része jól tolerálja, a kezelésekkel hosszabb távon is sokan jó életminőségben, enyhébb panaszokkal együtt tudnak élni. A lehetséges mellékhatások alapvetően az immunrendszernek a gyógyszerek miatti túlműködéséből erednek, a tünetek olykor autoimmun betegségeket utánoznak, a szervezet minden részét érinthetik – mondta András Csilla.

Az immunterápia lehetséges mellékhatásai gyakran gyulladásos jellegűek. Ezek leggyakrabban a bőrön, az emésztőrendszerben, a tüdőben vagy a hormonrendszerben okozhatnak nem várt elváltozásokat. Ezzel is összefüggésben van az, hogy az immunterápiák beadásának egyik feltétele, hogy a beteg jó általános állapotban legyen, hogy legyen tartaléka az esetleges nehézségek átvészeléséhez. Akiknek a daganatos betegségtől függetlenül autoimmun betegségük is van vagy volt korábban, azoknál kockázatosabb lehet a kezelés, mert nagyobb a rizikója az autoimmun betegségük fellángolásának. (Autoimmun betegségeknek azokat a kórokat nevezik, amikor az immunrendszer „túlpörög”, nem ismeri fel a szervezet saját egészséges sejtjeit, ezért azok ellen ellenanyagokat termel. Az autoimmun betegség irányulhat egy szerv ellen (lokális) és érintheti az egész szervezetet (szisztémás). A bélgyulladással járó Crohn-betegség éppúgy autoimmun kór, mint a krónikus ízületi gyulladás (reumatoid artritisz, illetve sok más különféle betegség.)

Felkészülés a kezelésekre

A mellékhatások súlyosságát egy több-fokú skálán értékelik: a Grade (gréd) 1-es (G1, 1-es fokozatú) elváltozások enyhe fokúak, nem is mindig igényelnek beavatkozást, idővel spontán javulhatnak. Ugyanakkor rosz-szabbodhatnak is, ezért a kezdődő, enyhe tüneteket sem szabad elbagatellizálni. A Grade 3-4 erősségű mellékhatások súlyosak, a terápia időleges vagy végleges felfüggesztésére lehet szükség, valamint a mellékhatásokat csökkentő sürgős kezelés indokolt.

András Csilla ugyanakkor megjegyezte: az immunterápiák ritkábban okoznak súlyos mellékhatást, mint a régóta alkalmazott kemoterápiák. Vannak azonban olyan betegségtípusok, ahol az immunterápiát és a kemoterápiát egyszerre adva érhető el a legeredményesebb tumorpusztító hatás, ilyenkor a mellékhatások kockázatai is összeadódnak. – A kockázatok gyógyszerenként eltérőek. A betegeknek és a hozzátartozóknak felkészültnek kell lenniük. Ismerniük kell, hogy milyen típusú gyógyszert kap a beteg és milyen tünetekre kell fokozottan figyelni – hangsúlyozta András Csilla.

– Az immunterápiás gyógyszerek nagyobb része a szakszóval PD-1 és PDL-1 gátlók csoportjába tartozik, ezek az esetek mintegy 15 százalékában okoznak Grade 3-4-es mellékhatást. A másik nagy csoport, a CTLA-4 gátlók már gyakrabban, a betegek mintegy harmadánál. Ha valaki kombinált kezelésként egyszerre kap többféle immunterápiát, akkor a várható magasabb daganatellenes hatásosság a mellékhatásokban is kiütközik, a pozitív eredmény mellett a negatív következmények is összegződnek, mintegy a betegek felét érintik – taglalta András Csilla.

Minden tünetet komolyan kell venni

Amíg a kemoterápiáknál gyakorlat, hogy a mellékhatások intenzitásának függvényében csökkentett hatóanyag-tartalommal is folytatható a kezelés, immunterápiánál a dóziscsökkentés nem javasolt: ha indokolt, akkor átmenetileg, a panaszok rendeződéséig felfüggesztik, vagy véglegesen abbahagyják az immunterápiát.

A szakorvos hangsúlyozza: minden új tünetről be kell számolni a kezelőorvosnak. Az immunterápiákat rendszerint két- vagy háromhetenként adják intravénás infúzióban, ám ha valakinek az adott gyógyszerre jellemző panasza akár csak enyhe formában is megjelenik, nem szabad várni a következő kezelésig, hanem soron kívüli orvosi kontrollt kell kérni, de legalább telefonon meg kell beszélni a kezelőorvossal a teendőket. Nem biztos, hogy az adott tünet az immunterápiától alakult ki, de ki kell vizsgálni, mert egy enyhe fokú panaszt könnyebb kezelni, s megakadályozni a probléma súlyosbodását. Elővigyázatossággal a nagyobb problémák jelentős része elkerülhető, orvosolható.

Betegkövetés hosszú távon

A kezelés 10. hetére alakulhat ki a legtöbb mellékhatás, ám azok intenzitása később is emelkedhet. Ahogyan az immunterápia daganatellenes hatása fennállhat a kezelések befejezését követően is egy ideig, ez a mellékhatásokra is igaz: az utolsó infúzió beadását követően is még egy éven át követni kell a betegek állapotát.

Súlyosabb mellékhatás esetén szteroidkezelésre vagy immunszuppresszív kezelésre lehet szükség. A tünetek általában jól reagálnak a szteroidkezelésre. A szteroidok nem – illetve bizonyos esetekben nagyon kis dózisban – adhatók egyszerre az immunterápiás gyógyszerrel, ám az eddigi vizsgálati tapasztalatok szerint a mellékhatások csökkentésére adott szteroidok nem csökkentik az immunterápia eredményességét. Más kérdés: a mellékhatások csökkentésére – főként hosszabb időn át – használt szteroidok is okozhatnak mellékhatásokat. Például fogékonyabb lehet a beteg bizonyos fertőzésekre, ami ellen pedig megint egy újfajta gyógyszerre, antibiotikumra lehet szükség.
Miként a daganatellenes kezelések, úgy a mellékhatások ellátása (szupportív vagy támogató kezelés) is orvosi csapatmunkát igényel: szükség lehet gasztroenterológus, bőrgyógyász, endokrinológus, hepatológus, nefrológus szakorvos(ok) bevonására is.

Látható bőrpanaszok

Illusztráció: Wikimedia

Az immunterápiák nem okoznak hajhullást, viszont szembetűnő elváltozások alakulhatnak ki a bőrön (dermatológiai toxicitás). A mellékhatások közül általában ez jelenik meg leghamarabb: az alkalmazott gyógyszer függvényében a kezelés 4-6. hetében kiütésessé válhat a bőr, viszketés alakulhat ki a törzsön éppúgy, mint a végtagokon. Jellegzetes tünet lehet, hogy a bőr foltokban kifakulhat, kifehéredhet (vitiligo). Ez bárhol megtörténhet, egyeseknél az anyajegyek környékén nagyobb fokban. Ennek magyarázata lehet, hogy ahogyan az immunsejtek a festéksejtes bőrdaganat (melanóma) ráksejtjei ellen támadásba lépnek, úgy a bőr normál festéksejtjei (melanocyták) ellen is egy általános gyulladásos reakció alakulhat ki.

A bőrpanaszok a betegek jelentős részét érinthetik, ám általában nem válnak súlyossá, mellettük folytatható a terápia. Súlyosnak (grade 3) akkortól tekintik a bőrpanaszokat, ha a bőrfelszín 30 százalékát érintik vagy ennél ugyan kisebb testfelületet, de kifejezett panaszokkal. A tünetek helyileg, különféle – a kezelőorvos vagy bőrgyógyász által javasolt – krémekkel enyhíthetők. Súlyos esetben szteroidok adása szükséges, olykor több héten keresztül, mivel a kialakult panaszok csökkentése nem megy egyik napról a másikra.

Gyulladások bármely szervben

Az egyik legjellemzőbb mellékhatás a hasmenés. A széklet leggyakrabban vizes jellegű, ám olykor lehet nyákos, a székelés járhat fájdalommal, esetenként kísérheti hányinger is. A hasmenés az immunterápiától függetlenül is kockázati tényező, mert a kiszáradás veszélyével fenyeget, és fokozza a daganattal összefüggő kóros fogyás kockázatát, ezért is tenni kell ellene. Ha az enyhe hasmenésnél súlyosabb a helyzet, ki kell vizsgálni annak okát. Ehhez székletvizsgálat, szükség esetén végbél-, illetve vastagbéltükrözés (szigmoidoszkópia, kolonoszkópia) is indokolt lehet. Fontos ugyanis tisztázni a pontos okokat, nem áll-e a tünetek hátterében valamilyen fertőzés vagy bélgyulladás (colitis).