Objektív válaszunk: az egészségügyi törvény kötelezővé teszi a beteg megfelelő felvilágosítását, a jogszabály szerint cselekvőképes beteg elől nem szabad eltitkolni valós állapotát, hiszen az ő életéről van szó.

Ugyanakkor ez az orvos és a beteg viszonyára vonatkozik, nem a hozzátartozókra. A kérdésre nem lehet határozott igen vagy nem választ adni. Ahogyan csak a nekünk küldött levél alapján azt sem lehet megmondani, hogy sógornője mit tud, mit sejt, mint gondol a betegségéről és az állapotáról. A vizsgálati eredményeket, zárójelentéseket, ambuláns lapokat ő is valószínűleg látta, s ezek tartalmazzák a betegségre vonatkozó diagnózisokat. Nagy különbség lehet a betegek között abban is, hogy ki milyen alapossággal tanulmányozza át ezeket a papírokat – van olyan beteg, aki minden szót meg szeretne érteni az orvosi dokumentációból, s van aki inkább az általa feltett kérdésekre kapott válaszokra igyekszik támaszkodni.

A beteg azt biztos érzi, hogy a betegsége miatt egyre gyengébb, egyre kevesebb dolgot tud megcsinálni, egyre több segítségre szorul. Ha ezzel kapcsolatban, illetve a betegségével kapcsolatban kérdez, az adott helyzet dönti el, hogy milyen választ lehet ezekre a kérdésekre adni.

Sokszor a súlyos betegség és a gyógyíthatatlan állapot körül „játszmák” zajlanak, a beteg is tudja-sejti-érzi, hogy nagy a baj, a család is tudja, hogy közel a vég, s mégis mindkét oldalról sok energiát fektetnek abba, hogy igyekeznek a „másikat megkímélni”. Pedig a pszichológiai tanulmányok szerint az élet végén is a beteg terheit könnyíti, ha nyílt vagy nyíltabb kommunikáció zajlik körülötte és vele, megbeszélik azokat a dolgokat, esetleg konfliktusokat, amelyek sokáig rejtve maradtak, beszélnek arról, hogy ő maga mit szeretne, neki még mit szeretnének elmondani, hiszen ez később nem lesz pótolható. Azonban, ahogyan a levelünk elején írtuk, elsősorban azt kellene kitapogatni, hogy mit akar tudni a beteg, s ennek megfelelően alakítani a – remélhetőleg zajló – beszélgetések fonalát.

Kapcsolódó cikkek:
Ahogyan az életre, a búcsúra is készülni kell
Hospice: őrizni igyekeznek az emberi méltóságot
Haldokló gyerekeket szolgálnak
A magányos haldoklás ellen küzdenek
Végstádium: a hospice az elhagyatottság ellen küzd
Betegek végstádiumban: út a hospice segítésig
Végstádium és vallásosság orvosi szemszögből
Hospice és fájdalomcsillapítás: legyen élet a halál előtt!
Ki miben hisz? Mi értelme a betegségnek?
Mennyit ér egy élet? És mennyit tudunk adni érte?
Hospice: segítség végstádiumban
Nagy Bandó András: „Minden nap ajándék”
Hatékony fájdalomcsillapításra és tüneti kezelésre van szükség!
Fájdalomcsillapítás: opioidokkal a fájdalmak ellen
Fájdalomcsillapítás: lehetséges és kötelező!
Fájdalomcsillapítás: fontos az orvosi konzultáció
Fájdalomcsillapítás
Rák: miért kell, hogy fájjon?