Anyukám 38 éves. Tavaly decemberben kezdődött, rosszul volt, émelygett. Kapott egy teljes körű kivizsgálást. Január 6-án kiderült, hogy rákos. A kismedence falára rá van tapadva és ezért a belekhez is közel van. Februárban megműtötték és kivezették a belét. Előtte azt mondták az orvosok, hogy nagy a daganat, nem mernek hozzányúlni és így kapott kemot és sugarat, nem is keveset, de a leggyengébbet.
Semmilyen mellékhatás nem jelentkezett, sem a haja nem ment el, se nem hányt, de a daganat semmit nem zsugorodott. Ezért elküldték CT-re, ahol jó minden, kivéve hogy nem zsugorodott össze a daganat. Nem merték felnyitni, de mégis megtették. Miután megműtötték, másfél hónapra rá újabb CT-t csináltak. A kismedence falán a daganat csak nőtt és a hasfalon és a hasüregben is találtak szórtan daganatokat.
A kérdésem: legelőször nem a legerősebb kemoval kellett volna kezelni? Másodszor: ha felnyitják az nem veszélyes, nem terjed gyorsabban? Ha másfél hónap alatt 2 helyre elment, akkor mi lehet most? Most kapja a legerősebb kemot, lehet esély a gyógyulásra? Az orvosa azt mondta, hogy kemo nélkül esélytelen, kemoval meg 3 hónap, de akár 2,5 év is. Semmi nem látszik rajta, nincs lefogyva, nem sápadt. Aki nem ismeri, el se hiszi hogy min megy át.
A hasi műtéteknél olyan helyzetet találtak, amikor a daganatot nem lehetett kioperálni, mert a hason belül sok helyen megjelent már a betegség. Leveléből nem derül ki, hogy milyen eredetű daganatról van szó (végbélrák vagy például valamilyen nőgyógyászati daganat). A második műtétre annak reményében kerülhetett sor, hogy az addig adott kemoterápia hatására hátha megkisebbedett a hasban lévő daganatos folyamat annyira, hogy legalább egy részét el lehetne távolítani.
A most adott kemoterápiás kezelésnek az lehet a célja, hogy gátolja vagy lassítsa a daganat további növekedését, de az orvos sem tudta megjósolni, hogy ez a második (és majd esetleg a következő) kemoterápia hogyan hat az édesanyjánál, képes-e zsugorítani a daganatot (azáltal, hogy pusztítja a daganatot alkotó sejteket).
Teljes gyógyulásnak ebben az állapotban reálisan szinte nincs esélye. Ez az oka, hogy az Önöket felvilágosító orvos saját tapasztalata alapján több hónapos, esetleg éves túlélési időkről tud beszélni, és nem gyógyulásról.
Önmagában a kemoterápiás kezelés nagyon gyakran nem látszik meg a betegeken (természetesen a hajhullás és a paróka jobban láthatóvá teheti a betegséget), bár időnként fáradékonyság okozhat panaszt. A fiatal betegek (és édesanyja nagyon fiatal) különösen jól szokták viselni a kezeléseket.
Ez az élethelyzet egy nagyon nehéz szituáció, amikor a betegnek és a családtagoknak nagyon nehéz „bölcsen” viselkedni, s higgadtan átgondolni a továbbiakat. A daganat rosszabbodását késleltetni, a betegség kordában tartását hosszabbítani hivatott kezelések mellett fontos, hogy az esetlegesen jelentkező panaszokat, fájdalmakat a lehető legnagyobb mértékben csillapítsák. Illetve nagyon nagy szerep hárul a családtagokra, barátokra is, hogy mellette álljanak a betegnek, az együtt töltött idő ne csak a betegségről szóljon, tudjanak segíteni, támaszt adni, jókedvre deríteni. Bármennyire is lehetetlennek hangzik, sokszor az a legtöbb amit a beteg körül állók megtehetnek, hogy segítenek abban: ne a betegség uraljon minden percet, minden gondolatot, minden cselekedetet, elérni azt, hogy amíg csak lehet, ne vehesse át a teljes irányítást a kór a beteg és a család felett.
Kapcsolódó cikkek:
Daganatsebészet: a rák elsődleges gyógymódja
Képalkotó vizsgálatok: UH, RTG, CT, MR, PET…
Kemoterápia: sejtmérgektől a célzott kezelésekig
Kemoterápia: gyógyszerek és módszerek
Rákbetegség: nem elég a testet kezelni
Csillapítani a fájdalmat, leküzdeni a szorongást
