60 éves nővéremet karácsonykor megoperálták: alma nagyságú daganatot (perforált) távolítottak el a bél egy részével együtt. Két éve vakbélgyanúval került kórházba, ahol elfagyasztották, tehát nem vették ki a vakbelét. Most ugyanott keletkezett ez az alma nagyságú daganat. A műtét előtti időkben 3-4 héttel előtte végeztek egy ultrahangos vizsgálatot, ahol nem látták ezt a daganatot. A műtét után a testvérem kéthetente kezelést kap, ezt fél évig kell kapnia, a vérképe és a CT vizsgálat nem mutat ki áttétet, a citológiai vizsgálat sem mutatott ki áttétet nővérem elmondása szerint – miután nem közlékeny, a betegségéről nem akar beszélni, csak találgatunk, hogy mi lehet a baj, és hogy milyen kezelést és miért kap. Arra is szeretnék választ kapni azonkívül, hogy mi lehet a baj, és hogy mik az esélyek, hogy mi, a két testvére, a családja, hogyan viszonyuljunk ahhoz, hogy egyáltalán nem akar róla beszélni? Erőltessük-e vagy tegyünk úgy mintha nem lenne semmi baj?!
Előrebocsátjuk: mivel a levelében kevés a konkrét adat, természetesen mi is csak találgathatunk. Az ultrahangos vizsgálat nem alkalmas a béldaganatok kimutatására, az üreges szervek vonatkozásában (pl. bél, gyomor) az ultrahang nem „lát” elég jól, a negatív eredmény nem zárja ki, hogy daganat legyen a hasüregben. Az ultrahangon leggyakrabban nem az elsődleges daganatot látják, hanem pl. láthatják a gyomor-béldaganatokhoz kapcsolódóan megjelenő nagyobb, gyakran áttétes nyirokcsomókat, illetve béldaganatnál láthatnak úgynevezett kokárdajelet, ami azonban nem azonos száz százalékban a rosszindulatú daganat diagnózisával, de további kivizsgálást tehet szükségessé.
Az jó hír, hogy a CT-n nem láttak áttétet. Az alma nagyságú daganat meglehetősen nagy daganat, emellett a környéki nyirokcsomókat is eltávolítják a műtét során, s ezek részletes szövettani feldolgozása során vizsgálják, hogy van-e ezekben a nyirokcsomókban áttét. Amennyiben akárcsak egy nyirokcsomóban is áttét igazolódik, kombinált, több készítményt tartalmazó kemoterápiás kezelést javasolnak az onkológusok, amelyet általában kéthetente, 12 alkalommal adnak, vagyis körülbelül féléves kezelésről van szó. Amennyiben nincs áttét a környéki nyirokcsomókban, de nagy a daganat, a tumor a bél valamennyi rétegét beszűri, illetve bizonyos szövettani jelek fennállása esetén is indítanak kemoterápiás kezelést, amely szintén általában 12 ciklus 2 hetente, de ilyenkor kevesebb fajta kemoterápiás gyógyszert alkalmaznak a kezelés során.
Mind a két esetben úgynevezett adjuváns, vagyis kiegészítő, „rásegítő” kezelésről van szó, amelynek célja a betegség kiújulási kockázatának csökkentése, illetve az esetlegesen mégis jelentkező kiújulás idejének késleltetése.
A vastagbélrákos betegeknél a legtöbb kezelésnek az alapja egy kéthetente adott infúzió, az úgynevezett de Gramont kezelés, amely 48 órás folyamatos fluorouracil tartalmú infúziós kezelés, amely előtt még leucovorint adnak annak érdekében, hogy a ráksejteket érzékenyítsék a fluorouracil sejtkárosító hatására. Ehhez a két napig folyamatosan folyó kezeléshez különböző gyógyszereket tehetnek hozzá, attól függően, hogy milyen céllal kezelik a beteget. Az adjuváns célú kezelések mellett a szervezetben többfelé szervi áttétet adó daganatok kezelésének is gyakran alapja ez a kétnapos, kéthetente ismétlődő kezelés.
Azt, hogy a beteg családja hogyan viszonyuljon a családtag daganatos betegségéhez, sokféle tényező határozhatja meg, például a családtagok közötti korábbi kapcsolat, az, hogy mennyire volt szoros az érzelmi kötődés, mennyire volt nyílt a kommunikáció a családtagok között korábban. A betegek is különféleképpen élhetik meg a betegségüket: van, aki igyekszik a környezetére támaszkodni, van, aki a lehető legkevesebbet igyekszik mutatni a betegségéből, akár abban a reményben is, hogy ne változzon meg a családjával, a környezetével való kapcsolata, ne elesett emberként nézzenek rá.
Ugyanakkor egy rosszindulatú betegséggel való szembenézés, a rendszeres kezelések, az onkológiai osztályokon töltött nappalok és éjszakák jelentős pszichés terhet jelenthetnek a beteg számára. Talán a legtöbb, amit a család tehet, hogy „felkínálkozik”, vagyis felkínálja a segítségét arra az esetre, ha a beteg ezzel élni szeretne, de nem tolakszik, nem akar mindenáron segíteni. Amennyiben adjuváns kezelésről van szó, lehet, hogy a betegnek kevés panasza van, nem változik meg jelentősen az életvitele, s nincs jelentős segítségre szüksége, de fontos lehet az az érzés, hogy amennyiben mégis segítségre szorulna, ott vannak a testvérei, akikhez bizalommal fordulhat.
Kapcsolódó cikkek:
Vastagbélrák és végbélrák
Érgátlással is küzdenek a vastag- és végbélrák ellen
Vastag- és végbélrák: a tumort veszik célba
EGFR: célzottan gátolják a rákos sejtburjánzást
Kemoterápia: sejtmérgektől a célzott kezelésekig
Kemoterápia: gyógyszerek és módszerek
Rákbetegség: nem elég a testet kezelni
Csillapítani a fájdalmat, leküzdeni a szorongást
Családban is lehet magányos a beteg
Korábbi kérdések és válaszok a témában:
Májáttétes vastagbélrák műtéte?
Vastagbélrák májáttét 2 év alatt
Májáttétes vastagbélrák esélyei
Májáttétes béldaganat kezelése
Végbélrák és májáttét
Vastagbélrák terápiája
Vastagbélrák és tüdőrák
Vastagbélrák: kórszövettani lelet és kérőlap
Vastagbélrák: műtét után
Vastagbélrák: újabb műtét
Végbélrák, bélelzáródás-veszély
Vastagbélrák
Végbélrák és áttétek
Végbélrák kiújulása nyirokcsomókban
Végbélrák utókezelése
Áttétes végbélrákos beteg
Kérdés vastagbélrákról
Áttétes vastagbélrák
Gyorsan növő vastagbélrák műtéte
Vastagbélrák biológiai terápiája
Vastagbélrák gyógyszeres kezelése
Vastagbéldaganat és sztóma
Bélelzáródás veszélyei
Vastagbélrák: lejárt az idő?
Sztóma után állandósult hasmenés
Sztómazárás után
Bajok a visszahelyezett végbéllel
Vastagbéldaganat és stoma: elrontott műtét?
Záróizom ingerület
Vastagbélrák a családban
Vastagbélrák terápiája
