3 hete derült ki a mellrák. 2 góc: az egyik 1,5 mm a másik 9 mm. Egy éve volt a mammográfia, ahol a jelenlegi 1,4 mm-esre azt mondták, hogy ciszta és hogy mivel máshol is van a testében, azzal nem kell foglalkozni, csak rendszeresen járjon szűrésre. Ebből most hogyan alakult ki a rák? Lehet, hogy akkor félrediagnosztizálták? Ezért alakult ki az áttét? Késésben vagyunk? Mit lehet ilyen esetben tenni?
Valamekkora van a nyirokrendszerben is, viszont még nem tudják milyen, mert 4 hét múlva kapott időpontot a műtétre. Az orvos a teljes mell eltávolítását javasolta. Valóban szükséges ez? Súlyosabb, hogy a nyirokrendszerbe is került? Bárhol kialakulhat még áttét?
Nagyon sok oldalon azt írják , hogy a kemoterápia a jó sejteket is elpusztítja, ezáltal legyengíti az immunrendszert, ráadásul ugyanúgy kialakulhat máshol is a későbbiekben, tehát nem garancia arra, hogy többé nem lesz sehol. Sokan az alternatív gyógyászatot javasolják, mint immunrendszert erősítő levek, cseppek. Ez helyettesítheti a kemót? Olvastam egy hormonkészítményről is, viszont azt nekünk meg sem említették. Elég lenne az is az esetünkben? Csökkentett deutérium-tartalmú víz valóban használ? A család hogyan tudná támogatni, segíteni, hogy legyen ereje küzdeni és élje túl?
Valószínűleg azért javasolták a teljes emlőeltávolítást, mert több gócú folyamatot igazoltak a mellben (bár leveléből nem derül ki, hogy honnan történt a folyamat citológiai vagy szövettani megerősítése). Nem világos amit a nyirokrendszerről ír, talán arra gondol, hogy a hónaljban is igazolódott daganatos nyirokcsomó…
A rosszindulatú daganatok komplex, összetett kezelésének úgynevezett korai emlőráknál – tehát amikor a szervezet távoli részében (pl. csontban, tüdőben, májban) nem igazolódott áttét – az a célja, hogy a betegség későbbi kiújulását megelőzze. Nincs olyan kezelés, amellyel 100%-ban el lehetne érni azt, hogy biztos ne újuljon ki a betegség, tehát nincs 100%-os garancia, azonban az elmúlt évtizedek daganatkutatásainak eredményeképpen egyre pontosabb, testre szabottabb kezeléseket lehet adni, s így nagyon jelentősen csökkenteni lehet a betegség kiújulási kockázatát ahhoz képest, amikor az emlőműtéten átesett nőbeteg nem kapja meg a megfelelő műtét utáni „klasszikus” onkológiai kezeléseket.
Alternatív kezelések sosem helyettesítik a kemoterápiát.
Azt, hogy hormonkezelést kell-e/lehet-e adni, a szövettani minta hormonvizsgálata dönti el (az úgynevezett ösztrogén receptor pozitivitás, illetve progeszteron receptor pozitivitás), illetve a hormonkezelés fajtáját az is befolyásolhatja, hogy a beteg a betegség megjelenésekor még menstruál-e vagy már elmaradt a menstruációja (premenopauzás vagy posztmenopauzás). Általában a műtét utáni kezelésnél nem alkalmaznak önmagában hormonkezelést, különösen nem akkor – mint ahogyan azt leveléből feltételezzük -, ha a rákos betegség megtámadta a nyirokcsomókat is. A hormonkezelés tehát ugyancsak nem választható opciója a kemoterápiának.
Arra a kérdésére, hogy emlőrákos nőbetegnél az Ön által kérdezett víz alkalmazása valóban csökkenti-e a kiújulás kockázatát, nem lehet megválaszolni. Egyszerűen azért nem, mert nincs olyan több ezer betegen lefolytatott, szorosan ellenőrzött, statisztikailag pontosan feldolgozott tudományos vizsgálat, amely igazolná, hogy ennek a víznek az alkalmazása gátolja vagy késlelteti a korai emlőrák kiújulását/áttétképzését. Csaknem valamennyi alternatív szerre, étrendkiegészítőre és a rákbetegeknek kereskedelmi forgalomban kínált termékre és szolgáltatásra igaz ugyanez: nincs bizonyíték, azaz nemhogy garancia nincs, az sem tudható, hogy az azonos betegségben szenvedők közül kire milyen hatással volt vagy nem volt az adott termék. (Az egyéni történetek nem tekinthetők tudományos bizonyítékoknak, hiszen ott nem lehet tudni, hogy egy bekövetkezett változás pontosan minek tudható be.)
A család nagyon sokféle módon támogathatja a beteget, elsősorban azt kell „megérezni”, megtapasztalni, hogy a beteg maga milyen támogatást tud elfogadni, mire van szüksége. Az emlőrák és kezelése nem pár napos folyamat, nemcsak a műtétből, hanem a valószínűleg szükséges utókezelésből, majd hosszú éveken keresztül kontrollvizsgálatokból is áll, tehát sok olyan lehetőség van, amikor az emlőműtött nőt lehet támogatni, segíteni. Nagy lelki kihívást jelent számára az önkép megváltozása, a jövőbeli tervek felülíródása, a családban betöltöt szerep megváltozása. Fontos, hogy a beteg érezze: mellette állnak, s a segítés úgy történjen, hogy azt az érintett is támasznak és ne tehernek élje meg.
Kapcsolódó cikkek:
Emlőrák
Emlőrák: semmit sem szabad halogatni
Nem megyünk orvoshoz, mert félünk a betegségtől
Emlőrák: mielőbb felfedezni, hamar műteni
Emlőrákos asszonyok vallanak kálváriájukról
Áttétes emlőrákban is sorvasztják az ereket
A HER2-pozitív emlőrák és célzott kezelése
Vérszegénység is veszélyezteti a daganatos beteget
Rákbetegség: nem elég a testet kezelni
Alternatív kezelések: miért nem foglalunk állást?
Veszélyesek lehetnek a csodaszerek
Az étrendkiegészítő nem gyógyszer
Korábbi kérdések és válaszok a témában:
Mellrák, emlőeltávolítás, TPA szint emelkedése
Mellrák, CA15-3 emelkedése
HER2 mellrák tumormarkerei
Mellműtét utáni fejlemények
Mellműtét, majd alacsony fehérvérsejt
Fehérvérsejtszám-csökkenés
Mellrák, magas trombocitaszám
Aggasztó laborleletek mellrákműtét után
Mellműtét utáni helyreállítás
Emlőműtét, csecsemőmirigy
Fájdalom a műtött mellben
Megvastagodott műtött mell
Emlőrák: csomó a műtéti hegnél
Mellrák: vizsgálatok műtét után
Áttét nélküli mellműtét
Mellműtét után 9 hónappal
Mellműtét utáni CEA értékek
Tumor vizsgálati értékei
Mellrák: áttét esélyei
Emlőrák: kemo vagy nem kemo?
Emlőrák terápiája
Emlőrák: döntés a kemoterápiáról
Emlőrák műtét után
Mellrák: van más mód?
