Elhunyt édesanya: liposarcoma és hasnyálmirigyrák

Még 2010. decemberben írtam Önöknek, lágyrészből kiinduló sarcoma jeligét adtam meg. 88 éves édesanyámnál lágyrészből kiinduló sarcomát állapítottak meg. Választ is kaptam a kérdésemre, melyet ez úton szeretnék megköszönni.

2010. december 13-án megműtötték, a műtéti papíron azt írták, hogy tokkal együtt eltávolították a daganatot. A mikroszkópos korszövettani leletben (liposarcoma myxoides) azt írták le, hogy a dermisben szőrtüsző, faggyúmirigy átmetszetek figyelhetők meg, valamint jól körülhatároltan, szinte kötőszövetes tokba zártan, myxosus, orsósejtes, bizarr, óriássejtekből álló, eosinophil, granulocitákkal, lymphocytákkal kevert sejtproliferátió figyelhető meg. Az eltávolítás az épben történt. Immunhisztokémia: vimentin pozitív, egy-egy sejtben S100 pozitív.

Szisztémás kezelést nem igényel, megfigyelés javasoltak. Az onkológus azt mondta, kemoterápiát nem javasol a kora miatt, figyeljük nem újul-e ki.

Figyeltem a műtéti heg mentén, nem vettem észre semmi kiújulásnak tűnőt, a forgó protézise furcsán kiállt, s kicsit fájdította is, de erre az orvos azt mondta, hogy az maga a protézis. Majd édesanyámat 2011 szeptemberében étvágytalanság, puffadás, fogyás miatt hordtuk vizsgálatokra (idős kora miatt inkább nap mint nap vittük, nehogy megzavarja az idegen környezet). Egyik nap nagyon rosszul érezte magát, igen fájdította a hasát, hányt, de az orvos mondta, hogy vigyük mindenképpen, akkor tervezték nála a colonoscópiát (következő napon). Bal alhasban terimét tapintottak, a röntgen több nívót leírt, melyek stigmozános infúzióra sem változtak, így tovább küldték akut has képe miatt Székesfehérvárra a kórházba.

Bekerült a sürgősségi osztályra, ahol: TH. Stigmosan, laevolac, cerucal, inf. Ringer, inf. Rindex Quamatelt kapott, aztán átkerült a sebészetre, 6 napon át kapta az infúziókat, utolsó előtti napon végre végeztek nála CT vizsgálatot, aminek a véleménye: kétoldali kevés mellkasi folyadék, bal oldali nem indifikálható soliter góc. Tu. caudae pancreatis, mely a lépet és a közeli vastagbelet is propagálja. Cysta renis l.u., máj körül ascites. A régióban kóros nyirokcsomó nem ábrázolódik.

Ez a vizsgálat október 4-én volt, 5-én hazaadták, mert nagy kockázata lenne a műtétnek. Október 6-án már vittük vissza, mert a tünetek megint jelentkeztek, még aznap éjjel megműtötték, s kapott egy kétnyílású anus transversust. Ezzel megoldották a széklet problémát.

Megtanultam a stoma gondozást, két hétig jó volt az étvágya, fönt volt, sétált az udvaron, aztán kezdett étvágytalan lenni, majd kezdett a széklete hígulni, s dec. 12-én megint bevittük a sürgősségi osztályra, a híg zöldes sárgás széklet miatt. Adtak neki fél liter ringer infúziót, azt mondták, hogy a laboreredményeiben lényeges eltérés nem mutatkozott, s hazaengedtek, éjfél körül haza is értünk. Másnap nagyon gyengének láttam, kihívtam a körzeti orvost, aki azt mondta, beküldi az itteni belgyógyászatra, mert kiszáradás fenyegeti.

Ez volt dec. 13-án, s 15-én meghalt.

Rengeteg infúziót adtak neki, egész nap ott ültem az ágya mellett, s csak azt vettem észre, hogy az állapota egyre rosszabbodik. Nagyon aggódtam, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid időn belül elveszítjük. Szóltam az orvosnak, hogy nagyon aggódom, mert látom, hogy egyre rosszabbul van. Mire ő minősíthetetlenül ordított velem. Az ápolószemélyzeten kívül (amikor éppen az infúziót cserélték) rá sem néztek.

Tudom a CT alapján nagyon beteg volt, de hogy ez ilyen rövid időn belül a halálához vezessen, erre nem gondoltam volna, s még most sem tudom magam túltenni a történteken, egyfolytában azon jár az eszem, talán az egyszerre, s a gyorsan lefolyatott sok infúzióval nagyon megterhelték a szívét. 15-én csináltattak egy ultrahang vizsgálatot, ami azt mutatta, hogy leállt a bélműködése, a vizeletkiválasztás is leállt szerintem, bélmozgatót nem adtak itt neki, Furosemidet viszont igen.

Na meg az itteni orvosok hozzáállása minősíthetetlen volt. Az előző liposarcoma műtétnél az ultrahangos orvos javasolta a CT vizsgálatot, de azt az orvosok fölöslegesnek találták, inkább mintavételt javasoltak. Már bánom, hogy nem mondtam, hogy kifizetem a vizsgálatot, mert akkor talán kiderült volna, hogy más gond is van a háttérben, s talán még most is köztünk lenne.

Ne haragudjanak, hogy ilyen hosszúra nyúlt a levelem, de Önök szerint mi lehetett a gond? Lehetett összefüggés az előtte műtött liposarcómával? Egyenlőre úgy érzem nem tudom feldolgozni a történteket, s okolom magam, miért vittem be az itteni belgyógyászatra?

Részletes levele alapján sem vállalkozhatunk arra, hogy megmondjuk, mi volt a gond. Elképzelhető a leírtak alapján, hogy idős édesanyja szervezetében két rosszindulatú daganat is kifejlődött, az egyik a liposarcoma, a másik pedig egy felfedezésekor már műtétileg el nem távolítható hasnyálmirigyrák a hasnyálmirigy farkában, vagyis bal oldalán, amely ráterjedt a lépre és beszűrte a vastagbelet. Ez utóbbi okozhatta a bélelzáródásra jellemző tüneteket, hányást puffadást.

A kialakított anus trasnversus, vagyis a haránt vastagbélnél a bél kivarrása a hasfalra (vendégszáj, szakszóval sztóma kialakítása) megoldotta a bélelzáródási problémát és a székletürítési problémákat, de ettől még a hasnyálmirigyrák ott volt a szervezetben, s feltételezhetően tovább terjed, növekedett.

A kezeletlen (vagyis például kemoterápiás kezelésben nem részesülő) előrehaladott, esetlegesen áttéteket is képező hasnyálmirigyrákok túlélése sokszor csak néhány hónap. Édesanyjánál is az előrehaladott betegség októberi felfedezése és az állapotrosszabbodás között 2 hónap telt el. A korábban a tüdőben leírt szoliter (egyszeres) góc felveti annak az eshetőségét is, hogy már az anus prae műtétkor áttétes betegsége volt édesanyjának.

Leveléből nem derül ki, hogy volt-e boncolás, mert az pontosabb választ adhatna/adhatott volna arra, hogy van-e összefüggés a liposarcomával, illetve szövettanilag is alátámaszthatja a második primer tumor (hasnyálmirigyrák) diagnózisát.

Egy közel 90 éves, legyengült állapotban lévő, kísérőbetegségektől is terhelt betegnél már nagyon korlátozottak a lehetőségek akkor, ha a szervezetben egyszerre több helyen is ott van a daganatos góc. Biztosak vagyunk abban, hogy Ön mindent megtett, ami elvárható volt egy ilyen esetben azért, hogy minden információt beszerezzen, s édesanyja az elérhető legmegfelelőbb kezeléseket megkapja. Ezért ha sikerül megnyugodnia, ne eméssze magát azon, hogy a hosszú betegségfolyamat egy-egy napján éppen az volt-e a legmegfelelőbb lépés, amit megtettek, s ma mit tenne másként. Hiszen soha nem tudható meg, hogy egy másik alternatíva (például ha nem viszi be édesanyját a belgyógyászatra és nem kapja meg az infúziókat) nem vezetett volna-e még hamarabb végzetes állapothoz. S az sem biztos, hogy a megtörténtnél napokkal-hetekkel tovább elnyúló agonizálás után most könnyebb lenne a lelke…

Mivel megválaszolhatatlanok, ezért nincs értelmük a „mi lett volna, ha…” kezdetű kérdéseknek, ám a korábbi és a mostani levele alapján úgy látjuk, a teljes betegség időbeli lefolyásában vélhetően érdemben már nem lehetett változtatni.

Előzmények:
Lágyrészből kiinduló sarcoma
Lágyrészből kiinduló sarcoma: mégsem lipóma

Kapcsolódó cikkek:
Ahogyan az életre, a búcsúra is készülni kell
Gyászolók az interneten
A magányos haldoklás ellen küzdenek
Ki miben hisz? Mi értelme a betegségnek?
Vérszegénység is veszélyezteti a daganatos beteget
Képalkotó vizsgálatok: UH, RTG, CT, MR, PET…
Rák: miért kell, hogy fájjon?

Top