2003. év elején műtötték Édesanyámat emlőrákkal. Nem távolították el teljesen a mellét, „csupán” egy részét, ill. a körüli nyirokcsomókat. Akkor áttétre utaló jeleket nem találtak, és sugárkezelés után a szokásosnak mondható kontrollvizsgálatokra rendelték vissza.

2006 szeptemberében – orvosi hiányosságok következtében későn – derült ki, hogy áttét van a májban, ill. a csontokban. Kemoterápia következett: 3 hetenként 4 alkalommal citosztatikumokat kapott, majd szintén 3 hetenként 4 alkalommal taxotere kezelést. Eközben szintén 3 hetenként folyamatosan Zometa-t. A kontroll CT eredmény csökkenő daganatméretet mutatott, ill a CEA és CA eredmények is csökkentek. A csontizotóp vizsgálat csökkenő, de kiterjedtebb áttétek megjelenését mutatta.

A kemoterápiát 6 hete szünetelteti a kezelőorvos, az általa kedvezőbbnek ítélt állapot alapján. Ennek ellenére Édesanyámnak fájdalmai vannak a lábában, és 49 éves kora ellenére idős asszonyként tud csak járni. Gyakran panaszkodik zsibbadásra, ill. arra, hogy kiesnek alóla a lábai. Az elmúlt éjszaka csak ülve tudott aludni a görcsös fájdalmaktól.

Nem tudom, hogy ezek kisugárzó fájdalmak-e, avagy a lábában keletkeznek. A kezelőorvos szerint a csontáttét ugyan indokol fájdalmat, de ilyen erős és intenzív tüneteket nem. Az utóbbi 5 napban hasmenés is rontja a közérzetét, majd az utána fellépő görcsös fájdalom.

Nem értem, hogyha csökkent a májban az áttét, akkor miért jelentkeznek ezek a panaszok? A kemoterápia okozhat ilyen mellékhatásokat, avagy más jellegű problémára kellene gyanakodni? Lehetséges, hogy nincs is összefüggés a rákbetegség és a jelentkező panaszok között?

Hová forduljunk, hogyha az onkológus mégha nem is nyíltan, de széttárja a karját, „ennél többet mondani nem tudok” kijelentéssel válaszol a feltett problémákra? Várom segítségüket!