„A rák nem egyenlő a halálos betegséggel.
Rák = halálos betegség? Így hamis a képlet.” – írják egyik cikkükben.
Harmadik éve vagyok „tünetmentes”, dolgozom, jól érzem magam. Kérem, hogy közöljenek adatokat a meggyógyultakról, 5-10 évet megélt, rákkal kezelt betegekről! (statisztika) Ennek óriási pozitív hatóereje van. Írjanak azok a volt betegek is akik meggyógyultak. Vajon nekik milyen módon sikerült?
Az esetek egy részében a rák nem egyenlő halálos betegséggel. Amennyiben a daganatos betegséget korai stádiumban felfedezik, akkor a megfelelő műtéttel, bizonyos daganatok esetén a műtét időpontja előtti/utáni jól tervezett és kivitelezett sugárkezeléssel, megfelelő kemoterápiával jelentősen növelni lehetett az elmúlt évtizedben azoknak a betegeknek a számát, akik a műtét után 5 vagy akár 10 évvel is daganatmentesek. Ez ugyanakkor természetesen függ a tumor típusától és „természetétől” is.
Az áttétek sebészete is fejlődött: amennyiben például egy vastag- vagy végbélrák esetében a betegség felfedezésénél a már kialakult májáttétek száma, mérete és elhelyezkedése lehetővé teszi, ezek is eltávolíthatóak, s az irodalmi adatok alapján az ilyen „áttétes” betegek mintegy harmada is él 5 év múlva.
Sajnos nincs olyan szűrővizsgálat, amely minden rákféleséget még tünetmentes állapotban, korai stádiumban ki tudna mutatni, de a rendelkezésre álló szűrővizsgálatok rendszeres igénybevétele növeli az esélyét annak, hogy a daganatokat korai, még gyógyítható stádiumban fedezzék fel. Fontos, hogy minél többen vegyék igénybe a rendelkezésre álló szűrővizsgálatokat (pl. nőgyógyászati szűrést, emlőszűrést), illetve figyeljenek azokra a jelekre, amelyek esetlegesen daganatra utalhatnak (pl. növekvő vagy vérző bőrelváltozások, nem gyógyuló seb a szájüregben, elhúzódó köhögés, vérköpés, véres vagy fekete széklet, emlőben tapinthatóvá vált csomó, stb.
Természetesen sajnos vannak olyan esetek, amikor a daganat a kifogástalan általános állapotú, jó munkabírású, szinte tünet- és panaszmentes betegnél későn „jelez”, s olyan stádiumban kerül felfedezésre, amikor már nem lehet műtétileg teljes mértékben eltávolítani a tumort, illetve annak áttéteit; ekkor a kemoterápiás illetve sugárkezelések értékes, elfogadható életminőségben megélt többletidőt adhatnak a betegnek és családjának.
A statisztikákat ezen a fórumon nem részleteznénk: a baloldali menüsorban található betegségleírásoknak csaknem mindegyikénél igyekeztünk idézni a szakirodalomban nyilvántartott értékeket, amelyek nagyságrendileg eligazítást nyújthatnak az adott betegségben szenvedők hosszútávú esélyeiről. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni azt, hogy mint minden statisztika, ezek is a nagy számok törvényén nyugszanak, így minden esetben az adott betegtől, kórelőzményétől, fizikai és lelki állapotától, más betegségeitől is függ az, hogy számára milyen kilátások, milyen prognózis valószínűsíthető. Teljesen, 100 százalékosan biztosat azonban ezen faktorok ismeretében sem mondhat egyetlen kezelőorvos sem.
