A nyár folyamán leveleztünk már két alkalommal. Édesapámnál (62 éves) 2008. május 1-én életmentő műtétet hajtottak végre, mivel egy daganat elzárta a vastagbelét. Ideiglenesen (tehermentesítő) sztómát kapott. Tudni kell, hogy 1998 óta cukorbeteg volt, 2000-ben pedig három hátsófali szívinfarktust kapott, amit egy komoly bypass műtét követett. Előirányozták, hogy 12 alkalommal kell kemoterápiát kapnia, kéthetente (áttétet nem találtak sehol).

A kemoterápiát viszonylag jól viselte, étvágya is volt, mégis nagyon legyengült. A sztómát nem bírta elfogadni, úgy érezte, megalázza emberi méltóságában és sok mindenből kirekeszti. A sebész főorvos, aki műtötte, javasolta, hogy a 6. kemoterápia után ültessék vissza a belét. Végül ezt már a negyedik kemoterápia után megtették (édesapám folyamatosan sürgette). A műtétet 2008. augusztus 21-én végezték el. Állapota a műtét után meglepően jó volt, széklete megindult, hamar felkelt, mosakodott, sétált a kertben. A műtétet követő 5. reggelen magas láza volt (és kiütések jelentek meg rajta), lázát csillapították, azt mondták, hogy ez csak a műtét következménye. Ettől kezdve nem volt már széklete, de a leletei nem mutattak egyértelműen romlást, hasa még másnap is betapintható volt. Az ezt követő napon merült csak fel a gyanú, hogy varratelégtelenség lépett fel, akkor már alig élt szegény. Reoperálták, de életét sajnos már nem tudták megmenteni, mivel a szeptikus sokk állapotában volt (1000 ml folyékony székletet szívtak ki a hasüregéből), a keringése összeomlott és leálltak a szervei, aug. 28-án meghalt.

Azóta sem tudjuk feldolgozni a történteket, hogyan lehet, hogy két nap alatt meghal és a kórházban senki nem gondol a varratelégtelenség és a szepszis lehetőségére? Nem kaptunk arra sem választ, hogy mi okozta a varratelégtelenséget (műhiba, hajlam)?

Borzasztó érzés, hogy még élhetne, hiszen jól volt a műtét előtt és jól viselte a kemoterápiát. Még esélye sem volt rá, hogy megküzdjön a rákkal. Véleményét előre is köszönöm.