Halálra várni? (jelige: Májrák a hasüregben)

Egyszer már írtam, de szó szerint “maradt még egy kérdése”-m. Anyámnak van egy rosszindulatú daganat a hasában. Mire eljutottunk daganatsebészhez, annyira leépült fizikailag, hogy az orvos szerint ilyen vázizomzattal nem kerülhet műtőasztalra a nagy kockázat miatt. Továbbküldött onkológushoz, ahol 2 óra várakozás után (időre mentünk) végre behívtak minket, és csak úgy állva közölte anyámmal az orvos, hogy nem akarja bántani, de az orvostudomány mai állása szerint nincs kezelés az ő betegségére. És nagy semmi utána.

Anyám a könnyeivel küszködve megkérdezte, hogy akkor mégis most mi lesz vele. Az orvos széttárta a kezét és még egyszer elismételte, hogy nincs kezelés, ami segíthetne rajta. Akkor már én is küszködtem a sírással, és megkérdeztem, hogy akkor most hova menjünk? Nem szólt semmit, ezért folytattam: akkor menjünk haza és várjuk a halált? Erre mélységesen felháborodott, hogy ez sértés rá nézve, sőt az egész orvostársadalomra, én ne mondjak ilyeneket. Ő onkológiai szakorvos, és elmondta, amit neki kell.

Én ott akkor teljesen lebénultam minden szempontból. Köpni-nyelni nem tudtam, bár nem igazán értettem, hogy az egyszerű kérdésemmel miért sértettem volna meg őt.

Még azt utána megkérdeztem, hogy akkor már csak természetgyógyászhoz mehetünk? Mire azt válaszolta, hogy oda aztán végképp ne, mert nincs az a pénz, másrészt a természetgyógyászt és a sarlatánt nehéz megkülönböztetni. Ennyi volt a találkozásunk a várva várt onkológusal.

A kérdésem az lenne, hogy ez normális eljárás-e? És ha az egészségügy kiszállt az életéből, akkor mehet egyből a temetőbe várni a halált? Én elhiszem, hogy nem lehet rajta segíteni, de azt el lehet mondani, hogy miért, és hogy mit tehetünk, amivel késleltethetjük a véget.

Rákérdeztem még a fájdalomcsillapításra, mert hallottam a fájdalmat csillapító ambulanciákról. Azt válaszolta, hogy azt a háziorvos is felírhat.

Kérem szépen, írják meg nekem, hogy mit lehet ilyen esetben tenni? Én azt hittem, hogy az onkológus szakterülete a daganatos beteg. Ha ő elküldött minket a nagy semmibe, akkor mégis hova mehetünk mi ezek után? Azt gondoltam, hogy a halálos betegnek is van egy kezelőorvosa, aki nyomon követi az állapotát, és segíti a minél jobb életminőség elérésében.

Jól gondolja, a daganatos betegnek is kell, hogy legyen kezelőorvosa, még akkor is, ha már az aktív onkológiai kezelési lehetőségekkel nem lehet javulást elérni. Az úgynevezett palliatív ellátás területébe tartozik (tartozna), hogy kövesse a beteg állapotát, esetleges vérszegénység esetén annak rendezésére törekedjen, szükség esetén transzfúziót javasoljon és szervezzen.

Szintén fontos kérdés az életminőség megtartásában a fájdalomcsillapítás, amelynek beállításában – amennyiben a beteg nem jár rendszeres onkológiai kezelésre – kiemelten fontos szerepe lehet a háziorvosnak, aki a beteggel kommunikálva, a fájdalmak alapján állíthatja be a megfelelő erősségű fájdalomcsillapító tablettákat, kúpokat, joga és lehetősége van valamennyi erős hatású készítmény (különféle tapaszok, szájon át vagy injekcióban adható morfin készítmények, stb.) rendelésére, ezeknek a szereknek a dózisának az akár néhány naponkénti emelésére, ha a beteg fájdalmai ezt szükségessé teszik. A fájdalomambulanciák speciális helyeztben, komplex fájdalomcsillapítási igény esetén tudnak tanácsot, szakvéleményt adni, de nem váltják ki a beteget rendszeresen ellenőrző, az állapotát követő (házi vagy hospice) orvos szerepét.

Az utolsó időszakban is fontos a megfelelő táplálékbevitel (akár receptre felírható gyógytápszerek formájában), a felfekvések kivédése, kezelése, a megfelelő folyadékbevitel biztosítása. Ezekben a feladatokban szerepet kaphat hospice szolgálat is, amennyiben az Önök városában, megyeközpontjában működik ilyen (ezt a főoldalunkon keresztül elérhető térképes adatbázisban megnézhetik), érdemes velük is felvenni a kapcsolatot. Egyes bennfekvő hospice részlegek, hospice házak mellett kijáró gondozó szolgálat is működhet, és a hospice orvos segíthet meghatározni, hogy a beteg optimális tüneti ellátásához mire van éppen szükség. Ugyanakkor sajnos a hospice ellátás hozzáférhetősége korlátozott: Magyarországon körülbelül 35 ezer beteg hal meg évente rosszindulatú daganatos betegségben, s csak néhány százalékuk részesül hospice elllátásban. Emiatt is fontos a háziorvosok szerepe a beteg ellátásnak biztosításában, amely komplex és időigényes feladat.

Természetesn a kemo- vagy sugárterápiával már nem kezelhető onkológiai beteg ellátásának megszervezésében is nagyon fontos szerepe van a családnak, hogy megkeresse a környzeetében lévő ellátási lehetőségeket, tájékozódjon a háziorvosnál, hiszen minden családorvos évente több végstádiumos beteggel találkozik a környezetében. Amenyiben a beteg és a család azt szeretné, hogy a beteg minél több időt tölthessen az otthonában, s nincs ambuláns (kijáró) ellátást is felvállaló hospice a környékben, akkor érdemes információt szerezni a házi ápolási szolgálatokról, amelyek szolgáltatásait napi átlagosan egy órában a háziorvos is receptre felírva elrendelheti, ezt ilyen esetekben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszírozza. Léteznek magánszolgáltatók is, náluk érdemes arról is érdeklődni, hogy az ápolási, illetve nővérszolgálaton kívül hogyan működnek együtt orvossal, aki dönthet a gyógyszerek módosításáról.

A szervezési, információszerzési és “diszpécser” családi feladatok mellett nagyon fontos a beteggel eltöltött idő, az odafigyelő törődés és gondoskodás. Később pótolhatatlanok azok a beszélgetések, amelyekre már csak korlátozott ideig kerülhet sor, s amelyek érzelmi mélységükben és fontosságukban gyakran meghaladják az elmúlt évek-évtizedek aktuális családi gondjaival, történéseivel összefüggő, praktikus témájú beszélgetéseket.

Kapcsolódó cikkek:
Fájdalomcsillapítás
A magányos haldoklás ellen küzdenek
Ahogyan az életre, a búcsúra is készülni kell
Gyógyszerfejlesztés: küzdelem az idővel
Vérszegénység is veszélyezteti a daganatos beteget

Korábbi kérdések és válaszok a témában:
Májrák: hasüreget kitöltő daganat
Műthetetlen májrák

Top