Miért gyógyultam meg? (jelige: Aurora)

Azzal kezdeném, hogy felsorolom a betegségeket.
1981. méhnyakrák 3/b
1983. vékonybéldaganat (rosszindulatú)
1991. méh eltávolítás (mióma)
1992. tüdődaganat (rosszindulatú, jobb felső lebeny eltávolítás)
1999. mellékvese jó indulatú daganata
És mind e mellé jöttek az érproblémák.

Szerencsém volt, mindent megúsztam műtétekkel, és lelkiismeretes, szakmájukhoz értő orvosokkal! Írásukban olvasom, „együtt a betegekkel.” Engem soha, senki nem kérdezett, és nem is próbált az után nézni, hogy mindezek betegségekből mi segített kigyógyulni! Akár genetikai, akár más vizsgálatokon is részt vettem volna, hogy tudjak segíteni. Talán van valami más út is a gyógyuláshoz. Sajnos úgy veszem észre, senkit nem igazán érdekelt a gyógyulás miértje.

Remélni tudom, hogy levelem felkeltette az érdeklődésüket.

Az Ön esetében feltehetően a betegségek korai, még nem áttétes stádiumban kerültek felismerésre, s ezért jók voltak az esélyek a gyógyulásra a megfelelő kezelések alkalmazásával. Ma már nem ritka, hogy egy betegnél két, vagy ritkábban akár három rosszindulatú daganat is kialakuljon (ilyenkor beszélünk második primer tumorról, illetve harmadik primer tumorról – az áttétek lennének a másodlagos, szekunder tumorok).

Szerencsére egyre több olyan ember él közöttünk, akik rosszindulatú betegségükből valóban meggyógyultak. Ugyanakkor mivel ők gyakrabban járnak orvosi-onkológiai ellenőrzésre, esetükben nagyobb az esély arra is, hogy egy újabb betegséget időben felfedezzenek.

Az orvosokat és a tudományos világot valójában nagyon is érdekli, hogy egyes kezelések adása után a rosszindulatú daganatos betegségben szenvedőknek egy része miért gyógyul meg, más részénél miért újul ki a daganat. Minél pontosabban választ lehet majd adni ezekre a kérdésekre, annál inkább lehet majd személyre szabott terápiát alkalmazni a rákos betegeknél.

Az utóbbi évtizedben a rákos betegségek kezelésében megjelent célzott terápiák (target terápiák) is részben ezeknek a kutatásoknak, klinikai vizsgálatoknak az eredményeként kerültek be a terápiás lehetőségek közé, mert a dagantos sejtek működésének jobb megismerése vezetett számos receptor (például a HER2, az EGFR, a VEGF, a K-ras stb.) azonosításához, s ezt követően indult el olyan gyógyszerek fejlesztése, amelyek ezekre a receptorokra hatva gátolják a rosszindulatú sejtek működését, osztódását, s ezek a készítmények ma már a betegágy mellett is elérhető, törzskönyvezett szerek.

Jelenleg abban az irányban is folynak kutatások, hogy bizonyos kezelések miért hatnak eltérően a különböző betegekre. Ezek az úgynevezett farmakogenetikai vizsgálatok, amelyek során arra törekednek, hogy megértsék, hogyan befolyásolják a gének az egyes embereknek ugyanazon gyógyszerre adott eltérő válaszait.

A gének tartalmazzák az élő szervezetek működését befolyásoló utasításokat, a géneket pedig a DNS tartalmazza. A DNS (a sejtmag örökítő anyaga) jelentős hasonlóságot mutat a különböző emberek esetében, azonban a DNS-ünkben lévő csekély eltérések idézik elő az emberek közötti különbségeket. Ezek a különbségek eredményezik például a különböző hajszíneket, de ezek eredményezik azt is, hogy a szervezet hogyan reagál különböző gyógyszerekre. Ezek a kis eltérések megmagyarázhatják azt is, hogy a különböző emberek miért reagálnak eltérően ugyanarra a gyógyszerre. Jelenleg a gyógyszereket fejlesztő cégek nemcsak arra törekednek, hogy a klinikai vizsgálatokban pontosan kövessék a betegek kezelésre adott válaszát, például azt, hogy egy műtét utáni kezelésnél a beteg követése során tapasztalnak-e betegség kiújulást vagy a beteg meggyógyult.

A klinikai vizsgálatokban erre vonatkozóan sok száz, több ezer betegnél nagyon pontos adatok állnak rendelkezésre. Ugyanakkor ezekben a klinikai vizsgálatokban a daganatszövetből is végeznek vizsgálatokat, illetve a beteg írásos hozzájárulása után névtelenítve megőrzött daganatszövet mintákból majd a tudomány újabb eredményeinek figyelembevételével akár 5-10-15 év múlva is végeznek vizsgálatokat, amely reményeink szerint választ ad majd arra a kérdésre, hogy egyes gyógyszereket milyen sejt-jellemzőkkel rendelkező daganatos betegségekben érdemes alkalmazni.

Mindennek a hozadéka az lehet, hogy így azok a betegek kapnak majd kezelést egy bizonyos gyógyszerrel, akiknél a legelőnyösebb annak a szernek az alkalmazása, s az olyan daganatsejt jellemzőkkel rendelkező betegek, akiknél az adatok visszatekintő értékelése azt mutatja esetleg, hogy nem reagálnak jól az adott gyógyszerre, nem kapnak majd ilyen kezelést. Ez kétszeresen is hasznos: így nem terhelik feleslegesen a betegek szervezetét, s nem alakulnak ki náluk a nemkívánatos gyógyszermellékhatások, másrészt a korlátozott erőforrásokat hatékonyabban lehet felhasználni.

Kapcsolódó cikkek:
Rákkutatás a betegek részvételével
Gyógyszerfejlesztés: küzdelem az idővel
Kemoterápia: sejtmérgektől a célzott kezelésekig
Nemzetközi összefogás a rákkutatásért
Kinek jusson korszerű gyógyszer?

Top