Pánikbetegségtől metasztázisig

Édesanyám tavaly egész évben, fel nem ismert okból történő sorozatos rosszullétei és számtalan vizsgálat, kivizsgálás után, melynek minden eredménye negatív lett (pszichoszomatikus eredetű betegséggel, pánikbetegséggel küldték haza mindenhonnan), két hete, rosszindulatú daganatsejteket tartalmazó folyadékkal telt mellhártyával szanatóriumba került. Baloldali melle másfél év alatt ugyan duplájára nőtt, de két biopszia, két mammográfia és egy privát onkológiai vizsgálat is plasztikai problémaként aposztrofálva, jóindulatú zsírdaganattal nyugtatta (ő meg ezzel minket). Most, hogy kiderült a baj, erre gyanakszanak.

A rosszullétei alatt is (gyengeség, remegés, szédülés, zavarodottság, émelygés) gyakran fordult elő ételundor, amikor is napokig szinte semmit nem evett. Le is fogyott rendesen, de a diagnózisokba még ez is belefért. Amióta szanatóriumban van, 10 napja, megint nem tud enni. Kínálhatjuk bármivel, azt mondja, ránézni sem bír az ételre, nemhogy a szájába venni. A mellhártyáját ötödszörre szívatják, mert mindig újra föltelik, semmi egyéb kezelést, tápláló infúziót nem kapott. Mi tehetetlenkedve aggódunk, ő lassan teljes apátiába süllyed (nyolcágyas szoba, pár nap alatt ketten haltak meg mellette). Egy hét múlva mellhártya-összetapasztó műtétre viszik.

Kérdéseim:
– Mennyire nehezíti meg a légzést ez a műtét, hogyan tud működni a tüdő, ha megszűnik a vákuum a két hártya között? Milyen más következményei lesznek? Létezik-e helyette más megoldás?

– Mi lehet az oka az ételundornak (gyomortükrözés: negatív), és hogyan lehetne legyűrni?

– Milyen kezelések jöhetnének szóba, ha a kemoterápiát már nem tudná vállalni (84 éves), és az elsődleges okot ki se tudták deríteni?

A mellhártyai lemezek között újra és újra felszaporodó mellkasi folyadék nehezíti meg elsősorban a beteg légzését, mert összenyomja a tüdőt, s így csökken a légzési felület (ahol a légcsere zajlik a tüdő hólyagocskáiban).
A mellhártya összetapasztó műtétet olyan céllal végzik, hogy a mellhártya zsigeri és fali lemezét steril gyulladást kiváltó anyaggal „összeragasszák”, így nem a vákuum tartja majd „kifeszítve” a zsigeri mellhártyához tapadó tüdőt, hanem az, hogy nem tud jelentősebb folyadék kerülni a mellhártya lemezek közé. Ahhoz, hogy a lemezek összetapadjanak, negatív nyomást kell kialakítani a két lemez között (hogy összeérjenek), ezért a két lemez közötti térből folyamatosan szívják ki a levegőt (szívásra teszik), vagyis vákuumszerű állapotot alakítanak ki pár napig. Ennek a beavatkozásnak a pontos módját, hogy mi történik az édesanyjával, a kezelőorvossal lenne érdemes átbeszélni.
Az általános gyengeség, apátia, ételundor lehetnek az előrehaladott daganatos betegség jelei. Amíg a betegség elsődleges okát nem derítik ki, addig érdemben nem lehet onkológiai kezelésről dönteni, hiszen e nélkül nem lehet meghatározni, hogy milyen típusú daganatsejtek ellen kellene gyógyszert bevetni. Az sem lehetetlen, hogy édesanyjának a jelenlegi általános állapotára tekintettel már most nem javasolnak aktív onkológiai kezelést, ha az orvosok úgy gondolják, hogy attól nem várható jelentős javulás vagy előny a beteg számára.

Folyamatos információk és tapasztalatcsere lehetősége a Rákgyógyítás Facebook közösségi oldalán.

Kapcsolódó cikkek:
Daganatos tünetegyüttes: paraneopláziás szindróma
Fájdalomcsillapítás
Fájdalomcsillapítás: lehetséges és kötelező!
Fájdalomcsillapítás: opioidokkal a fájdalmak ellen
Csontfájdalmak sajátos kezelése
Képalkotó vizsgálatok: UH, RTG, CT, MR, PET…
Vérszegénység is veszélyezteti a daganatos beteget
Patológiai vizsgálatok: mikroszkóp alatt a világ
Ki miben hisz? Mi értelme a betegségnek?
Rákbetegség: nem elég a testet kezelni

Top