Édesanyám tavaly egész évben, fel nem ismert okból történő sorozatos rosszullétei és számtalan vizsgálat, kivizsgálás után, melynek minden eredménye negatív lett (pszichoszomatikus eredetű betegséggel, pánikbetegséggel küldték haza mindenhonnan), két hete, rosszindulatú daganatsejteket tartalmazó folyadékkal telt mellhártyával szanatóriumba került. Baloldali melle másfél év alatt ugyan duplájára nőtt, de két biopszia, két mammográfia és egy privát onkológiai vizsgálat is plasztikai problémaként aposztrofálva, jóindulatú zsírdaganattal nyugtatta (ő meg ezzel minket). Most, hogy kiderült a baj, erre gyanakszanak.

A rosszullétei alatt is (gyengeség, remegés, szédülés, zavarodottság, émelygés) gyakran fordult elő ételundor, amikor is napokig szinte semmit nem evett. Le is fogyott rendesen, de a diagnózisokba még ez is belefért. Amióta szanatóriumban van, 10 napja, megint nem tud enni. Kínálhatjuk bármivel, azt mondja, ránézni sem bír az ételre, nemhogy a szájába venni. A mellhártyáját ötödszörre szívatják, mert mindig újra föltelik, semmi egyéb kezelést, tápláló infúziót nem kapott. Mi tehetetlenkedve aggódunk, ő lassan teljes apátiába süllyed (nyolcágyas szoba, pár nap alatt ketten haltak meg mellette). Egy hét múlva mellhártya-összetapasztó műtétre viszik.

Kérdéseim:
– Mennyire nehezíti meg a légzést ez a műtét, hogyan tud működni a tüdő, ha megszűnik a vákuum a két hártya között? Milyen más következményei lesznek? Létezik-e helyette más megoldás?

– Mi lehet az oka az ételundornak (gyomortükrözés: negatív), és hogyan lehetne legyűrni?

– Milyen kezelések jöhetnének szóba, ha a kemoterápiát már nem tudná vállalni (84 éves), és az elsődleges okot ki se tudták deríteni?