21 éves fiatalember vagyok. Komoly problémám van, ami sok összetevőből áll, és nehéz összefoglalnom egyben, fogalmam sincs, hol kezdjem, de most mégis meg kell, hogy tegyem. Bár nem biztos, hogy mindent időrendben le tudok írni, de azért megpróbálom.

Talán ott kezdődött az egész, hogy 3-4 éve a számban, a nyálkahártyán furcsa „képződmények” jelentek meg. Ezek pontosan olyanok, mint amiket olvastam a gégerák, vagy a szájban kialakuló rákmegelőző állapot leírásakor. Azt tudni kell, hogy akkoriban sokat jártunk bulizni, egy héten többször is, és ez együttjárt a rengeteg rövidital és cigaretta fogyasztásával, elszívásával. Akkor nem foglalkoztam ezzel a problémával, gondoltam, majd elmúlik. Aztán volt, hogy sokáig nem voltak ezek a „sebek” a számban, aztán valamikor megint előjöttek. Most régóta folyamatosnak tűnik, bár azt megfigyeltem, hogy ha például 1 héten keresztül napi 2-3-szor fogat mosok, akkor enyhül, illetve van, hogy el is tűnik. Nem tudom, van-e összefüggés a két dolog között. Így kezdődött.

Azóta megvan ez a problémám, jelenleg is tapasztalható. Sajnos ezzel még nincs vége. A torkom tulajdonképpen évek óta fáj folyamatosan, és piros, reggelente sokszor fájdalmat érzek. Náthás is vagyok régóta, ami éveket jelent. Azt azért hozzáteszem, hogy bár az alkoholfogyasztás korlátozódott némileg, és a dohányzás is, de még aktuális probléma. Nyeléskor nincs problémám, nem érzek fájdalmat. Viszont, ha az ádámcsutkám alatt két ujjal egy nagyon minimálisan összenyomom a gégecsőt, hamar fulladni kezdek, és úgy érzem, van ott valami, mert hamar „összeér” a gégecső két oldala, ami lehetetlen, mert szinte hozzá sem érek.

Ugyanezen a területen, az ádámcsutkámtól 1 centire van egy anyajegyem. Ez az anyajegy régóta meg van duzzadva (évekről beszélek itt is), és a színe is megváltozott: fekete a közepe és nem szimmetrikus. Tehát én biztos vagyok benne, hogy ez melanóma. Bár az öndiagnózis felállítása nem célszerű, de annyira stimmelnek a „tünetek”, hogy szerintem nem tévedek. Orvos nem látta még.

Ez eddig sem kevés probléma vagy félelem, de még mindig van belőle. Az ember ugye tisztálkodás közben sok mindent észrevehet magán, azokon a helyeken is, ami esetleg szabad szemmel nem látható. Szóval én így találtam egy daganatszerű kéződményt a végbélnyílásnál, a bőr alatt. Ez néha megduzzad, és akkor az ülés is fájdalmat okoz. De van, hogy sokáig nem kitapinható, és fájdalom sincs. Van, hogy ugyanezen a helyen vérzés is tapasztalható. És pár éve rendszeres látogatóm volt a hasmenés. Bár amióta kevesebbet dohányzom, talán mintha ritkább lenne a hasmenésem. Ez a probléma is már legalább 1-2 éve fennáll. Ennek is utánaolvastam természetesen, és hát ezek a tünetek is rákos megbetegedésre utalnak.

Ezenkívül kínzó fejfájás is gyötör, ami nem szokványos fejfájás. Tulajdonképpen a jobb szememre szokott a fájdalom rájönni, illetve az mögött, beljebb érzem a fájdalom középpontját, de olyan szintem, hogy gyógyszer sem mindig csillapítja. Ezt a fájdalmat szúró, lüktető fájdalomként kell elképzelni, ami orrfolyást, és erős könnyezést eredményez, de csak a jobb szememben.

Mindemelett évek óta fáradékony vagyok, nincs energiám, kedvem szinte semmihez, hiába alszom sokat, fáradtan ébredek, rossz a közérzetem, és ez már a kapcsolataimra is rányomja a bélyegét, hisz sokszor lusta vagyok emberekkel beszélgetni, pedig tudom, hogy ápolni kellene ezeket a kapcsolatokat. Fáradt vagyok mindig, pedig sportolok, focizom, amatőr szinten. De hamar fáradok, és nem ez a fáradtság, ami a nagy hajtás után van, hanem tompaságnak hívnám inkább.

Nos, ezek a problémák keserítik meg az életem. Nem tudom, hogy jogosan tartok a legrosszabtól vagy sem. De úgy érzem igen, ezeket mind együtt nézve. Mert ha az egyik problémás területen van rákom, akkor is annyi idő telt már el, hogy biztos áttétek is vannak, akkor pedig a többi is valós félelem.

Nincs bennem annyi lelkierő, hogy orvoshoz menjek. Itthon nem merek szólni, mert szégyenlem ezeket a dolgokat. És egyszer a torkommal már voltam fül-orr-gégésznél, de akkor csak a torokfájást említettem, és akkor a szájnyálkahártyán sem voltak épp elváltozások. Szóval akkor torokfájásra kaptam gyógyszert, de nem használt, én meg nem mentem vissza. És még egyszer mondom, nincs annyi lelkierőm, hogy elmenjek.

Ez a levél nem egy hülyegyerek kitalációja, és nem egy hipochonder ember agyszüleménye. Ha esetleg válaszra méltó a levelem, akkor mielőbbi válaszukat várom!