A betegség diagnózisának felállításakor az orvosok valószínűleg már áttétes betegséget láttak édesanyjánál, ezért mondhatták azt, hogy már csak kb. fél év a várható túlélés. Amit levelében leír, hogy édesanyja állapota folyamatosan rosszabbodott (elment a hangja, vagyis valószínűleg a hangszalagot beidegző ideg daganatos károsodása miatt lebénult a hangszalagja, erőtlenné vált), szintén megfelel annak a klinikai képnek, ahogy egy tüdőrákos beteg állapota a betegség előrehaladtával rosszabbodik.

Feltételezzük, hogy a betegség rosszabbodását, a rákos folyamat szétterjedését az esetleg elvégzett vizsgálatok, leletek, egyéb dokumentációk is alátámasztották, amelyet édesanyja kapott, s aminek információ tartalmát Ön is ismerhette, hiszen, ahogy írta, nagyon közel álltak egymáshoz édesanyjával.

Egy ilyen rosszabbodó daganatos állapotban nem várható, hogy amikor a teljesen elgyengült beteg bekerül a kórházba, ott meggyógyítják, ennek nincs realitása. Hiszen ha lehetett volna, már korábban ez történt volna. A hospice gondozás általában nemcsak az utolsó napokról, órákról szól, a hospice szolgálattal már akkor érdemes felvenni a kapcsolatot, tájékozódni a lehetőségekről, amikor a beteg az utolsó hónapjait éli, de még nem a szó szűkebben vett értelmében haldoklik. Ilyenkor több esély van kialakítani annak a lehetőségét, hogy a beteg az utolsó napjait, óráit is otthonában tölthesse.

Ha már a beteg szervezete az összeomlás határán van, ahogyan ez Önöknél is történhetett, a beteg legtöbbször kórházba kerül. Előrehaladott, áttétekkel teli, utolsó napjait élő daganatos beteget nem szoktak újraéleszteni. Ilyenkor a kórházi felvétel elsődleges célja az, hogy a hozzátartozó ne egyedül nézzen szembe az utolsó napok nehézségeivel, a beteg a lehetőségekhez képest szakszerű és az életvégi tüneteket mérséklő ellátást kaphasson (pelenka, oxigén, folyadékpótlás, fájdalomcsillapítás). (Azt, hogy az édesanyja milyen injekciót kapott az utolsó napokban, a két évvel ezelőtti orvosi dokumentációkból derülhetne ki.)

Amennyiben a hospice látta volna el otthon az utolsó hetekben-napokban, akkor is a légzési-keringési rendszer összeomlásakor az esetleg jelenlévő hospice nővér sem az újraélesztésre gondolt volna, ha jelen van (ami nem biztos, hiszen csak napi pár órát finanszíroz a társadalombiztosítás a házi ápoló szolgálati tevékenységből, hospice gondozásból), a nap túlnyomó részében a család van a haldoklóval. A hospice ellátásnak egyébként is egyik deklarált alaptétele, hogy az életet sem megrövidíteni, sem meghosszabbítani nem célja a hospice szolgálatnak.

Ilyenkor is fontos, hogy a hozzátartozó a lehető legtöbbet a beteg mellett lehessen, ha szeretne, ezért is szóltak önnek, amikor a nővérek azt látták, hogy valószínűleg az utolsó órák következnek. Sajnos a legtöbb helyen nem alkalmasak arra a kórtermek, hogy a hozzátartozó benn aludjon a sok ágyas kórtermekben. Az átlag onkológiai, hematológiai osztályok, belgyógyászati osztályok sajnos messze vannak attól, hogy külön kis kórtermeket lehessen kialakítani, ahol a haldokló beteg mellett a családja is ott lehet folyamatosan, s ez nem zavarja a többi beteget. Gyász-szobák kialakítása néhány helyen az országban már megtörtént, ahol a halottal még egy kis időt együtt tölthet a hozzátartozó, de a legtöbbször erre a kórteremben kerül sor.

Még mindig keveset tudunk arról, hogy az utolsó órákban egy eszméletlen, előrehaladott daganatos beteg mit érez, mit él át, a környezetéből milyen ingereket fog még fel, de aki gyakran lát haldokló beteget, az általában azon a véleményen van, hogy ilyenkor már sok a fájdalom és a kínlódás, amit a beteg esetleg már nem is tud megfogalmazni… Ezért nem törekednek arra jelenleg az orvosok, hogy ezt az időszakot még pár nappal meghosszabbítsák, hiszen tudják azt, hogy a beteg daganatos betegsége az élettel össze nem egyeztethető helyzetet hozott létre (lényegét, tehát a helyzet kimenetelét tekintve ahhoz hasonlóan, mint amikor balesetben halálos koponyasérülés történik, vagy nagy belső vérzés, amelyben pár perc alatt sokkba kerül és elvérzik a sérült). Könnyet is gyakran látni az utolsó perceit-óráit élő haldokló szemében, de hogy ez mennyire fejez ki érzelmet, és mennyire „csak” egy vegetatív reflex, esetleg a fájdalom jele, szintén nehéz megmondani.

Amikor az ember nagyon közeli hozzátartozóját veszíti el, gyakran a halál utáni első év, a gyászév leteltével sem csökken jelentősen a fájdalom és a veszteség érzés, esetleg ehhez kapcsolódóan a mulasztások érzése és az önvád. De az idő előrehaladásával ez fokozatosan mérséklődni szokott, különösen abban az esetben, amikor egy megváltoztathatatlan helyzet állt elő, amire a hozzátartozónak – ahogyan jelen esetben Önnek – sem lehetett már érdemi befolyása. Édesanyja sorsát nem tudta volna Ön sem megváltoztatni, a legyengült, a szétterjedt daganatos betegség súlya alatt összeroppant szervezetet életben tartani.

Amennyiben a veszteségérzés tartósan kínzó marad, szóba jöhet, hogy sorstársakat keressen, hátha a lakóhelyéhez közel működik gyászcsoport vagy a gyász feldolgozásában segítséget nyújtani tudó pszichológus, pszichiáter. Ezek megtalálásában a hospice szolgálat is segíthet.

Folyamatos információk és tapasztalatcsere lehetősége a Rákgyógyítás Facebook közösségi oldalán.

Kapcsolódó cikkek:
Gyászolók az interneten
Tüdőrák
Fájdalomcsillapítás
Fájdalomcsillapítás: lehetséges és kötelező!
Rákbetegség: nem elég a testet kezelni
Segítség a rákbetegek családtagjainak
A magányos haldoklás ellen küzdenek
Ahogyan az életre, a búcsúra is készülni kell

Korábbi kérdések és válaszok a témában:
Érzett-e valamit?
Kissejtes tüdőrák végstádium
Tüdőrák: meddig tarthat a végstádium?
Tüdőrák és a palliatív kezelés
Tüdőrák végstádium
Otthon meghalni
Áttétes tüdőrák: romló koncentráció
Tüdőrák és magatartászavar
Tüdőrák: áttét a szívburkon
Tüdőrák, agyi áttét