– Elvileg az otthoni szakápolási szolgáltatások teljes lefedettséget biztosítanak az országban, azaz a kórházi ellátáshoz hasonlóan minden rászoruló betegnek hozzá kellene jutnia ehhez a társadalombiztosítási ellátási formához is. A legtöbbször a betegek vagy az orvosok információhiánya az oka, hogy nem kapja meg mindenki e háttértámogatást azok közül, akiknek a leginkább szükségük lenne rá – ad tömör látleletet Schaffer Judit, a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület elnöke. Gyorsan azért hozzáteszi: minden igényt nem is tudnának kielégíteni, mert minden területre lakosságszám arányosan meg van határozva, hogy mennyi vizitet fizet ki az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP).

Az otthoni szakápolást jellemzően magánszolgáltatók – ritkábban önkormányzatok, alapítványok, egyesületek – végzik, a kollégák között szakápolók, gyógytornászok, fizikoterápiás asszisztensek, olykor logopédus található. Sokan kórházi, klinikai munkahelyük mellett, másodállásként vállalnak otthoni ellátást. A szolgálatvezetők is szeretnek olyan nővérekkel dolgozni, akik mögött intézményi háttér áll, mert a kórházi szakápolók folyamatos gyakorlatban vannak, ismerik az orvosokat és a szakmai újdonságokat is.

Kiváltani a kórházi létet

Az otthoni szakápolás célja, hogy a beteg otthoni környezetben, személyre szabottan, humánus és szakszerű ápolásban részesüljön. Ezzel az ellátási formával a kórházi kezelések száma csökkenthető, illetve időtartama lerövidíthető – ez a magyarázata, hogy az otthonápolást a rászorulóknak ingyenesen biztosítja a társadalombiztosítás, hiszen még így is sokkal olcsóbb a beteg ellátása, mint ha kórházban gondoznák. Fontos kitétel ugyanakkor, hogy ez nem egy szabadon igényelhető „kényelmi” szolgáltatás: csak abban az esetben vehető igénybe, ha a beteg egészségi állapota – orvosi végzettséghez nem kötött – komplex kórházi ápolást igényelne, viszont azt egyenértékűen helyettesíteni lehet az otthoni szakápolás körében nyújtható ellátásokból összeállított kezeléssel.

Az OEP tételesen meghatározta mely ellátások adhatók házi szakápolás keretében. Ezek közé tartozik a műtéti területek, zárt és nyitott sebek ellátása, az operációk utáni ápolás, a felfekvések, fekélyek ellátása, korlátozott önellátás esetén a testi higiéné biztosítása és a mozgás segítése, az intravénás folyadékpótláshoz és gyógyszerezéshez kapcsolódó infúzióadás, a katéterezéshez, hólyagöblítéshez kötődő ápolási teendők. A szondatápláláshoz, a folyadékbevitelhez, a légcsőkanül tisztításához kapcsolódó tevékenységek, illetve ezek megtanítása éppúgy beletartozhat ezen ellátási formába, mint az egyes bélműtétek után szükségessé vált sztómának vagy különböző célt szolgáló dréneknek a kezelése.

Bizonyos esetekben rehabilitáció is nyújtható odahaza. A betegség következményeként átmenetileg vagy véglegesen kiesett vagy csökkent funkciók helyreállításához, fejlesztéséhez vagy pótlásához kapcsolódó ápolás keretében a gyógyászati segédeszközök, a protézisek, a mozgás és mozgatás eszközei használatának megtanítása, a hely- és helyzetváltoztatás házi segítése is indokolható orvosilag. Sor kerülhet beszéd-, légzés-, oxigén- vagy elektroterápiára, rendelhető gyógytorna. A tartós fájdalomcsillapításban is segítségére lehetnek a betegnek. A gyógy-szerválasztás és a dózis beállítása természetesen az orvos kompetenciája, ám a fájdalom jellegének, enyhülési-erősödési ciklusának feltérképezésével fontos támpontokat nyújthatnak az ápolók is.

Az ellátás korlátai

Az otthoni szakápolást elrendelheti a háziorvos saját kezdeményezésre vagy intézeti zárójelentés alapján, valamint a járóbeteg- vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó intézmény szakorvosa közvetlenül, ha szerződése van az otthoni szakápolást nyújtó szolgáltatóval. Intézeti zárójelentésen akkor javasolható otthoni ápolás, ha az osztály előzetesen lekötötte a betegnek a szakápolást, és erről a háziorvost is értesítette.

Élnek korlátozások is, amelyek keretet szabnak a felírásnak. Alapszabály szerint az otthoni ellátás időszaka nem lehet hosszabb, mint az adott betegség miatt szükséges kórházi ápolás időtartama lenne. Egyszerre legfeljebb 14 vizit rendelhető, azonban ismételt orvosi vizsgálatot követően, új elrendelő lap alapján ez további három alkalommal meghosszabbítható.

Egy naptári éven belül folyamatos ápolást a kezelőorvos tehát összesen 56 vizit mértékéig rendelhet el azzal, hogy ha napi többszöri látogatás szükséges, az akkor is csak egy vizitnek számít. Ha a beteg állapota szükségessé teszi az ezt meghaladó ellátást, akkor a kezelőorvos, az OEP ellenőrző főorvosának egyetértésével egyedileg meghatározott további vizitszámot rendelhet el, ha a kapacitás a szolgáltatónál rendelkezésre áll.

– Az otthonápolás természetesen nem válthatja ki a családi gondoskodást: egy vizit 1-3 órán át tarthat, ám a napnak van további 21-23 órája, amikor szükség van arra, hogy a betegnek legyen támasza, segítsége. Ennek a megszervezése a családra hárul, amelyet a rokonok önmaguk vállalnak fel, ritkább esetben fizetett ápolót fogadnak. Térítéses szolgáltatással a hivatalos szolgálatoknak csak egy része foglalkozik. Inkább magánúton oldja meg, aki megteheti, például sok erdélyi ápolónő is jár át Magyarországra betegeket gondozni – avat be az otthonápolás hivatalos és a szolgálatoktól független menetébe Schaffer Judit.

Bizalmas kapcsolat a családdal

– A városokban élőknek több lehetőségük van a segítségkérésre, s nyitottabbak is a különféle szolgáltatásokra mint a falvakban. A községekben egyrészt még erősebb az összetartás, jobban számíthatnak a rokonaikra vagy akár a szomszédjukra a betegek, másrészt zárkózottabbak is az emberek, s ott rögtön feltűnik az utcának, ha egy idegen autó áll meg valamelyik ház előtt – világít rá a lakóközösségek eltérő mentalitására Kerkai Gyuláné, a Somogy, Vas, Veszprém és Zala megyében városokat és aprófalvas térségeket egyaránt ellátó egyik szakszolgálat vezetője.

Kerkai Gyuláné 1994-ben – otthagyva a Zala megyei kórház 100 ágyas belgyógyászatának főnővéri állását – az országban az elsők között kezdett otthonápolással foglalkozni. Felidézi: idő kellett, amíg a háziorvosok elfogadták, hogy a praxisukba tartozó betegek ellátásába külső szakemberek is bekapcsolódnak. Mára elismerést vívtak ki azok a szolgáltatók, amelyekkel az orvosok és a betegek is elégedettek.

– Csak olyan munkatársakkal szabad dolgozni, akiknek a szakmai felkészültsége mellett jó a kapcsolatteremtő képességük is. Ebben a szakmában ugyanis nem elég az ápolási teendőkhöz érteni, hiszen mi nem intézményi keretek között dolgozunk, a családok beengednek bennünket az otthonukba. Ezzel olyannyira belelátunk az életükbe, mint senki más, akivel az ellátásuk során az egészségügyben találkoznak: ez egyben lehetőség a segítségnyújtásra, ugyanakkor nagy felelősség is – fogalmaz Kerkai Gyuláné.

A szolgálatvezető az egészségügyi ellátás legnagyobb hiányosságát abban látja, hogy gyakran elsikkadnak fontos kérdések, ezért a betegek egyrészt nem ismerik kellően a lehetőségeiket, másrészt feszítő dilemmáik maradnak megválaszolatlanul. Emiatt sokszor bizonytalanságban telnek hetek-hónapok, s ez a feszültség rárakódik az egyébként is nehéz élethelyzetre, amit átélnek. Kulcsszerepe van a kezelőorvosnak és a háziorvosnak, hogy ők milyen kapcsolatban vannak az ápolási szolgálatokkal, s indokolt esetben felvetik-e betegeiknek az otthonápolást, mint lehetőséget.

Ápolás mellett útmutatás

Az ápolási teendők mellett fontos a páciensek életvezetésének segítése is, hiszen az otthoni szakápolás nem a végstádiumú betegek hospice ellátását jelenti, hanem átmeneti segítség, amelynek célja a mielőbbi felépülés elősegítése. Ennek pedig az is része, hogy a beteget amennyire lehetséges, rávezessék az önállóságra, illetve a családtagokkal megtanítsák az ápolási teendőket, felhívják a figyelmet azokra az esetleges szövődményekre, amelyeket maguk is tudnak kezelni, illetve amelyek esetén feltétlenül orvosi segítséget kell kérni.

– Már az első látogatás alkalmával el kell kezdődnie a betegoktatásnak, hogy mire lejár az orvos által kiírt penzum, a páciens és a családtagok „levizsgázhassanak” a szakápoló előtt. Minél rövidebb idő alatt kell jó eredményeket elérnünk: csak indokolt esetben szabad újabb viziteket kiírni egy betegnek, hiszen más is segítségre vár, s egy elnyújtott ápolás a finanszírozás korlátai miatt mástól venné el a lehetőséget.

– A magát elhagyni hajlamos beteggel meg kell értetni, hogy például a gyakorlatokat nem a gyógytornász kedvéért kell azokon a napokon is végigcsinálni, amikor nincs ott a szakember, hanem az erőfeszítésekre azért van szükség, hogy mihamarabb megerősödjön, s ne váljon kiszolgáltatottá. Olykor a családtagokat is igyekszünk afelé terelni, hogy a beteg igénye és vérmérséklete szerint próbáljanak segíteni, s ne feltétlenül ahhoz ragaszkodjanak, amit önmaguk jónak gondolnak: megterhelő lehet a beteg számára a türelmetlenséggel társuló presszió a környezet részéről. Más esetekben viszont a túlápolás is korlát lehet, mert lassíthatja az önállósodást, a felépülést – hangsúlyozza az egyensúly megteremtésének fontosságát Kerkai Gyuláné.

Kapcsolódó cikkek:
Ápolási tapasztalatok: a betegek és a sugárkezelés
Sugárkezelés: házi és kórházi praktikák
Az orvosok utat mutatnak, a nővérek segítenek végigenni rajta
Kemoterápia: házi és kórházi praktikák

A cikk a Rákgyógyításmagazin 11. számában, a 2011. tavaszi kiadásban jelent meg. Szerző: B. Papp László. A hirdetések nélküli országos magazin negyedévenként 15 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tudományos partnerségével megjelenő ingyenes lap a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, a betegség lelkivonatkozásai, a családi kapcsolatokalakulása.