Még egy kezdeti stádiumú daganatos betegség is járhat kóros fogyással. Már egy egészen kicsiny méretű daganatos góc is képes olyan anyagokat termelni a szervezetben, amelyek étvágycsökkenést, felszívódási zavarokat okozhatnak. Az idegesség, a betegséggel vagy az onkológiai kezelésekkel járó esetleges mellékhatások, mint a hányinger, a hányás, a hasmenés vagy a szájban kialakuló nyálkahártya-gyulladás miatti fájdalmas rágás és nyelés mind-mind fokozhatja a fogyást. A kóros fogyás ellen tudatosan tenni kell, mert a legyengülés egyrészt rontja az életminőséget, másrészt gátja lehet a daganatellenes kezelések megkezdésének vagy folytatásának is. Nem elég többet enni, az esetek jelentős részében orvosi beavatkozás is indokolt.
Malnutríciónak nevezik az alultápláltság állapotát. Ez nem objektív soványságot jelent, hanem olyan hiányállapotot, amikor egyensúlyzavar lép fel, tehát adott tápanyagból többet használ fel a szervezet, mint amennyihez hozzájut vagy hasznosítani tud.
Ha az alultápláltság hosszabb időn át fennáll, s a fogyást okozó különféle fizikai, biokémiai és lelki tényezők összeadódnak, illetve gyulladásos tényezőkkel is kiegészülnek, egy komplex tünetegyüttes alakulhat ki, amelyet anorexia-cachexia szindrómának hívnak. Ez magyarul a daganattal összefüggő soványságot (régies szóhasználattal daganatos senyvességet) jelent.
A szindróma jellemzője, hogy 6 hónap vagy annál rövidebb idő alatt elveszíti a beteg a testsúlya 10 százalékát. Mindez gyakran erőtlenséggel, fizikai és szellemi fáradékonysággal társul. Nem ritka ezen állapotban a vérszegénység kialakulása sem, s az immunrendszer gyengüléséből adódóan növekszik a fertőzések kockázata, elhúzódóbbá válik a sebgyógyulás, csökken a kemoterápia és a sugárkezelés hatékonysága, a mellékhatások viszont felerősödhetnek.
A kóros fogyás stádiumai
A daganattal összefüggő kóros fogyást három stádiumba sorolják. Az első stádium a pre-cachexia, amikor az étvágytalanság mellett az anyagcsere is megváltozik, de a testsúlyvesztés még 5 százaléknál nem nagyobb. A második stádiumban intenzívebbé válik a fogyás, az egész szervezetet érintő gyulladásos folyamat is kimutatható, amit a laboratóriumi leleteken a CRP (C-reaktív protein) érték jelentős emelkedése is jelez. A harmadik, előrehaladott stádiumban (refrakter cachexia) az erőteljes, s gyakran már visszafordíthatatlan leépülési folyamatok uralják a kórképet.
Több kutatás is alátámasztotta, hogy a rák végzetessé válásában nem elhanyagolható arányban közvetlen ok a legyengülés, s az anorexia-cachexia következtében kialakuló szövődmények. Önmagában már ez is indokolja, hogy meg kell előzni, meg kell állítani, vissza kell fordítani a kóros fogyást, amely a daganatos betegek több mint felét érinti.
Táplálásterápia, gyulladásgátlás
A betegek fogyása tehát nem csak abból ered, hogy nem esznek eleget, hanem a háttérben egy összetett, az anyagcsere egyensúlyát megbolygató gyulladásos folyamat játszódik le. A kóros fogyás kivédésére, illetve csökkentésére sem elegendő tehát többet enni – pláne, hogy erre sok esetben nem is képes a beteg, akit netán más mellékhatások is gyötörnek. A tumoros cachexia ellen orvosi eszközöket is be kell vetni.
A kezelőorvos javasolhat vagy táplálásterápia keretében vényre rendelhet különféle édes és sós ízesítésben elérhető, kifejezetten a daganatos betegek számára kifejlesztett speciális tápszereket is. Ha bármilyen okból nem tud a beteg szájon át étkezni, szonda bevezetésére és szondatápszerekre lehet szükség. A kalóriapótláson túl pedig szükséges a gyulladásos folyamat gátlása, s a daganatból felszabaduló káros anyagok (citokinek) ellen ható anyagok (anticitokinek), valamint étvágygerjesztők adása.
