Amint arról a Medical Online szakportál hírt adott, a dr. Neil Hayes (Észak-Karolinai Egyetem, Chapel Hill) vezette kutatócsoport az agydaganatok négy különböző alcsoportját azonosította, amelyek más-más molekuláris jellegzetességekkel rendelkeznek – ez elvileg lehetővé teszi a személyre szabott, célzott kezelést. Emellett azt is kimutatták, hogy a négy altípus más-más jellegű sejtekből indul ki; ebből következően is más-más kezelést igényelnének, közölték a Cancer Cell-ben.

 

A GBM nagyon gyorsan átterjed az agy más részeire is, ezért nehezen kezelhető, a betegek legtöbbje a diagnózist követő 14 hónapon belül meghal. A betegség gyakorisága az Egyesült Államokban 3/100 000.

 

Dr. Hayes munkacsoportja 206 beteg agydaganatát vizsgálta annak a kormányzat által támogatott projektnek (Cancer Genome Atlas) a keretében, amely a különféle rákos daganatok genomjának feltérképezésére irányul. A génexpressziók alapján azonosították a négy altípust, majd olyan, a daganat viselkedésében megmutatkozó jellegzetességeket kerestek, amelyek különböznek az alcsoportokban, és sikerült is ilyeneket találniuk – az egyes altípusokba tartozó rákok növekedése, terjedése több tekintetben is eltér egymástól, és másként reagálnak a kemoterápiára és a sugárkezelésre.

Az ún. klasszikus altípusba tartozó GBM 50 százalékkal gyorsabban gyógyult, ha agresszív kemoterápiát és sugárkezelést alkalmaztak, mint alacsonyabb dózisok esetén. Ez a hatás két másik altípusban (mesenchimalis és neurális) sokkal gyengébb volt, és a negyedik, proneurálisnak nevezett  altípusban egyáltalán nem mutatkozott. Amint a kutatók a Reutersnek elmondták, ez arra utal, hogy az egyes altípusok nem egyformán reagálnak az egyes gyógyszerekre.