Másfél évvel ezelőtt diagnosztizálták az akkor 54 éves Komáromy Andreánál a petefészekrákot, amely áttétet adott a nyirokcsomókba is. Egy percig sem volt kérdés számára, hogy végigcsinálja az orvosi kezeléseket és mindent megtesz annak érdekében, hogy meggyógyuljon. Azért vállalta, hogy elmondja történetét a Rákgyógyítás Magazin hasábjain, hátha abból mások is erőt meríthetnek. A betegek gyakran érzik ugyanis magukat kiszolgáltatottnak és tehetetlennek az egészségügy útvesztőiben, ám amint Andrea történetéből kiderül, sok olyan lehetőséget lehet találni az onkológia falain túl, amelyek – kellő nyitottsággal és sok erőfeszítéssel – hozzájárulhatnak az állapot és a kilátások javulásához.
Komáromy Andrea
– Egészségesnek gondoltam magam, kórházban sem kezeltek még életemben, amikor 2017 decemberében bármiféle előzmény nélkül rosszul lettem. Néhány nap alatt megfordult velem a világ – emlékezik vissza Andrea kálváriája kezdetére. A sürgősségi részlegen megállapították: petefészekrákja van. Öt nap múlva már a műtőben feküdt. Az operációból még alig ocsúdott fel, amikor újabb letaglózó hírt közöltek vele: ahhoz, hogy a betegséget nagyobb eséllyel meg tudják fékezni, az egyik legerősebb kemoterápiás kezelést kell kapnia.
– Olyan gyorsan zajlott minden, szinte fel sem fogtam, hogy mi történik velem, csak csináltam, amit mondtak. Az operáció legyengített, ám két hét elteltével már kezdődött is a kemoterápia, ami még inkább elszívta az energiámat. Nőként nehéz volt megélni, hogy kihullott a hajam. Nem volt étvágyam sem, ám a mindennapokban leginkább az állandósuló fáradtság, erőtlenség viselt meg – emlékezik vissza az onkológiai kezelés hónapjaira.
Mit tehetek a jelenben?
Andrea a nehézségek ellenére nem hagyta el magát: a műtét után egy hónapig volt szabadságon, majd – igaz a korábbinál kisebb terheléssel – visszament dolgozni. Fontosnak érezte bizonyítani önmagának, hogy egy még oly súlyos betegség árnyékában is megállja a helyét. Ezenkívül a munka figyelemelterelésként is szolgált, hogy ne a betegségen rágódjon.
Komáromy Andrea diplomata karriert futott be, élt Nagy-Britanniában, Ausztriában, Svájcban is, dolgozott a Külgazdasági és Külügyminisztérium főosztályvezetőjeként, majd kulturális rendezvények szervezése lett a feladata. A rosszulléte előtt egy rendkívül stresszes időszakot élt át. A betegsége felszínre kerülése után a korábbihoz képest egy idegileg kevésbé megterhelő munkaterületet vállalt, ám tisztában van azzal: nemcsak a stressz mértéke számít, hiszen feszültségek mindenkinek az életében vannak. A testi-lelki egészséget inkább az befolyásolja, hogy miként viszonyul valaki ezekhez a kihívásokhoz.
– Megvizsgálták azt is, öröklött BRCA génmutáció áll-e a betegségem hátterében, de a molekuláris diagnosztika ezt nem támasztotta alá. Azonban utólag már felesleges is rágódni azon, hogy milyen tényezők járulhattak hozzá a rák megjelenéséhez, egyértelmű válasz erre úgysincs. A kialakult állapotot kell kiindulási helyzetnek tekinteni, majd azt megnézni, hogy abból mit lehet kihozni. Amíg a történtek kezdetén csak sodródtam az eseményekkel, hamar elhatároztam: nem passzív elszenvedője akarok lenni a kezeléseknek, hanem aktívan tenni fogok a javulásért és tevékeny részese leszek a folyamatnak – fogalmaz Komáromy Andrea. Feltérképezte azokat az onkológián kívüli kiegészítő lehetőségeket, amelyeket az orvostudomány is elfogad és nem tekint kuruzslásnak.
Lépésről-lépésre a javulásért
– Mindenekelőtt megkerestem egy dietetikust, hogy ne hallomásokra alapozzak, hanem az állapotomhoz igazodó, személyre szabott, szakavatott segítséget kérjek az étrendem átalakításában. A második fontos pillért a pszichológia jelentette. A Dél-Pesti Centrumkórház onkológiai centrumában érdeklődtem, hogy milyen tanfolyamba kapcsolódhatnék be, amely segíthetne a szorongás csökkentésében, a belső erőtartalékaim mozgósításában. Részt vettem egy Simonton-tréningen.
A Simonton-tréning egy komplex pszichológiai rehabilitációs program. Olyan módszereket és relaxációs technikákat tanítanak, amelyekkel kiegyensúlyozottabbá válhat a beteg, hatékonyan csökkenthető a szorongás, a halálfélelem. Segítségével sikerülhet úgy együtt élni a betegség tudatával, hogy az kevésbé legyen nyomasztó a mindennapokban. A módszer abból indul ki, hogy ha a negatív érzelmek és stresszhatások képesek hozzájárulni egy betegség kialakulásához, akkor a pozitív érzelmek az állapotjavulásban is szerepet játszhatnak. A Simonton-módszer a betegek képzeletére épít: megnyugtató relaxáció közben az érzelmekhez, félelmekhez képeket társítanak, ezáltal segítenek megfogalmazni, feldolgozni, kezelni azokat.
– A pszichológia nem egy lila ködbe vesző tudomány, mint sokan képzelik, hanem olyan kézzelfogható eredményei lehetnek, mint az orvosi kezeléseknek. Én például kezdetben éjszakánként sem tudtam kipihenni magam, a kialvatlanság és zaklatottság pedig egy negatív örvénybe képes sodorni az embert. Ennek feloldásában nagyon sokat segített a jógalégzés és a meditációs gyakorlatok, amelyeket ma is nap mint nap alkalmazok – hoz konkrét példát az eredményekre Komáromy Andrea.
A féléves onkológiai kezelés átmeneti javulást hozott, ám szükség volt egy újabb kemoterápia indítására. Ezek a kezelések azonban már kevésbé viselték meg, mint a korábbiak. Az étkezésen és a pszichológiai módszerek elsajátításán túl egy harmadik pillért is nagyon fontosnak tart Andrea: a mozgást. Aki erőt tud venni magán és az állapotának megfelelően sportol, nemcsak az étvágyán és a terhelhetőségén képes javítani, de egyúttal sok feszültségtől is természetes módon megszabadul. Kezdetben sétabotos gyaloglással (nordic walking) kezdte, majd rendszeresen úszni járt, ezt egészítette ki a jógával.
Egészséges élet a betegséggel
– Azt tapasztaltam meg, hogy egyre jobban érzem magam a bőrömben, ezt még az újra elindított kemoterápia sem tudta megtörni. Nem élek rózsaszín ködben, tudom, hogy nem sikerült még meggyógyulnom a betegségből, de bízom a szervezetemben és sokakkal ellentétben én nem utálom a rákomat, hanem igyekszem azt elfogadni. Kísérőtársamnak tekintem: egyelőre megvagyunk egymás mellett. De közben rövid- és hosszútávú célokat tűzök ki magam elé. Igyekszem tenni a dolgomat úgy a családi, mint a baráti és munkahelyi életemben. Próbálok egészséges emberként élni.
Petefészekrákot minden évben 1400-1600 nőnél fedeznek fel Magyarországon. A betegség nagyon ritka esetekben akár még gyerekkorban is megjelenhet, a kockázat más tumoros megbetegedésekhez hasonlóan az idő előrehaladtával nő. Petefészekrák tehát minden életkorban előfordulhat, a betegek többsége ugyanakkor 60 év feletti.
