A nyirokcsomókban gyakran fordulnak elő daganatos gócok, ám ezek az esetek többségében egy elsődleges (primer) tumorból kiindult áttétek. Ritkábban, de maguk a csontvelőből vagy nyirokcsomókból kiinduló nyiroksejtek (limfociták) is képesek tumoros elfajulásra, ezek a limfómák. A nyirokcsomók fertőzések, gyulladások vagy sok más betegség miatt is megduzzadhatnak, azonban a fájdalmatlan, nagyra növő nyirokcsomók mindig felvetik a limfóma gyanúját. Amíg azonban például a nyaki nyirokcsomók kóros növekedése hamarabb feltűnhet, a test mélyén lévő nyirokcsomók duzzanata sokáig rejtve maradhat.
– Limfómákból is több mint 50-féle altípus létezik, alapvetően a Hodgkin és a Nem-Hodgkin limfómákat szoktuk megkülönböztetni. Hodgkin-kórban a nagy nyirokcsomóban viszonylag kevés daganatsejt van, amelyet sok védekező sejt próbál támadni, ám eredménytelenül. A Hodgkin-limfóma jellemzően egyikről a másik nyirokcsomóra ugrik és gyöngyfűzér-szerűen szaporodik, de a nyirokrendszerből, illetve a májból és a lépből ritkán lép ki. Non-Hodgkin-limfóma esetén a megnagyobbodott nyirokcsomó tele van daganatsejtekkel: a gyakoribb a B-sejtes forma, a jóval ritkább, de agresszívebb természetű a T-sejtes limfóma. A Non-Hodgkin-limfóma kilép a nyirokrendszerből és akár egymással párhuzamosan is megjelenhet a szervezet egymástól távoli szerveiben is – ismertette prof. dr. Mikala Gábor, a Dél-pesti Centrumkórház Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet részlegvezető főorvosa
– A Hodgkin-limfóma volt az első daganatos betegségek egyike, amelyet már 60 évvel ezelőtt is eredményesen lehetett kemoterápiával kezelni. A kemoterápia ma is része az eszköztárunknak, amelyet célzott immunterápiával kombinálhatunk, ez az immuno-kemoterápia. Az immunterápiás megközelítések a hematológiai daganatoknál is teret nyertek, emellett az őssejt átültetésnek is fontos szerepe van ma. Mivel a limfóma a teljes szervezetet érintő betegség, a daganatsebészetnek a kezelésben nagyon ritkán van szerepe és a szintén helyi beavatkozásnak számító sugárkezelés is ma már csak kiegészítő kezelés. Azokban az esetekben alkalmazzuk, amikor például bénulással fenyegető gerincvelői daganatnál helyileg gyors méretcsökkenést kell elérni – foglalta össze Mikala Gábor. Ritka esetekben a limfómáknál is előfordul az, hogy a diagnosztizált, de tünetmentes betegséget akár éveken át csak megfigyelik, nem kezelik azonnal, hanem akkorra tartogatják a terápiát, amikor a betegség előbbre halad.
Áttekintő előadás a vérképzőszervi daganatokról és kezelési lehetőségeikről:
