A betegség a teljes vérképzőrendszert érinti, ezért a kezelésben a hematológiai osztályoké a főszerep. A limfóma megjelenhet a gyomor-bélrendszer nyirokszöveteiben, a csontvelőben, a májban és a lépben is, ám az esetek nagyobb részében magukban a nyirokcsomókban keletkezik, s egy adott régió nyirokcsomóit egyszerre érinti. A betegség egyes típusai fiatalabb, mások idősebb korban jellemzőbbek. Kialakulásában egyes fertőzések (pl. Helicobacter, EBV-vírus) és genetikai tényezők is szerepet játszhatnak.

A betegséget nem egyszerű felfedezni, mert tünetei nem specifikusak: visszatérő láz, éjszakai izzadás, de a daganatok helyétől függően más panaszok is jelentkezhetnek. Jellemző ugyanakkor az egy centinél nagyobb, fájdalmatlan, esetenként gyorsan növekvő nyirokcsomó(k) megjelenése – de ez sem fedezhető fel mindig kezdeti stádiumban, hiszen nemcsak felszínközeli nyirokcsomók lehetnek érintettek.

A kezelés és a beteg kilátásai a limfóma típusától is függnek: megkülönböztetnek Hodgkin- és non-Hodgkin, B-sejtes és T-sejtes, akut és krónikus limfómát, s a csontvelőt érintő, plazmasejtes daganatnak hívott myeloma multiplexet is e betegségcsoportba sorolják.

Vannak indolens limfómák, amelyeket évekig nem is kell kezelni. Más részük azonnali beavatkozást tesz szükségessé, mert gyorsan terjed a folyamat. Elérhetők olyan célzott gyógyszeres terápiák, amelyek kifejezetten a daganatos nyiroksejteket képesek elpusztítani, így kevesebb mellékhatással és eredményesebben tudnak fellépni az orvosok a nyirokrendszeri betegség ellen.

Kapcsolódó cikkek:
Limfóma: egyre több a beteg idehaza is
Leukémia, limfóma: mi folyik az ereinkben!?
Hematológia: az őssejt-transzplantáció gyakorlata
Myeloma multiplex