Ugyan a daganatos betegségeket gyakran összefoglaló néven „rák”-ként emlegetik, ám alapvetően eltérő eredetű és viselkedésű betegségekről van szó. Egy hatóanyag csak akkor alkalmazható egy betegségtípusban (indikációban), ha abban bizonyították hatásosságát.
Egyetlen daganatellenes hatóanyag sem univerzális gyógyszer. Hiába használnak egy gyógyszert évek óta például a gyomorrák kezelésére, vastagbélrákban csak akkor alkalmazható, ha előbb abban is bizonyítják a hatását. (Kivétel ez alól az úgynevezett off-label, azaz indikáción túli gyógyszerrendelés ritka esete, amelynek lényegét önálló cikkben foglaljuk össze.)
Miközben a daganatok sokban különböznek egymástól, vannak közös jegyeik is, így azonos hatóanyagok hatásosak lehetnek különféle eredetű tumorok kezelésében is. Ilyen közös jellemző például a ráksejteknek az egészséges sejteknél gyorsabb anyagcseréje és osztódása, amit a klasszikus citosztatikus kemoterápiás hatóanyagok használnak ki a sejtpusztításra. A vastagbélrák kezelésében alkalmazott kemoterápiás hatóanyagok egy része más daganattípusban is használatos, s ez igaz a célzott terápiás gyógyszerekre is.
A molekuláris diagnosztika térnyerésével felvetődött: a daganat szöveti típusánál fontosabb lehet a tumorsejtek molekuláris genetikája. Magyarul: e megközelítés szerint kevésbé számít, hogy egy daganat a vastagbélben, a gyomorban vagy az emlőben van-e, ehelyett a ráksejtekben lévő molekuláris genetikai elváltozások (mutációk) számítanak, azokat kell elsődleges daganatterápiás célpontnak tekinteni. Ezt a megközelítést ugyanakkor sokan vitatják. A jelenleg széles körben elfogadott nézet szerint az onkológiai kezelést nem lehet függetleníteni attól, hogy hol van, milyen szövetből ered a tumor, s az adott betegségtípus kezelésében milyen hatóanyagokat törzskönyveztek.
Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról
Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!
