Miközben gyógyszerkiadásunk megfelel az európai államok átlagának, daganatos betegségek gyógyítására feleannyit se költünk mint az EU-ban általában, az új terápiákhoz való hozzáférésben pedig sereghajtók vagyunk. Ezek a fő megállapításai annak a nemzetközi kutatásnak, amelyben svéd kutatók az elérhető adatok alapján a gyógyszerekhez való hozzáférést, a rákbetegség társadalmi terheit, előfordulási és halálozási adatait vetették össze számos országban.
A svéd Karolinska Institute két professzora, az egészség közgazdaságtan alapítói két év után újra feltérképezték a rákbetegek helyzetét a világ különböző országaiban. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság (MKOT) gondozásában most magyar nyelven is elérhető elemzés meglehetősen lesújtó képet fest Magyarországról: a halálozási arány európai uniós összehasonlításban itt a legrosszabb, ráadásul nálunk csak a lengyelek költenek kevesebbet rákgyógyításra. Amíg az egy főre jutó költés átlagosan 125 euró, nálunk mindössze 49 euró. Ugyan az ugyanígy számított gyógyszerköltség 67 kiemelt onkológiai készítmény esetében már az uniós átlagnak megfelelő, ez azonban a gyógyulási, illetve halálozási statisztikákban nem látszik.
Az anyagot most itthon is nyilvánosságra hozó tudományos társaság szerint az adatok sok mindenről tanúskodnak. Prof. dr. Bodoky György, az MKOT tiszteletbeli elnöke hangsúlyozza: betegekre lebontva az átlagos gyógyszerköltés sem mutat jó képet, hiszen a lakosság arányához képest nálunk a legmagasabb a megbetegedések száma.
Az is negatívum, hogy – szemben az általános 11-12 százalékkal – nálunk a gyógyszerköltség 38 százalékot visz el, ami jelzi, hogy az ellátás egyéb területeire szinte minimális pénz marad, így a szűrésre, a prevencióra, a műtétekre, a sugárterápiára, illetve egyéb járulékos kezelésekre, de ugyancsak kevés a forrás a hatékony gyógyításhoz nélkülözhetetlen speciálisan képzett nővérek és a betegség lelki feldolgozásában segítő pszicho-onkológusok alkalmazására is.
Az összehasonlításoknál a kutatók becslésekre is támaszkodtak, ám a tendenciák ettől függetlenül jól kirajzolódtak. A tanulmány sorra veszi az országokat az új terápiákhoz való hozzáférés szerint, s láthatóan itt is a sor utolsó harmadában vagyunk: lassan kerülnek be az új terápiák a klinikai gyakorlatba, felhasználásuk pedig alacsony szinten van. Bodoky György szerint egyértelműen látható az új terápiákhoz való hozzáférésen is, hogy egyes országokban mennyire vesznek részt a rákkutatásban és innovációban. A kötet szerint Magyarországon erre a területre – legalábbis az onkológiában – szinte semmi sem jut.
A kiadvány végső megállapítása szerint a rákbetegségek egészségügyi kiadásai messze elmaradnak az általuk okozott társadalmi veszteségektől: az elmaradt munka, a nyugdíj előtt elveszített munkaképesség, a rokkantság, a kezelések miatti hosszabb-rövidebb idejű kimaradások miatti termelékenység-kiesés nagy károkat okoz. A konklúzió: összességében gazdaságilag is megéri meggyógyítani a daganatos betegeket (ebbe beletartozik a korai felismerés, azaz a szűrés is), az erre fordított gyógyítási költség ugyanis többszörösen megtérül.
Kapcsolódó cikkek:
Itthon többen halnak meg rákban mint máshol
Gyógyszerfejlesztés: küzdelem az idővel
Kinek jusson korszerű gyógyszer?
Kemoterápia: sejtmérgektől a célzott kezelésekig
Kemoterápia: gyógyszerek és módszerek
Sugár- és kemoterápia: a félelmetes kezelések
