Egyik csapás érte a másik után 2020-ban Tormáné Kurita Junkót: leégett a házuk, baleset érte és kiderült, hogy mellrákja van, ami már a nyirokcsomókban is megjelent. Szinte mindent be kellett vetni a betegség ellen: már túl van műtéten, kemoterápián, sugárkezelésen, az antihormon terápia jelenleg is tart. A Japánban született, majd amerikai tanulmányai során egy magyar férfiba beleszeretett, és azóta Magyarországon élő, 47 éves, háromgyermekes édesanya mégis ragyog az életörömtől. Nem kerülték el a mélypontok, de példaadó bölcsességgel viszonyul a kihívásokhoz. Nyíltan ír betegségéről is: a Facebook-on „boldog sorozat”-nak elnevezett bejegyzéseit ugyan japánul írja, de az automatikus fordítás révén magyar barátai is követik. Itt kezdeményezte például, hogy fussanak közösen, így etapokban teljesítsék a Magyarország és Japán közötti 9000 kilométeres távot.
Egy lakástűzzel kezdődött a 2020-as év a Torma-családnál, a Pest és Fejér megye határán fekvő Zsámbékon. Januárban egy elektromos hiba okozott tüzet: a lakásban még álló karácsonyfa is lángra kapott, a 17 éves nagylánynak az ablakon át kellett kimenekülnie, a ház lakhatatlanná vált. A február sem folytatódott szerencsésebben: Tormáné Kurita Junko Japánba való hazalátogatásának idejére időzített egész napos kivizsgálása mellrák gyanúját vetette fel. Bár a kiinduló diagnózis is ijesztő volt, akkor tűnt igazán rémisztőnek a helyzet, amikor a részletes kivizsgálások során kiderült: két csomó is van a mellében, a hónalji nyirokcsomók is érintettek lehetnek, sőt még a májban is áttétre gyanús elváltozásokat látnak. Utóbbiról szerencsére kiderült, hogy nem áttét.
Bár megrázta a diagnózis, Junko nem süllyedt letargiába. Férjével szinte első kérdésük az volt: az orvosi kezeléseken túl mit tehetnek saját maguk a javulás érdekében? A válasz a sport volt, mivel bizonyított, hogy jobban viseli a mellékhatásokat, kevesebbet szorong, jobbak az életkilátásai azoknak a betegeknek, akik rendszeresen sportolnak. Mivel Junko amatőr futóként többször teljesítette már a maratont, futótársakkal összefogva még rendszeresebb futást határoztak el. Ám a harmadik közös futónapon Junko átesett az egyik futótársuk velük tartó, máskor mindig fegyelmezett, most a lába alá szaladó kutyáján: elesett és keresztszalag-szakadása lett. Ezzel a gondokból kiszakítani képes futás is lehetetlenné vált, hosszú ideig csak bicegni tudott. És ekkor még csak márciust írtunk, az onkológiai kezelések még csak ezután kezdődtek…
Szorongás és felszabadulás
Műtét előtti neoadjuváns kemoterápia kezdődött annak érdekében, hogy az operáció előtt csökkentsék a tumor méretét és Junko késlekedés nélkül az egész szervezetre ható daganatellenes gyógyszert kaphasson. Hat ciklus kemoterápiát láttak indokoltnak. A mellékhatások, elsősorban a hányinger csökkentése érdekében légzőgyakorlatokat végzett, meditálni kezdett. A mellkasi fájdalom viszont megijesztette, féltek attól, hogy szívkárosodás állhat a háttérben. Egy orvosi megbeszélés azonban fordulópontot hozott.
– Akik megtudták, hogy Junko mellrákos, úgy éreztük, hogy kimondatlanul is azt kérdezik: meddig fog még élni? A bizakodás mellett három gyerek szüleiként mi is féltünk attól, hogyan alakul a jövő, a mellékhatások pedig rémisztőek voltak – fogalmazott Torma Péter, Junko férje. – Az onkológus professzorral az egyik konzultáció viszont alapjaiban változtatta meg a hozzáállásunkat a betegséghez. Ekkor fogadtuk el, hogy az orvosi kezelések biztosítása, a mellékhatások enyhítése az orvos dolga; a mi dolgunk pedig az, hogy arra figyeljünk oda, amit befolyásolni tudunk, amit nem, arra ne pazaroljunk energiát. Az a néhány perces megbeszélés olyan megnyugtatóan hatott ránk, hogy feloldotta a görcseinket, katarzisszerű feloldozást adott számunkra. Közösen elhatároztuk: a mi fő feladatunk, hogy a lehető legboldogabban éljük meg a napjainkat. Ha ez 4 hónapig tart, akkor addig, ha 40 évig, akkor addig – mondta Torma Péter.
A műtét előtti kezelés látványos eredményt hozott, a daganatos gócok olyannyira összementek, hogy júliusban a sebész emlőmegtartó műtéttel ki tudta venni a tumorokat és a nyirokcsomókat. Szeptembertől a 25 sugárkezelés is lezajlott, majd antihormon kezelés kezdődött, ami előreláthatólag hosszú évekig tart. Az operáció után Junko fegyelmezetten gyógytornázott, a hónalji duzzanat folyamatosan lelappadt, még némi zsibbadást érez, de bízik benne, hogy az is el fog múlni. Novemberben a sebészeti kontroll is megerősítette, hogy minden rendben van, alig látszik a műtét helye.
Erő a felépüléshez
Junko küzdelmében nagyon sokat segített a családja. Nem titkolta betegségét, abba a kezdetektől beavatták a gyerekeket is, 17 és 15 éves lányukat és 12 éves fiukat. Nehéz is lett volna másként tenni, hiszen a koronavírus-járvány első hulláma idején a gyerekek odahaza tanultak, a szülők is otthon voltak.
– A gyerekek sokat viccelnek, sok vidámságot hoztak és hoznak a napjainkba. Sokat jelentett számomra, hogy a kemoterápia idején azonnal elfogadták a rövid hajú anyukájukat. Tudtam, hogy ki fog hullani a hajam, de amikor tényleg megkezdődött, nagyon megviselt. De közösen gyorsan úrrá lettünk a pánikon. A távolból édesapám is sokat segített. Nála 72 éves korában limfómát, nyirokcsomórákot találtak, ami már akkor 4-es stádiumú volt, szétterjedt a szervezetében. Azóta viszont már eltelt 3 év, ma is jól van. Élő példát ad az egész nagy családunknak, nekem és a japánban élő testvéreimnek is, hogy sosem szabad elveszteni a reményt, mert jöhet jó fordulat – adja tovább az üzenetet a sorstársaknak Junko.
Kurita Junko 25 éves volt, amikor Japánból az USA-ba ment antropológiát tanulni. Későbbi férje abban az időben szintén cserediákként tanult az Egyesült Államokban. Nagy dilemmát jelentett Junko számára, hogy Japánt, Amerikát vagy Magyarországot válassza. Végül egy év próbaidőt adott a kapcsolatuknak, hogy meglássa, tud-e Magyarországon boldog lenni. Szülei nem támasztottak akadályt a kapcsolat és a költözés elé. „Mindig tudták, hogy kifelé kacsingatok az országból. Talán, ha a fiútestvéreim költöztek volna el Japánból, azt nehezebben vették volna, egy lányt könnyebben elengednek.” Végül nem a szakmájában talált állást: japán, magyar és angol nyelvtudását kamatoztatva helyezkedett el. Férje alkalmazott matematikusként saját cégében dolgozik, optikai vizsgálatokat segítő applikációt fejleszt. Annak idején az esküvőt a japán rokonok részvételével Magyarországon tartották, azóta minden évben 1-2 alkalommal látogatott Junko haza.
