A prosztatarák leggyakrabban a csontokba ad áttéteket. A csontáttétekre kevésbé jellemző, hogy terjedelmes, nagy tömegű daganat alakuljon ki egy-egy helyen, ennél gyakoribb, hogy a csontépítő és csontlebontó anyagcsere egyensúlyának megbomlása miatt egyszerre több helyen láthatók kisebb kóros csontelváltozások. A képalkotó vizsgálatok közül az egész test MR vizsgálata (és egy speciális jelölőanyagot használó C-kolin-PET-CT vizsgálat) mutatja legérzékenyebben a csontelváltozásokat. Célzottan a csontáttétek felderítésére szolgál a teljes test csontizotópos vizsgálata (csontszcintigráfia), a gyakorlatban ez az elterjedt. A csont szcintigráfi a már akkor kimutathatja a csontokban, csigolyákban megjelenő daganatos gócokat, amikor azok még nem láthatók a röntgenfelvételen, s még nem okoznak panaszokat sem.
A csontáttét fő tünete a fájdalom. Ennek oka a csontokban létrejövő nyomásfokozódás, az idegek, idegvégződések érintettsége. A daganatos átépülés miatt elgyengülő csontok, csigolyák kisebb-nagyobb repedései, patológiás törései is nagy fájdalmat képesek okozni. Azért kell mielőbb felfedezni a csontelváltozásokat és megkezdeni a kezeléseket, hogy a töréseket meg lehessen előzni, mert azok a nagy fájdalmon túl mozgáskorlátozottságot okoznak. A nyaki vagy háti csigolyák összeroppanása bénulással is fenyeget.
A prosztatarákkal összefüggő csonttörésekre jellemző, hogy nemcsak nagy erőbehatás (ütés, baleset, elesés) következtében történhetnek meg, hanem spontán is, ez a csigolyákon túl előfordulhat a bordákban vagy a végtagok csontjaiban is. A csontok átépülése miatt azzal is számolni kell, hogy a csontokból kikerülő kalcium a vérbe kerül, a túl magas kalciumszint pedig idegrendszeri és gyomor-bélrendszeri tüneteket is okozhat. Jelentkezhet izomgyengeség, rángógörcsök, étvágytalanság vagy állandó szomjúságérzet, gyakori vizelési szükséglet vagy hányinger, székrekedés, de kialakulhatnak idegrendszeri tünetek is, például aluszékonyság, zavartság.
Az elsődleges daganat ellen alkalmazott onkológiai gyógyszeres kezelések – tehát a hormonterápia, a kemoterápia – hozzájárulhatnak a csontokban lévő daganatos gócok visszaszorításához is. Emellett célzott kiegészítő kezelések is indokoltak: a beteg és a betegség egyéni jellemzői alapján különféle hatóanyagú gyógyszerek állnak rendelkezésre, ezek közül a leggyakrabban alkalmazható készítmények a szájon át vagy infúzióban adható biszfoszfonátok. Prosztatarákban kifejezetten a csontáttétekre ható célzott terápiás injekció is elérhető. A csontáttétek ellátásában a célzott besugárzásnak is szerepe lehet úgy a tumorpusztításban, mint a fájdalomcsillapításban.
Egy speciális terápia is rendelkezésre áll azoknak a csontáttétes prosztatarákos betegeknek a kezelésére, akiknek a betegsége már kasztráció rezisztenssé vált (vagy hormonkezelésre már nem reagál), de még nincsenek szervi áttéteik (pl. májban, tüdőben). Ez a terápia radioaktív gyógyszerek kezelésére engedéllyel rendelkező ellátóhelyeken alkalmazható, vagyis hazánkban az úgynevezett izotóp terápiás osztályokon. Rádium izotópot adnak be intravénás injekció formájában. Ez az izotóp főleg a csontokban oszlik el, ezért alkalmazható a prosztatarák csontáttéteinek kezelésre. A kezelést többször, ismételve alkalmazzák, legfeljebb 6 alkalommal.
Ugyan a csontáttétek szövődményei rendkívül súlyosak lehetnek, megfelelő időben és módon megkezdett kezelés esetén a csontáttétes folyamatok akár hosszabb időn át is kordában tarthatók elfogadható életminőség mellett. Ha az alapbetegséget sikerül visszaszorítani, stagnálásra késztetni, a csontáttét akár éveken át uralható, nem válik életet veszélyeztető körülménnyé. Ha a megfelelő oki és tüneti kezelés hatásos, a fájdalomcsillapítás pedig kielégítő, akkor elérhető, hogy az uroonkológiai daganatok csontáttétei hosszú időn át ne nehezítsék jelentősen a beteg mindennapjait.
További információk a betegségről: 50 kérdés – 50 válasz a prosztatarákról
