A fájdalmak döntő többsége érdemben csökkenthető, a fájdalomcsillapítás minden betegnek elemi joga, minden működési engedéllyel és receptírási joggal bíró, a beteget ellátó orvosnak pedig – szakterülettől függetlenül – kötelessége. A hatékony fájdalomcsillapítás viszont csak a beteg, a hozzátartozók és az orvosok szoros együttműködésével valósítható meg. A fájdalomra ugyanis nincs objektív mérőszám, erőssége tárgyilagos külső módszerrel nem határozható meg.
A fájdalom megítélése éppen azért nehéz, mert bár az agy fájdalomingerekre adott aktivitása vizsgálható képalkotó berendezésekkel, de az adott pillanatban átélt szubjektív fájdalomérzetet nem mutatja ki sem laborvizsgálat, sem más orvosi diagnosztika. A betegnek kell minél pontosabb leírást adnia arról, hogy hol és mit érez, panaszai milyen időközönként jelentkeznek, s milyen természetűek. A fájdalom megélése, a fájdalomra adott reakció függ a beteg nemétől, neveltetésétől, fájdalomra vonatkozó vélekedéseitől, társadalmi szociális helyzetétől, adott esetben vallásos hitétől, aktuális pszichés és fizikai állapotától is.
Az emberek fájdalomküszöbe különböző, ráadásul egy ember fájdalomküszöbe sem állandó. A fájdalomérzet nem mindig áll arányban a tényleges külső vagy belső sérülés súlyosságával. A fizikai és a lelki állapot változásával együtt folyamatosan változhat a fájdalomérzet is. Egyik ember sem tudhatja, hogy egy másik embernek mi mennyire fáj: a fájdalomérzet sajátosságaiból adódóan senkinek nincs joga felülbírálni azt, ha valaki azt mondja, hogy fájdalmai vannak.
Egy fájdalomnapló – elegendő egy erre a célra nyitott füzet, de akár okostelefonra írt ingyenes mobil alkalmazás is letölthető – lehetőséget ad arra ad, hogy a beteg folyamatosan feljegyezze a fájdalmait. A panaszok idejét, helyét, erősségét, körülményeit, lehetséges kiváltó okait. A fájdalom nagyságát célszerű egy 1-től 10-ig terjedő skálán osztályozni, mert a kórházakban is ilyen skálán jelölik a betegek jelzéseit, s ezzel nyomon követhetők a változások. Ugyancsak célszerű feljegyezni, hogy mikor milyen és mennyi fájdalomcsillapítót használt a beteg, s az mikorra hatot. Mindennek azért van jelentősége, mert a fájdalomérzet egy rendkívül összetett jelenség, amelynek szervi, idegrendszeri és pszichés összetevője is van, így a megfelelő kezelés is összetett lehet. A fájdalomcsillapítást irányító orvos – a háziorvos vagy szakorvos – minél több adatra tud támaszkodni, annál pontosabban be tudja állítani a leginkább hatásos gyógyszeres kezelést.
Sosem szabad beletörődni a fájdalmakba, mert azok felemésztik a beteget. Addig kell módosítani a fájdalomcsillapító kezelés összetevőin és adagolásán, amíg elfogadható eredményt sikerül elérni.
Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról
Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!
