A színész Návai Anikónak adott interjúja a Népszabadságban jelent meg. Pár héttel ezt megelőzően jelentette be, hogy gégerákja van, intenzív sugárkezelésre és kemoterápiára jár, de nem hagyja cserben sem a főszereplésével készült Tőzsdecápák 2. című film amerikai sajtókampányát, sem a film 2010. szeptember 20-ra kitűzött New York-i premierjét. Néhány blokkra a bemutató színhelyéül szolgáló Ziegfield mozitól, a Central Park déli oldalán lévő Ritz Carlton Hotelben nyilatkozott pár órával a premier előtt.

– Tőzsdecápák 2.-t négy hónappal ezelőtt már bemutatták a cannes-i fesztiválon, s ön akkor és ott az egész világsajtónak nyilatkozott. Honnan és miért merítette az erőt, hogy súlyos betegsége ellenére az amerikai premier kedvéért másodszor is a film mögé álljon?
– Nem volt kérdés, még azután sem, hogy a rák jól beletrafált. Két héttel a sajtókampány előtt derült ki, és az orvos azonnal intenzív sugárkezelésre és kemoterápiára fogott. Tudtam, hogy a kezelés egy ponton le fog gyengíteni, de a kampányt már nem lehetett tologatni, és a világért sem hagytam volna cserben a filmet és a stúdiót. Ráadásul szeretem a Tőzsdecápák 2.-t, sőt kimondottan büszke vagyok rá. Oliver csudát művelt, Shia, Josh, Carey, Frank mindenki jó benne, tehát itt volt a helyem. Soha nem hagytam ki egyik filmem kampányát sem, mert a sajtó legalább olyan fontos része a munkámnak, mint maga az alakítás. Más kérdés, hogy ez a kampány szokatlanul hosszúra nyúlt. De ha már így hozta a sors, se letagadni, se elbújni nem fogok. Vállalom a betegségemmel együtt.

– Ki inspirálta, ki adott hozzá erőt?
– Apámat is érte ez-az, anyám is megküzdött néhányszor a rákkal, de meglepő módon a legtöbb erőt azoktól kapom, akikhez nem vér szerinti kötelék fűz: maguktól a rákosoktól. A rák magányos betegség, csak te tudsz vele megküzdeni. Sokat kell pihenned, erőt kell gyűjtened, és legjobban azok az idegenek táplálják benned a reményt, akik veled együtt élik át. Közben sok zenét hallgatok, rengeteget olvasok, és próbálom összeszedni az erőmet. A tumor zsugorodik, a torkom fáj, a nyelvem érzékeny és hamar fáradok. Mit mondjak? Nem nászút. A család sokat számít. A gyerekeim…

– Legyünk optimisták: hamarosan túl lesz a kezelésen és tiszta lappal folytatja. Mennyit változott az életszemlélete és mik a tervei?
– Tetszik, hogy ilyen optimista! Ha isten is úgy akarja ésminden jól alakul, négy-öt hónap múlva az eredeti tervnek megfelelően Steve Soderberghgel és Matt Damonnal belecsapunk a Liberace életéről szóló filmbe. Közben persze vissza kell járnom tesztekre, de ahogy mondja, a optimizmusomra és a munkaszeretetemre hagyatkozom. Dolgozni eddig csak gőzerővel tudtam, az életet is nagykanállal szeretem, remélem, egyik képességem sem hagy cserben.

– Sokan mondják, az élet a rákkal bosszulja meg azokat, akik visszaélnek vele. A Douglas családról viszont az hírlik, hogy mindent megtorol. Tehát, mi a terve?
– A gégerákot a pia, a cigi és valamilyen nemi betegség kombinációja okozhatja, de mint az összes rákot, a stressz váltja ki, amiből az utóbbi időszakban elég rendesen kijutott nekem, miután a fiam kábítószer-kereskedelem miatt börtönbe került. De csipetnyi bosszúvágy sincs bennem, csak az, hogy túléljem. A túlélésben kellő rutinom van, különben nem jutottam volna el idáig. Optimizmusért se megyek a szomszédba. És azt kell mondjam, az eddigi életemre sem panaszkodhatom. Voltam már gödörben, még ha ilyen mélyen nem is. De ha akkor ki tudtam mászni, most is ki fogok. Közben jobb, okosabb, körültekintőbb, figyelmesebb, türelmesebb, kedvesebb ember leszek, ami még jó is. Majd meglátja, mikor jövő ilyenkor az egészségemre koccintunk egy pohár jó borral!
New York, 2010. szeptember 20.

A teljes interjú a Népszabadság Online oldalon olvasható.

Kapcsolódó cikkek:
Garatrák és gégerák
Tumorok a fej-nyaki régióban
Bangó Margit és a mellrák: énekek a kórházi ágyon
Halász Judit és a mellrák: nem feledett életöröm
Zoltán Erika: megfékezték a méhnyakrákot