A rák gyógyításának a kulcsa a daganat mielőbbi teljes és végleges eltávolítása a szervezetből, ez pedig kizárólag műtéttel kivitelezhető. (Az esetek egy részében kiválthatja sugárterápia a műtétet, erről a sugárterápiáról szóló fejezetben részletesen írunk.) Az esetek egy részében önmagában az operáció gyógyulást hoz a prosztatarákból, más esetekben műtét utáni kezelések is indokolttá válhatnak annak érdekében, hogy a netán a prosztatatumorból már kikerült ráksejteket el lehessen pusztítani, ezzel javítani lehessen az életkilátásokat.

A daganatsebészeti beavatkozásnak – ahogyan az onkológiai kezeléseknek is – vannak kockázatai, ezek mértéke a beteg és a betegség sok jellemzőjétől függ. Az operáció következményei tagadhatatlanul rontanak átmenetileg vagy tartósan a korábbi életminőségen, ám a műtétben rejlő rizikónál sokszorta nagyobb a kezeletlen prosztatarák kockázata. Orvosi kezelés nélkül a rosszindulatú daganat biztosan szétterjed a szervezetben és halálhoz vezet. A műtét a gyógyulás esélyét hordozza, így ha egy daganatot operálhatónak ítélnek, az jó hírnek számít.

A műtéti ellenjavallatok (kontraindikációk) egyéni megítélést igényelnek. Ha a beteg bizonyítottan nem műthető (inoperábilis) vagy a műtétbe nem egyezik bele, ha nem várható javulás a műtéttől, vagy ha a műtétből származó előny nem áll arányban a műtét következményeivel, szövődményeivel és hátrányaival, akkor a műtét nem végezhető el – ha lehetséges, keresni kell más, előnyösebb alternatívát. Ha a daganattól független egyéb betegségek határozzák meg a beteg állapotát, így például légzési, keringési vagy szívelégtelenség áll fenn, akkor mérlegelni kell, hogy a beavatkozás mekkora veszéllyel jár számára. A nem uralható vérzékenység vagy véralvadási zavar szintén kizárja a műtétet, a nem karbantartott cukorbetegség esetén az előre tervezett műtéteket szintén nem ajánlatos elvégezni, mert a sebgyógyulás akadályba ütközik, ez további szövődmények kockázatát hordozza.

Előfordul, hogy a betegek attól tartanak, hogy ha hozzányúlnak a daganathoz, akkor az szétterjed vagy – mint fogalmaznak – „műtét közben levegőt kap a daganat”, emiatt pedig a betegség agresszívebbé válik. Ez a feltevés évek óta kering az interneten, visszaköszön az orvosi kérdések között is, holott semmilyen szakmai vagy tudományos alapja nincs. Egy daganat nem lélegzik önállóan, a tumorhoz éppúgy a vér szállítja a tápanyagot, a tüdőből pedig az oxigént, mint minden más egészséges szövethez a szervezetben, a sebészi feltárásnak ehhez semmi köze. A műtét közben a sebész mindig törekszik arra, hogy a tumorszövet ne sérüljön, hogy a helyi daganatszóródás kockázata ne növekedjen. Orvosi kezelés nélkül a daganatszóródás biztosan bekövetkezik.

További információk a betegségről: 50 kérdés – 50 válasz a prosztatarákról