Akár egy kezdeti stádiumú daganatos betegség is járhat fogyással. Már egy egészen kis daganatos góc is képes olyan anyagokat termelni, amelyek kedvezőtlen irányban változtatják meg az anyagcsere-folyamatokat (metabolizmust), felszívódási zavarokat okozhatnak, kiválthatnak étvágycsökkenést, ezáltal súlyvesztést. Minél kiterjedtebb egy daganatos folyamat, a kockázat annál nagyobb. Amikor fény derül a daganatra, a szorongás és a stressz önmagában is hozzájárulhat az étvágy romlásához, ezzel a fogyáshoz. Ezt tetézik az éhgyomorra végzett vizsgálatok, a műtét, a sugárkezelés, a gyógyszeres kezelések testsúlyvesztést is okozó mellékhatásai, az esetleges hányás, hányinger, étvágytalanság, netán ételundor, a szájban kialakuló nyálkahártya-gyulladások, a hasmenés. A depresszió tovább súlyosbíthatja a helyzetet.

A túlsúlyos betegek olykor pozitívan értékelik, ha – mint gondolják – a betegségnek legalább annyi „haszna” van, hogy sikerül megszabadulniuk néhány fölösleges kilótól, azonban a daganatos betegséggel összefüggő fogyás nem az egészséget szolgálja. A testtömeg ugyan csökken, ám azzal párhuzamosan általában gyengül is a beteg, mert nemcsak a zsírszövetek mennyisége fogyatkozik, hanem az izomszöveteké is (szarkopénia), ami a tartó- és mozgatóizmokat éppúgy hátrányosan érinti, mint a légzőizmokat vagy a szívizmot. A daganattal összefüggő fogyás nem fittebbé tesz, hanem legyengít.

Ha az alultápláltság hosszabb időn át fennáll, illetve a fogyást okozó fizikai, biokémiai és lelki tényezők összeadódnak, gyulladásos tényezőkkel is kiegészülnek (CRP, C-reaktív protein érték jelentős emelkedése). Egy komplex tünetegyüttes alakulhat ki, amelyet anorexia-cachexia szindrómának (CACS) neveznek. A szindróma jellemzője, hogy 6 hónap vagy annál rövidebb idő alatt elveszíti a beteg a testsúlya 10 százalékát. Mindez gyakran erőtlenséggel, fizikai és szellemi fáradékonysággal társul. Nem ritka a vérszegénység (anémia) kialakulása sem, az immunrendszer gyengüléséből adódóan növekszik a fertőzések kockázata, elhúzódóbbá válik a sebgyógyulás, csökken a gyógyszeres kezelések és a sugárkezelés hatásossága, a mellékhatások pedig felerősödhetnek.

A daganatos betegek fogyása tehát nem csupán abból ered, hogy nem esznek eleget, hanem a háttérben egy rendkívül összetett, az anyagcsere egyensúlyt megbomlasztó krónikus gyulladásos folyamat húzódik. Következésképpen a tumoros fogyás kivédésére nem elegendő csupán többet enni – különösképpen, hogy erre sok esetben nem is képes a beteg. A kezelőorvos receptre is felírhat étvágygerjesztő készítményeket, táplálásterápia keretében pedig ugyancsak vényre rendelhet különféle ízesítésben elérhető, kifejezetten a daganatos betegek számára kifejlesztett speciális tápszereket is. Ezek a tápszerek általában magas kalóriatartalmú és magas fehérjetartalmú készítmények, amelyek elegendő energiabevitelt is biztosítanak. Fogyasztásukat általában hűtve javasolják, mert a betegek beszámolói alapján ilyenkor kevésbé érzik csömör édesnek ezeket a készítményeket. Ha bármilyen okból nem tud a beteg szájon át étkezni, szonda bevezetésére és szondatápszerekre lehet szükség.

A kalóriapótlás biztosításán túl tehát gátolni kell a szervezetben zajló gyulladásos folyamatot, emellett indokolt a daganatból felszabaduló káros anyagok (citokinek) ellen ható anyagok (anticitokinek) adása is, amelyek a központi idegrendszeren keresztül stimulálják az étvágyat, ellensúlyozzák a leépülési hatásokat. Előnyös lehet kortikoszteroidok adása, e gyógyszerek viszont csak rövid távon alkalmazhatók, máskülönben súlyos mellékhatásokat okozhatnak. A kezelést kiegészíthetik hormonkészítménnyel (anabolikus szteroidokkal) is.

Alapszabály, hogy a daganatos betegnek is mindenféle tápanyagra szüksége van, mindenekelőtt sok fehérjére, hogy az erőnlétet, az izmok erejét minél inkább meg lehessen őrizni. Ezért is fontos, hogy a szükséges kalóriatöbbletet ne szénhidrátokkal, cukrokkal pótolják, hanem az izmokat építő fehérjékben legyen gazdag az étrend (sovány húsok, elsősorban baromfi és hal, tejtermékek, mint túró, sajt, kefi r, tejföl, fehérjét tartalmazó növények, szója, tofu, pisztácia, mogyoró, mandula). Ha keveset tud enni a beteg, dúsítani kell az ételeket, hogy azok minél táplálóbbak legyenek. Például dús tejszínnel, zsíros tejjel (ha nincs ellenjavallata) lehet kiadósabbá tenni az ételeket. Nagyon fontos: egy daganatot nem lehet kiéheztetni! A daganatnak sokkal gyorsabb az anyagcseréje, mint a normál sejteknek, így a tumor mindenképp elvonja a szervezetből azt, amire szüksége van. A koplalással nem a daganat fog gyengülni és sorvadni, hanem a beteg.

A daganatos fogyás kiegészítő kezelésében az omega-3 zsírsavak (halolaj, lenmagolaj, tengeri halak), valamint az L-karnitin hatékonyságát több kutatás is megerősítette. Egyes vizsgálatok az E-vitamin (olíva, tökmag vagy napraforgó olaj, dió, mandula, búzacsíra) hasznosságát is megállapították. Az étrend- kiegészítők piacán óriási a káosz, sok ezer be nem vizsgált termék van forgalomban Magyarországon is, ezért a kezelőorvossal egyeztetni kell arról, indokolt-e bármilyen étrend-kiegészítőt fogyasztani, s mi nem árthat a betegnek.

További információk a betegségről: 50 kérdés – 50 válasz a prosztatarákról