Az emberi test összes sejtje képes rosszindulatú burjánzásra, vagyis rákos daganat kialakulására, így elméletben a szív sejtjei is – mégis, a gyakorlatban nagyon-nagyon ritka az ilyen eset, a nagy rákkutató intézetek éves átlagban egy számjegyű ilyen megbetegedésről számolnak be, azoknak is a nagy része áttét a közeli szervekről. De vajon miért van az, hogy a test motorja, a legfontosabb szervünk ennyire ellenáll a legsúlyosabb betegségnek, és hogy csinálja?
Amint arra az Index Tudomány rovatában megjelent cikk rávilágít, a rák úgy alakul ki, hogy a sejt DNS-e mutálódik, majd a sejtosztódás során ez a mutáció szaporodni kezd, az így születő új sejtekben a DNS újabb mutációkon esik keresztül, míg a folyamat végén kialakul a rosszindulatú daganat. A szívünket alkotó sejtek azonban nemigen szoktak osztódni. Aránylag fiatal korban kialakulnak, felveszi a szerv a végleges formáját, és onnantól halálunkig csak pumpálja a vért, de nem hoz létre új sejteket, csak nagyon ritkán, például sérülés esetén. Ha nincs sejtosztódás, az esetleges DNS-mutáció sem tud tovább terjedni. Szintén a rákkal szembeni védelmet erősíti, hogy a szív csak a vérbe került anyagok formájában találkozhat rákkeltő anyagokkal.
A legelterjedtebb ráktípusok olyan szervekben jelennek meg, ahol ez a két tényező a szívbéli helyzettel éppen ellentétes: sokat érintkezik potenciálisan rákkeltő anyagokkal és hatásokkal, illetve állandó a sejtek újratermelődése, a sejtosztódás. Gondoljunk csak a végbél-, vagy bőrrákra. Itt a sejtosztódás nagyon magas fokú, a sejtek folyamatosan elhalnak és újratermelődnek, így egy mutáció elterjedéséhez jó környezetet biztosítanak. Ráadásul mindkét esetben nagy teret kapnak a rákkeltő hatások, mint például a bőrnél az ultraibolya sugárzás, vagy a végbélnél az ételekben levő rákkeltő anyagok.
