A mélyvénás trombózis a fokozott véralvadásból adódóan kóros vérrögképződést jelent a vénákban. Ez egyrészt azzal fenyeget, hogy elzárja az adott eret (jellemzően a lábban), másrészt az érfalról leszakadva a vérrög (trombus) az érpályákon eljuthat a szívbe, ami átpumpálhatja azt az artériába, s ez a tüdőben felakadva akár súlyos-életveszélyes állapotot kiváltó tüdőembóliához is vezethet.
Mivel a ráksejtek képesek a véralvadást fokozó, úgynevezett trombogén enzimet is termelni, ezért minden rosszindulatú daganatos betegnek többszörös a trombóziskockázata. Ez több tényezőből tevődik össze: kiindulásként adva van magának a betegnek az alapkockázata, ehhez társul a konkrét daganattípus rizikója, majd a daganatellenes kezelések által tovább növelt kockázat.
A betegek ráktól független, személyes jellemzői: nagyobb a kockázata annak, aki trombofíliával, azaz genetikai trombózishajlammal él (a trombofília valamely formája a lakosságnak mintegy egynegyedét érinti). Veszélyeztetettebbek a nők, az idősek, a túlsúllyal élők, a tüdőgyulladásban vagy veseelégtelenségben szenvedők, a mozgásukban korlátozottak, illetve azok, akiknek korábban már volt mélyvénás trombózisuk.
A daganattípust – szakszóval az adott daganatos betegség trombogenitását – tekintve alacsony, közepes és magas trombózis-rizikójú tumorokat különítettek el. A vastagbél- és végbéldaganat a nagy kockázatú csoportba tartozik. Áttétes betegségben pedig mindig nagyobb a rizikó, mint metasztázisok nélkül.
A daganatellenes kezelések során a legnagyobb rizikó az operációt követően alakul ki. Ez nemcsak a daganatsebészeti beavatkozásokra, hanem minden operációra igaz, ezeken belül is főleg, ha nagyműtétről vagy kismedencei műtétről van szó, illetve ha hosszabb ideig ágyhoz kötött a beteg. A műtét által megnövelt trombóziskockázat nemcsak a lábadozás első napjaira vonatkozik, hanem hónapokon keresztül fennáll: a mélyvénás trombózisok többsége a kórházi kezelést követő 3 hónapon belül következik be.
Eltérő mértékben ugyan, de az onkológiai gyógyszerek is növelik a trombózis előfordulásának valószínűségét. A vastagbéldaganatos betegek kezelésénél alkalmazott kemoterápiák és egyes célzott onkológiai gyógyszerek kifejezetten emelik a kockázatát a trombózisnak, különösen az áttétes kolorektális betegek onkológiai kezelése során.
Mindezen okok miatt is fontos, hogy a vastagbéldaganatos betegek és családtagjaik tisztában legyenek a kockázattal, a trombózis figyelmeztető jeleivel, s ismerjék a megelőzés lehetőségeit, illetve a kezelés lépéseit.
Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról
Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!
