A központi idegrendszerben, az agyban kialakuló metasztázisok a legnagyobb kockázatú áttétek közé tartoznak: már egy kisméretű daganatos góc is súlyos panaszokat, életveszélyes funkcióvesztéseket okozhat. Mivel a kemény csontos koponya nem képes tágulni, már egy kicsiny méretű, kezdeti elváltozás is súlyos-életveszélyes állapotot előidéző nyomásfokozódást okozhat az agyban – függően attól, hogy az agy mely részében alakul ki. Az agy esetében még a jóindulatú daganatok is okozhatnak a rákhoz hasonló tüneteket és életveszélyt, mivel azok is kóros térfoglaló folyamatok az idegrendszer azon központjában, ahol semennyi tér nem áll rendelkezésre idegen szövetek számára. (A tüdőben „elfér” egy több centiméteres tumor is úgy, hogy nem okoz panaszt, az agyban nem.)
Az agyi áttét lehet egyetlen góc (soliter) vagy többszörös (multiplex) elváltozás. Ugyan az elsődleges (agyban keletkező) agydaganatok és a másodlagos (prosztatából az agyba kerülő) agyi áttétek kialakulása, viselkedése, biológiai jellemzői alapvetően különbözőek, a kiváltott panaszokat tekintve mégis sok a hasonlóság.
Az egyik leggyakoribb tünetcsoport a fejfájás, ami számtalan formában és intenzitással jelentkezhet aszerint, hogy mely agyterületen van elváltozás. Jellegzetes lehet az ébredés utáni fokozott fájdalom, ami intenzív nyomásfokozódásra (tüsszentés, köhögés) még tovább erősödhet. Az agyi áttétek miatti fejfájást a hétköznapokban használt fájdalomcsillapítókkal nem lehet megszüntetni. Általános panaszként jelentkezhet – a reggeli órákban ugyancsak erősebben – a szédülés, a hányinger és hányás. Súlyosabb esetekben látásromlás, személyiségváltozás, tudatzavar, beszéd zavar, memóriaproblémák, epilepsziás roham is előfordulhat. Létfontosságú (keringés, légzés) funkciókat irányító agyi központ érintettsége életveszélyes állapotot, halálos szövődményt is kiválthat. Egy növekvő tumoros góc azonnal nyomásfokozódást okoz és károsíthatja az agyállományt, az egyes agyi központokat.
Az agyi áttétek kezelését megnehezíti, hogy a vér-agy gát révén az agy óvja önmagát a kémiai behatásoktól, ezáltal az onkológiai gyógyszerek sem jutnak el megfelelő hatékonysággal az agyba. Agyi áttétek kezelésében, ha hozzáférhető helyen található és nem nagyszámú gócról van szó, szóba kerülhet a műtéti eltávolítás. Gyakoribb azonban, hogy sugárkezeléssel próbálnak javítani az állapoton. Az osztódó daganatos szövetek érzékenyebbek a sugárdózisra, ezt használják ki az agy esetében, mert az agy ellenállóbb a sugárterheléssel szemben. Mellékhatások azonban így is jelentkezhetnek, a sugárkezelés pozitív hatása pedig nem azonnali. A besugárzást követően a daganat körül kialakuló ödéma miatt egy ideig még fokozódhatnak is az agyi nyomással összefüggő tünetek – átmenetileg tehát még romolhat is az állapot, mielőtt javulna.
Alapvetően két besugárzási módot lehet elkülöníteni. Ha legfeljebb 3-5 jól körülhatárolható gócról van szó, nagy dózisú, sugársebészetnek is nevezett, célzott – szakszóval sztereotaxiás – sugárkezelést alkalmazhatnak. Ha erre nincs mód, teljes koponyabesugárzással (WBRT) igyekeznek lassítani a folyamat előrehaladását. Az agyi áttétek tüneti kezelésében fontos a vízelvonó (dehidráló) infúzió és a szteroidok alkalmazása is, a koponyaűri nyomás csökkenésével ugyanis rövid idő alatt érdemi javulás érhető el a beteg állapotában. Ez a daganatra nincs kihatással, azonban a közvetlen életveszély elhárításában, a beteg életminősége szempontjából rendkívül fontos.
Prosztatarákos betegeknél az agyburkokban is előfordulhat áttét. Az agyburok (dura mater) egy vaskos, ellenálló, szívós kötőszöveti réteg az agy körül, áttét kialakulásakor teljes koponyabesugárzás javasolt.
További információk a betegségről: 50 kérdés – 50 válasz a prosztatarákról
